A sztrájk csak az utolsó lépés lehet

Bízik egy esetleges orvossztrájk sikerében Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, noha felkészült arra is, hogy a dolgozók körében nem lesz magas a támogatottsága egy ilyen akciónak. A köztestület elnöke azután nyilatkozott lapunknak, hogy a miniszterelnöknek küldött nyílt levéllel megkezdték érdekérvényesítési akciósorozatukat, amiért a kormány nem vonta vissza az orvosok és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeit szabályozó jogállási törvényt. Éger István nem cáfolta, hogy elsősorban azért ellenzik a mostani javaslatot, mert az nem garantálja számukra a bérek jelentős és folyamatos emelését.

Sokkal eltökéltebbnek tűnt a megválasztása után, amikor azt mondta, hogy a sztrájktól sem riad vissza, ha a kormány nem vonja vissza a törvényjavaslatot szeptember 7-ig, a parlament őszi ülésszakának kezdetéig. Megijedt?

– Miért ijedtem volna meg? Eltökéltek vagyunk, de sohasem mondtuk, hogy szeptember 7-től sztrájkolunk. Csak a sajtó hegyezte ki az ügyet a munkabeszüntetésre. Az első lépést tettük meg azzal, hogy pénteken nyílt levélben fordultunk a miniszterelnökhöz és a lakossághoz, amelyben ismertettük a jogállási törvénnyel és az ágazattal kapcsolatos aggályainkat.

– Nem naivitás azt gondolni, hogy egy nyílt levél nyomán meggondolja magát a kormány?

– Még egyszer mondom, ez csak az első lépés. Tárgyalni szeretnénk, de ha nem lesz más lehetőség, a sztrájkig is elmegyünk. Nem asszisztálhatunk tovább az egészségügyi ellátás pusztításához. Ezt nem nézheti tétlenül a gyógyításra esküt tett orvos. De hangsúlyozom, a sztrájk csak az utolsó lépés lehet az érdekérvényesítési sorban.

– Mi is a problémájuk ezzel a javaslattal?

– A törvény nem szól az orvosok jogállásáról, az egészségügyi dolgozók jogállásának is csak apró részletét érinti, például az ügyeletét. Ezt a két kategóriát el kell különíteni, mert mind a két területnek számos sajátossága van. Hiányoznak továbbá azok a garanciális elemek, amelyek megmutatják a nagypolitika szándékát, hogy miként kívánja az egészségügyet a süllyedő pályáról emelkedőre állítani, ezzel garantálva, hogy legyen biztonságos betegellátás, maradjanak a szakmában dolgozók, és jöjjenek újak is. Ha ez nem lesz benne a törvényben, akkor jövőre annyi jelentkező sem lesz az egyetemen, mint az idén, azaz nemhogy válogatni nem lehet majd, de a hallgatói helyeket sem lehet betölteni.

– Tehát mégiscsak a béremelés az elsődleges kérdés?

– Be kell látni: vagy tudnak eleget fizetni, vagy nem lesz, aki megfelelően elvégezze ezt a felelősségteljes munkát.

– Nem vetették el a sulykot, amikor 600 ezer forintos kezdő szakorvosi fizetést kértek, még ha ez bérköltségekkel együtt is értendő?

– Ez nettóban alig kétszázezret jelent.

– Mennyi egy szakorvos nettó alapbére?

– 70-80 ezer forint körüli összeg.

– El tud képzelni olyan kormányzati döntést a költségvetés jelenlegi helyzetében, amely tízezrek bérét emeli egyszerre a jelenleginek közel háromszorosára?

– Valóban nem megy ez máról holnapra a jelenlegi gazdasági helyzetben. Elfogadnánk, ha ezt ütemezetten, három-öt év alatt hajtanák végre. Azt azonban nem tudjuk elfogadni, hogy ezt ne törvényben, hanem külön megállapodásban garantálják.

– Egyáltalán meg tudnának szervezni egy olyan sztrájkot, amelynek nagy a támogatottsága?

– Más kérdés a sztrájk megszervezése, és más a sikeressége.

– Gondolja, hogy sikeres lenne, ha nem tudnák úgy megszervezni, hogy abban részt vegyen az orvosok többsége?

– Meg tudjuk szervezni, de hogy mennyien vesznek részt benne, azt nem merném megjósolni. Benne van a pakliban, hogy egy komolyabb érdekérvényesítő megmozdulás nem lesz százszázalékos támogatottságú. Erre felkészültem. A mai magyar orvostársadalom és az egészségügyi dolgozók az elmúlt évtizedek alatt agyonhajszolttá váltak, sokan lelkileg és mentálisan is megnyomorodtak. Sok az apatikus dolgozó, aki nem hisz már abban, hogy bármilyen előrelépés elérhető. A mi feladatunk, hogy ebből az apátiából megpróbáljuk kihúzni őket. Ha ennek ellenére sem lesz meg a kellő támogatottság, akkor ki kell mondanunk, hogy a csapat nem tudta az érdekeit érvényesíteni, s olyan jövő vár rá, amelyben elásták a sorsát.

– Ön az agyonhajszolt, méltánytalanul alulfizetett fehérköpenyes gyógyító képét festi le. Gondolja, hogy a közvéleménynek is ez jut az eszébe, nem pedig a hálapénzt korlátlanul számolgató orvos?

– A közhiedelemmel ellentétben a betegek nagy része ma sem fizet hálapénzt. Így az orvosok többsége sem kap ilyen juttatást. Mindig az a kisebbség érdekes, amelyik körül „balhé” van. Ettől függetlenül ezzel a bélyeggel valóban nem lehet az EU-hoz csatlakozni. A paraszolvencia ellen csak a tisztességes jövedelemért való küzdelemmel lehet tenni.

– Ön szerint a béremelés megszünteti a hálapénzt? Nem gondolja, hogy az orvosok egy része erkölcsileg lesüllyedt, és bármennyit keresne, elvárná, elfogadná a borítékot?

– Nem kell moralizálni. Az orvos pont olyan ember, mint a másik. Ugyanabból a társadalomból származik, és ugyanazok a problémák nehezednek rá. Senki sem mondta, hogy hibátlan. Egyszer kellene meghozni a politikai döntést a jövedelmek ugrásszerű emeléséről. Nem megoldás százalékocskánként játszadozni ezzel. A paraszolvencia pedig kettőn áll. Ahhoz, hogy a rendszer megszűnjön, valóban szükség van a társadalmi köztudat változására is. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra. De igenis el fog sorvadni.

– A „presztízsszakmák” képviselőin – akiknek a boríték mellett a fizetés csak zsebpénz – nem bukhat el az érdekérvényesítés sikeressége? Ők aligha akarnak konfrontálódni.

– Bármilyen sztár legyen valaki, tudomásul kell venni, hogy egy csapatban, rendszerben dolgozik. Az olimpikon sem magától lesz bajnok. A csapat 200 ezer dolgozóból áll, nem hiszem, hogy sokuknak lenne kiemelkedő jövedelme. Senki nem akadályozhatja meg a többségi érdek érvényesítését.

– Valóban? Hallottunk már a munkahelyi fenyítés különböző formáiról.

– A sztrájk törvény adta egyéni alapjog, abban senkit sem lehet befolyásolni. Sem ráutaló, sem tiltó magatartással. Ha ezzel kapcsolatban bárkit a legkisebb retorzió érne, annak komoly törvényi következményei lennének. Erre felkészültünk.

– Hogyan?

– Ilyen esetekben például a bírósághoz lehet fordulni.

– Orvosként nem sértett amiatt, hogy a kormány gyakorlatilag átverte a kamarát a jogállási törvénnyel? A kórháztörvény parázs vitája közben arra kérte a testületet, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a jogállási törvényre, majd azt a kukába dobta.

– Nem használnám az átverés szót. Arról van szó, hogy a kamara akkori érdekérvényesítő képessége vereséget szenvedett.

– Ha a kórháztörvény vitájakor ön kamarai elnök lett volna, akkor most nincs hatályos kórháztörvény?

– Tagadhatatlan, hogy a küldöttek többsége amellett voksolt: a kamara ne fogadja el azt a kórháztörvény-javaslatot. Igaz ez annak ellenére, hogy a küldöttközgyűlés akkor egy-két szavazat híján nem volt határozatképes. Én radikálisabban léptem volna fel. Persze a miniszterelnök mondhatta volna, hogy a mi kompetenciánk eddig tartott.

– Tehát nem biztos abban, hogy megakadályozhatta volna a kórháztörvény elfogadását. Most mégis bízik abban, hogy ezt képes lesz elérni a jogállásról szóló jogszabálynál?

– Igen. Azt kell végrehajtanom, amire a tagság felhatalmazott.