A teljesítményalapú finanszírozási rendszer arra kényszeríti az egészségügyi intézményeket, hogy „felpörgessék” teljesítményüket. Előfordul, hogy el sem végzett beavatkozást számolnak el a biztosító felé, majd az utána járó finanszírozást felveszik. Egyes szakrendelők például annyi gipszelést jelentettek, hogy ha az mind valós teljesítmény lett volna, akkor egy beteg ellátására fél perc sem jut. Ezért az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) rendeletben határozta meg, hogy minimálisan mennyi időt kell fordítani egy beteg ellátására vagy vizsgálatára. Egyes becslések szerint ez akár tízszázalékos megtakarítást is hozhat az egészségbiztosító százmilliárdos kasszájában.
Ezeknek a „percidőknek” gyakorlatilag csak a teljesítményelszámolásnál lesz jelentőségük, a beteg tehát nem kérheti számon, hogy például a sportorvosi alkalmassági vizsgálata miért nem tartott a rendeletben meghatározott húsz percig. A tárca – a szakmai kollégiumok javaslata alapján – a sebkötözésre, kötéscserére huszonhét, egy felsőkari gipszelésre a röntgennel együtt hét percet határozott meg. Az aknés (mély pattanásos) bőrterület tisztítására tíz perc az alsó szintidő.
A járóbeteg-ellátásnál a biztosító a lakosságszám alapján úgy köt szerződést a szolgáltatókkal, hogy meghatározza, havonta mennyi időkeretben végezhetnek egy-egy tevékenységet, például traumatológiai ambulanciát (idetartozik a gipszelés is).
A jövőben az elvégzett beavatkozások minimumidejét viszonyítják az időkerethez, de számolnak a rendelő személyi állományával és műszerezettségével is. A percidőket valószínűleg csak hónapok múlva veszik majd figyelembe, az elszámolásoknál – tájékoztatta lapunkat Rácz Jenő, az ESZCSM helyettes államtitkára –, ezalatt a szakrendelők akár az időkeretük növelését is kezdeményezhetik. A szakorvosok előrevetítették, hogy a rendszer gyors bevezetése akár a betegellátást is veszélyeztetheti.
origo.hu
Mutatjuk Orbán Viktor legújabb bejelentéseit - élőben a rádióinterjú
