Ötszáz orvos bevonását tervezte a Semmelweis Egyetem kutatócsoportja abba a vizsgálatba, amely a súlyos, gyógyíthatatlan betegekkel, a halállal és a haldoklással kapcsolatos orvosi magatartást elemezte. A kérdőívre mindössze 124 doktor válaszolt, ami azt jelzi, hogy a gyógyítók többsége nem szívesen foglalkozik ezzel a kérdéssel – vélekedett Hegedűs Katalin, a SOTE bioetikusa, a kutatás vezetője.
A válaszadók egyöntetűen a „tankönyvi” igen feleletet adták arra a kérdésre: tudnia kell-e a betegnek, hogy gyógyíthatatlan kórban szenved. Arra a kérdésre viszont, hogy erről tájékoztatják-e őket, már viszonylag nagy arányban, 22 százalékban nemmel válaszoltak. A kutatásban részt vevők több mint 20 százalékáról derült ki, hogy a kötelező kezelési feladatokon túl nem beszélget súlyos betegeivel. Harmincnyolc százalékban pedig azt felelték a doktorok, hogy nem akarnak, vagy nem tudnak az állapot rosszabbodásáról tájékoztatást adni a betegnek. Hegedűs szerint a kutatás választ ad arra, hogy milyen mértékben készítik fel az orvosokat a betegekkel való kommunikációra. A hat éven át tartó orvosi képzés mintegy 7000 órás tananyagában összesen 34 órát szánnak a halállal, a haldoklással kapcsolatos kommunikációs, etikai, pszichológiai kérdésekre.
Az egészségügyi törvény szerint a betegnek joga van megtudni, hogy milyen betegségben szenved, milyen veszélyek fenyegetik, s mi a teendője – mondta Füredi Gyula, az egészségügyi minisztérium főtanácsosa. Ha a beteg nem akarja megtudni ezeket az információkat, akkor elzárkózhat a tájékoztatás elől, de az orvos önszántából nem dönthet úgy, hogy nem ad felvilágosítást. A betegnek lehetősége van arra is, hogy megjelöljön egy másik személyt – például valamelyik rokonát –, hogy az orvos őt tájékoztassa állapotáról.
origo.hu
Agyhalottnak, Soros-ügynöknek nevezi saját EP-képviselőit Magyar Péter - itt az újabb hangfelvétel!
