Beképzelt interjú Sándor bácsival

Kedves olvasóink! Itt ülünk Rózsa Sándorral, a betyármozgalom régi, megbecsült harcosával, másként a betyárok csillagával a Szamosújvári Jellemgyaluló Intézet, durva szóval fegyház IDŐTLEN udvarán, és én mostantól őzni fogok, mert Rúzsa Sándor, szegedi lévén, csak ezt a szép, szögedi beszédöt érti… Söndör bőcsö, hát hogy is vót öz az ögész? Mán úgy értöm, hogy közdődött?
Mi hogy kezdődött, fiacskám?
Hát a bétyárkodás!
Nos, a radai rosseb akart betyár lenni, már elnézést kérek! De hát ilyen volt a Zeitgeist, vous savez, mon ami!… Ugye az ősöregapámat, Rúzsa Dániel főbírót, országgyűlési követet mint boszorkányt megégette a Város, better to say, az ellenségei a Toronyalján, na. Ennyit a magyar felvilágosodásról, fuckin’ shit!
Hun tanúta ezöket a nyelveket?
Mindig is könyves ember voltam. Kufsteinban börtönkönyvtáros lettem. És kegyed miért beszél ilyen gyalázatosan szegediül?
Az igaz, hogy kend találkozott magával a királlyal is?
Igaz hát. Én mentettem meg az életét, amikor Félegyháza közelében az elszabadult ménes majdnem elsodorta hintóstól együtt, you know. Hej, ha az én uram-királyom a lelkembe látott volna, levette volna a fejemről az átkot!
De kend vót az is, aki mögállította a vonatot ugyanitt. A szömibe mondom, ha mögorrol is érte!
Pardonnez, Monsieur! Ezt csak a konkurencia terjesztette rólam. A két Jóska. A Sobri meg a Savanyú. A fejlődés meg a vonat megállíthatatlan, ezt mindenki tudja, aki lát. A betyár, hogy már az uraságod által használt szóval éljek, nem zsivány, nem haramia, mint a Jóskák, hanem olyan ember, akit nem várnak otthon vetett ággyal. Nem akartam katona lenni, ezért lettem bujdosó szegénylegény. Szent Kozma és Szent Damján is lelkiismereti okokból lettek szolgálatmegtagadók. Ezért is végezték ki őket. Merde.
Hát mi akart kend lönni?
Perzekutor, vagyis zsandár. Pusztai rendőr, you understand?
Na és?
So what? Hát létszámleépítés volt éppen. Én meg találkoztam egy pej csikóval.
És akkó?
És akkor arra ébredek a Tisza partján, hogy körbevesznek a pusztázók, és – „azt kérdezik, mi a nevem, hol az utazó levelem? Kettőt mindjárt agyonlőttem, ez az utazó levelem, ez az utazó levelem” (énekel).
Éggy bűn mindön, kettő az sömmi.
Honnan tudja az úr? Csak nem a Pester Lloyd munkatársa? Mert azok ilyen szabadelvűek! Szóval, mikor börtönkönyvtáros lettem Kufsteinban, ott olvastam Ralph Waldo Emersonban, hogy ha az ember bűnt követ el, a föld mindjárt átlátszó lesz körüle, mint az üveg, whatta hell. Pedig a bűn és a bűnhődés ugyanabból a magból kel ki. Nekem elhiheti.
De hisz kend sosé vött e’ sémmit a szögényöktűl. Csak a gazdagokat sarcolta!
Hát már bocsánatot kérek, a szegényektől mi a fészkes fenét vehettem volna el mást az életükön kívül?!
De hát a légénda! A Söndör bőcsö légéndája!
Listen, man, mondok én magának valamit! Jesse James, kortársam és szaktársam is csak a valóságban lőtt le gyerekeket, a legendában soha. Vagy beszéljek Wild Bill Hickockról, akit a kártyaszenvedélye vitt a sirba?
E’kártyázta mindönit?
Not at all. Póker közben hátulról lelőtték, you see.
Kendöt presze nem fogja a golyó, mer’ burokba’ születött. De mán mögbocsásson kend, hogy esött mégis fogságba?
A hitem miatt.
Vallási okokból, netán istentisztölet közbe’?
Egy frászt, már bocs’ a csúnya szóért. Elhittem Ráday Gedeonnak, hogy ő majd csendbiztost csinál belőlem. Magam mentem a szegedi várba.
És nem vót ennek valami politikai hátulütője?
Elnézést egy pillanatra, de a vevőkkel is törődnöm kell!… Meine Damen und Herrn, kommen Sie, sehen Sie, kaufen Sie, bitte! Kleines ungarisches Geschenk, nur Tausend Forint!… Ladies and Gentlemen, Hungarian handicraft at the lowest price in prison!… Á, már a vevők se a régiek. Scheiße. Bezzeg Kufsteinban, bármit faragtam, vitték, mint a cukrot!… Talán ha kijönnek az emlékirataim, talán… A Gallimard és a Simon and Schuster verekszik érte… De hogy bízzak meg én egy kiadóban, amelyiknek cipész a neve?… De elkalandoztam. Mit kérdezett uraságod a politikáról?
Hát ugyé azt mindönki tuggya, hogy kend a szabadságharc alatt Kossuth, vagyis Damjanich alatt szógá’t a szabadcsapatáva’…
Nos, éppen a Jókai úr, jeles írótársam hozta az amnesztiáról szóló levelet, amikor elhajtottam egyik tábornokunk uradalmából a juhokat. A katonának ennie kell!
És hogy lött kend a népművészet mestöre?
Unatkoztam, ennyi. Mellesleg: a népi iparművészet és nem a népművészet mestere vagyok. De ezek a labancok a nevemet se tudják leírni rendesen. Rósza – ez az én márkanevem. És egy karikás ostor a lógóm.
Szép üdőt élt mög kend, az mán szönt. Mi a hosszú éllet titka?
Wellness, fitness, happiness egyszerre – mert nehogy már a ló ülje meg a betyárt! Én paci fiesta voltam egész életemben. Loptam lovat, lopok is, ha felakasztanak is… (énekel).
De hát a hosszú éllet titka, Söndör bőcsö!
Tudod, fiacskám, a remény hal meg utoljára. Előtte a szeretet, azelőtt meg a hit. This is a number one hit, if you know what I mean… Vigyázz magadra, mert ha meghalsz, életed egy fontos része megy veszendőbe.
Ez végszónak is jő lönne. De mit izen Söndör bőcsö a mi ó’vasóinknak?
Csak semmi pánik. A lóf… Akarom mondani a lókolbásznak is vége van egyszer.
Van valami kévánsága?
Egy kis Flying Dutchman hollandus dohány. Nem keverve fűvel. Tisztán, you got it?
(Elhangzott a Bárka című folyóirat irodalmihumor-fesztiválján, a Gyulai Várszínpadon 2003. július 31-én.)