időjárás 2°C Ferenc , Olívia 2022. december 3.
logo

Felbomlik-e a szlovák kormánykoalíció?

Neszméri Sándor
2003.10.16. 23:00

Egy évvel ezelőtt alakult meg Szlovákiában Mikulás Dzurinda második kormánya, s bár mindössze hat mandátum jelentette a koalíció parlamenti többségét, a politikusok is, a politológusok is megnyugvással és optimistán beszéltek arról, hogy először van az országnak olyan kormánykoalíciója, amely nem „politikai érdekházasság” eredménye, ezért magabiztosan irányíthat négy éven át. Az első esztendő eltelte után egészen más a helyzet, kormánypárti-ellenzéki politikusok és a politológusok egyaránt az előre hozott választások szükségességéről, illetve lehetőségéről beszélnek. A helyzetről Csáky Pál miniszterelnök-helyettest, a Magyar Koalíció Pártja miniszteri klubjának elnökét kérdeztük.

Mi az oka az állandósult vitáknak, a koalíció létjogosultságát megkérdőjelező politikai szembenállásoknak?
– Két fő okot látok. Az első a miniszterelnök politizálási stílusának jelentős megváltozása a parlamenti választások után. Erre már tavaly decemberben figyelmeztettem, amikor azt is elmondtam, hogy ha ez a stílus nem változik meg, a koalíció nem bírja ki a négy évet. Vélhetőleg a tanácsadók hatására is megszaporodtak az intrikák, szembetűnő a partnerek folyamatos kijátszására irányuló igyekezet. Többször lehettünk tanúi annak, hogy a négytagú kormánykoalíción belül „a három az egy ellen” gyakorlat bevezetése volt Dzurinda szándéka, s az eseményeket mindig úgy irányította, hogy a győztesek között legyen. Csak idő kérdése volt, mikor jönnek rá erre a partnerek, s meddig engedik ezt a „játékot”, mikor veszik észre, hogy egyszer ugyan a győztesek között vannak, de bármikor a vesztesek közé kerülhetnek. Ez az egyik ok tehát, amit gyakorlatilag megerősített a kialakuló helyzet második oka. Mégpedig az, hogy a kormánypártok némelyikénél tapasztalatlanság mutatkozott, illetve egyfajta elbizonytalanodás, a szándékok tisztázatlansága jelentkezett. 1998, a meciari kormány megdöntése után valóban nagyon széles politikai spektrum alakított koalíciót, hogy úgy mondjam, egymástól nagyon távoli „vércsoportú” pártok voltak kormányon, de tudták, hogy együtt kell élniük, ezért sokkal jobban figyeltek a másik érzékenységére, ugyanakkor nagyobb volt az igyekezet az egyezségek megtartására. Most hiányzik az összefogás, a közösen eldöntött célok kötelező követése iránti igény, s ez bizony komoly válságjeleket produkál.
– A Magyar Koalíció Pártja 1998-ban és 2002-ben is azért vállalt elsősorban kormányzati felelősséget, hogy hozzájáruljon a szlovákiai kisebbségek jogbiztonságának növeléséhez, a mindennemű másság iránti társadalmi tolerancia elmélyítéséhez. Ha e szándékból indulunk ki, az eltelt egy esztendő nem hozott sok sikert…
– Ezt a megállapítást némileg vitatnám. Biztos, hogy sokszor kerülünk furcsa helyzetbe, az olykor kiismerhetetlen játékot játszó politikai partnerekkel nem könnyű eredményt elérni. Szeretnék azért rámutatni arra, hogy az önálló állami magyar egyetemről szóló törvénytervezet már a második olvasatban van a parlamentben, s én ezt komoly eredménynek tartom. Ugyancsak a törvényhozó testület előtt van a földek visszaszolgáltatásáról szóló jogszabály, amely szintén egy évtizedes igyekezetünk volt. Kész már az antidiszkriminációs törvény is, amelynek célja a kisebbségvédelem, tehát a szlovákiai magyar közösség érdekeinek a védelme is. Igaz, azt még nem fogadta el a kormány, de nem a nemzeti kisebbségek miatt húzódik az ügy. Sikerült további decentralizációs törvényt is alkotni, amely által újra bővültek önkormányzataink jogkörei, szerepük, jelentőségük tovább nőtt. Úgy gondolom, ha nehézségek árán, de a szekér arra megy, amerre mi is szerettük volna terelni. Nekem sokkal bizonytalanabb a jövő, én most semmilyen garanciát nem mernék vállalni arra, hogy ez a kormánykoalíció akár a jövő év végéig is együtt marad.
– Nyilván nagy kérdés a koalíció sorsa, és eredménynek tekinthetők az ön által felsoroltak, ám ugyanez a koalíció nem támogatta sem a kormányban, sem a parlamentben, hogy Szlovákia is szorgalmazza a kisebbségek jogállásának rendezését az európai alkotmányban, s továbbra sincs megállapodás a kedvezménytörvényről, holott Dzurinda kormányfő Medgyessy Péter kormányalakítása után ezt ígérte…
– A kedvezménytörvény ügyében előremozdulás történt, nem vitatom, hogy elsősorban azért, mert a módosított jogszabálynak kedvező volt a nyugati fogadtatása, így szlovák partnereink durva elutasító magatartása tarthatatlanná vált. Úgy látszik, hogy a külügyminiszterek megállapodása alapján most már kirajzolódik egy olyan megoldás, amely által a szlovákiai magyarok is hozzájuthatnak a kedvezménytörvény adta lehetőségekhez, és ez így van rendjén. Ami az európai alkotmányt illeti, úgy látom, kicsit bonyolult a helyzet. Mostanság gyakran járok Brüsszelbe, ott is konzultáltam a kérdésről, s megfigyelhető, hogy az európai kormányoknak az őshonos kisebbségekkel kapcsolatban nincsenek fenntartásaik, sőt a tagországok igen pozitívan viszonyulnak kisebbségeikhez, és a fejlődés is pozitív irányú. A gond, azt hiszem, ott van, hogy Európában a kisebbségek alatt egyre inkább a bevándorlókat értik, tőlük azonban sokan tartanak. Ez a kérdés viszont egy mélyebb és hosszabb elemzést igényelne, mert ezzel kapcsolatban felmerül az is, milyen lesz az európai civilizáció jövője.
– Brüsszeli tárgyalásai során viszont arról is beszéltek vendéglátói, miért nem foglalkozik Szlovákia az idestova két éve ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával, miért nem születnek olyan törvények, amelyek elérhetővé tennék a szlovákiai kisebbségeknek a bővített nyelvi jogokat. Ugyanakkor nem lehet sem hallani, sem olvasni arról, készül-e a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvény, illetve az átfogó kisebbségvédelmi törvény, holott mindkét jogszabály megalkotása a kormányprogram ígérete volt.
– Szerintem is tarthatatlan ez az állapot, ezért is dolgoztattam ki az idén egy elemzést, amelyben az áll, hogy tíz törvényt kellene megváltoztatni Szlovákiában, mert nincsenek összhangban a nyelvi chartával. Tárcaközi egyeztetésre bocsátottam, nagy vita alakult ki körülötte, feltételezem, hogy novemberben a koalíciós tanács elé kerül a kérdés, miután a jelenlegi problémákat sikerül úgy-ahogy lezárni. A kisebbségi törvény munkaváltozata már elkészült. Most szakmai elemzések folynak a szövegtervezetről, úgy gondolom, az év végére ez a dokumentum is olyan állapotba kerül, hogy tárcaközi egyeztetésre bocsáthatjuk, és politikai kérdésként megjelenhet a koalíciós tanácsban. Persze csak akkor, ha a kormánykoalíció kibírja, és a tavaly elfogadott program szerint dolgozik majd tovább. De ez gyakorlatilag minden korábbi megállapításomra is érvényes.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.