Ha majd elszállnak mind a repülők…

Ha igazak a hírek, akkor a délszláv béke megteremtésében és az iraki ellenzékiek kiképzésében megannyi nemzetközi elismerést szerzett somogyi falu neve hamarosan lekerül a NATO és az amerikai hadsereg térképeiről. Nem éri meg fennállásának 75. évfordulóját a ma már csak tartalék repülőtérként jegyzett katonai légikikötő sem. A napokban Juhász Ferenc honvédelmi miniszter megbízásából Nagy Gábor ezredes bejelentette: a honvédelmi tárca a taszári alakulatra nem tart igényt.

2003. 10. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szebb időket látott laktanyát a haderő-átalakítás 10. ütemében, 2005 őszétől kell elhagynia a 450 fős állománynak. A somogyi politikusok – kormánypártiak és ellenzékiek – nem nyugszanak bele a döntésbe. Nemcsak amiatt aggódnak, hogy a bázis bezárásával több száz hivatásos, illetve szerződéses katona és laktanyai közalkalmazott válik munkanélkülivé, hanem amiatt is, hogy kútba esik a honvédelmi miniszterek egész sora által helyeselt és ösztönzött polgári repülés terve is.
A haderő-átalakítással kapcsolatos döntések szertefoszlatják az ígéretes jövőt: alakulatok költöznek, átalakulnak vagy megszűnnek. Több száz katona kerül új helyőrségbe, de sokan lesznek, akik leszerelnek vagy idő előtt nyugállományba kerülnek – áll abban a tájékoztatóban, amelyet több más alakulat mellett Taszárra is eljuttatott a Honvédelmi Minisztérium. A már amúgy is megcsonkított taszári egység 450 fős állományán kívül még három civil cég dolgozóit is fájdalmasan érintette a bázis bezárásáról szóló döntés. Legfőképpen annak a houstoni székhelyű és 1995 őszén Kaposvárott is „leányvállalatot” nyitó cég alkalmazottjait, akik hosszabb távú foglalkoztatás reményében álltak amerikai szolgálatba. A Brown and Root Corporation houstoni központjának foglalkoztatási menedzsere, Arnold Palmer szeptember közepén arról tájékoztatta Gyenesei Istvánt, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökét, hogy cége nem tud olyan megbízatásról, ami garantálná a magyar alkalmazottak megtartását. Ezért a Brown and Root több száz dolgozójának szerződését csak két hónapra hosszabbíthatták meg. Már ez is sejtette: miután az Egyesült Államok hadseregének a továbbiakban nem lesz szüksége Taszárra, a magyar honvédségnek pedig be kell érnie egy repülőezreddel, a bázis hamarosan bezár.
– Ez idő szerint 70 sorállományú katona és 380 tiszt, tiszthelyettes, szerződéses katona, illetve közalkalmazott latolgatja, hogy mi lesz 2005, a bázis bezárása után. Mi a haderő-átalakítás 10. ütemében kerülünk sorra. Tartok tőle, addigra már nem lesz üres hely más alakulatoknál azok számára, akik úgy döntenek, hogy továbbállnak Taszárról – mondja Kisbenedek Sándor alezredes, a taszári egység parancsnoka. – Nemcsak a katonákat érinti az egykori ezred maradványának felszámolása, hanem a családjaikat is. A 380 tiszt, tiszthelyettes, szerződéses, illetve közalkalmazott 80 százaléka családos.
A taszári alakulat megszűnéséről szóló döntés ismertetésekor is szó esett a „fájdalommérséklő”, úgynevezett humán csomagról. – Attól tartunk, nincs abban semmi. Ez csak szemfényvesztés, senkit sem nyugtat meg – mondja egy, a neve elhallgatását kérő repülős tiszt.
Kisbenedek alezredes szerint ez az állomány nyolc éven át becsületesen teljesítette azt, amit a nemzetközi misszió eredményessége érdekében vállalt. – Jól képzett alakulat, katonáim nyolc év alatt a legmagasabb logisztikai képességekre tettek szert. Ha felvettük a kalapot, kalapoljunk végig – mondja dacosan.
Az alig több mint kétezer lakosú falu lakói lassan elfelejtik az „amerikai megszállás” nyolc éve során megszokott harci zajt. Taszáron 2003 őszén rosszat sejtető csend van. – Ezután már nem jönnek kérdezősködni az újságírók, rádiósok, tévések – kesereg a település egyik kocsmárosa, aki nem titkolja: jól jött neki az amerikaiak itteni vendégeskedésével járó „idegenforgalom”.
A polgármesteri hivatalban is a kilátástalan jövőről esik a legtöbb szó. – Totális leépülés elé néz a község. A regisztrált munkanélküliek aránya ma 4-5 százalék, ha bezár a bázis, 10 százalék fölé ugorhat a munkanélküliségi ráta, mert a laktanya, a repülőtér és a bázist kiszolgáló három civil cég ma csaknem háromszáz helybelit foglalkoztat – összegzi félelmét Pataki Sándor polgármester. Szerinte szerencsétlen elgondolás volt a légikikötő területén épülő civil terminál működtetését függővé tenni a katonai reptér technikájától. Ha elkerül innen a torony, ki fog navigálni? A katonai repülőtér bezárásával a polgári légikikötő ütőerét szorítják el.
– Ha valósak a bázis bezárásáról szóló hírek, akkor az valóban megnehezítené, de nem tenné megoldhatatlanná a civil terminál üzemeltetését. A létesítmény már eddig is több mint félmilliárd forintba került, s az majdan a dél-dunántúli gazdaságösztönzés egyik fontos eleme lehet – állítja Gyenesei István. A megyei közgyűlés elnöke lapunknak azt mondta: hivatalos értesítést még nem kapott a honvédelmi tárcától a taszári repülőtér megszüntetéséről. Szerinte nem szabad letenni az itteni polgári repülés feltételeinek megteremtéséről, ugyanakkor tisztázásra vár, hogy azt milyen forrásokkal támogatja a kormány, milyen szerepet vállal benne a Honvédelmi Minisztérium. Gyenesei szerint van esély a taszári katonai repülőtér hasznosítására. Érvei szerint a légibázis földrajzi és stratégiai szempontból is jó helyen van.
Összefogást kezdeményezett Taszár megmentése érdekében Kaposvár polgármestere is. Szita Károly Somogy országgyűlési képviselőihez fordult, és azt kérte: pártállásuktól függetlenül fogjanak össze és lobbizzanak Taszárért. Egyébként Gyenesei és Szita is tárgyalni kíván az Egyesült Államok új budapesti nagykövetével Taszárról, és Medgyessy Péter miniszterelnököt is felkeresnék a somogyi politikusok közösen kialakított álláspontjával.
***
Pályamódosítások.
A taszári gyepszőnyeges repülőtér építését 1928 tavaszán kezdték meg és 1929. szeptember 1-jén avatták fel. A légi forgalom – az akkor modern gépnek számító Fokkerekkel – 1930. április 10-én indult meg. Katonai feladatokra 1936-ban vették igénybe, majd 1937-től kiképzési célra használták a légikikötőt. 1944. október 12-én a dél-dunántúli vasútvonalakat és kőolajipari centrumokat támadó amerikai gépek több bombát dobtak a repülőtérre, de emberéletet nem követelt a légitámadás. Az új légikikötőt – főként „osztályidegen elemekből” álló munkásokkal – 1949-ben kezdte építeni az Állami Betonútépítő Vállalat. Még be sem fejeződtek a munkák, amikor Taszárt szemelték ki az 1950. november 11-én megalakult 50. vadászrepülő-ezred bázisává. 1991. november 1-jén megalakul a 31. Kapos Harcászati Repülőezred, amely – miután 1995. decemberétől az Egyesült Államok a békefenntartó erők részére bérbe vette a légibázist – 1996 végén elhagyta állomáshelyét. Állományának és technikai eszközeinek egy részét a pápai és kecskeméti repülőezred vette át. A taszári légikikötő ma Ferihegy után az ország legkorszerűbb, a legnagyobb gépek fogadására is alkalmas repülőtere.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.