Oda a szép terveknek Taszárral kapcsolatban – zsörtölődnek a kétezer lelkes somogyi település lakói. Miután 1995 telén úgy vélték, a tengerentúli harcosok hoszszú távra rendezkednek be, és nem tiltakoztak a falura aggatott „kis Amerika” elnevezés miatt, most attól tartanak: ha bezár a bázis, munka nélkül marad több száz helybeli meg környékbeli ember. A somogyi politikusokat, országgyűlési képviselőket és önkormányzati vezetőket is aggasztja a Taszár sorsával kapcsolatos bizonytalanság, illetve hogy az iraki ellenzékiek kiképzésének befejeződése óta nem kapnak választ a bázis jövőjére vonatkozó kérdéseikre.
Az már csaknem biztos, hogy a Kapos Bázis Repülőteret és a légikikötőt kiszolgáló – mára amúgy is karcsúsított ottani alakulatot – elsodorja a haderő-átalakítás szele, merthogy a NATO-nak a pápai reptér kell, az amerikaiak pedig állítólag délebbre helyezik át a „Balkánra figyelő állomáshelyüket”. Ám még mindig reménykednek a somogyi politikusok, hogy a dél-dunántúli régió egyik kitörési pontját ígérő polgári repülés tervét nem töri derékba a katonai légibázis bezárása.
Somogyban a kormánypárti és az ellenzéki politikusok is egyetértenek abban, hogy Taszár sorsa közös ügy. Ugyanakkor Szita Károly a minap nem talált elfogadható okot arra, hogy a közös lobbizás érdekében összehívott tanácskozásról miért maradtak távol a kaposvári, illetve a somogyi MSZP-s országgyűlési képviselők. Kolber István, a szocialista képviselőcsoport vezetője – aki egyébként megyei közgyűlési elnökként az elsők közt szorgalmazta a taszári repülőtér kettős, katonai és polgári hasznosítását – magyarázatot adott a távolmaradásra, és közölte: a szocialistáknak is szívügye Taszár megmentése.
Gyenesei István és Taszár polgármestere, Pataki Sándor abban bízik, hogy ha az amerikai hadseregnek és a magyar honvédségnek sem kell Taszár, akad majd külföldi befektető a polgári és (esetleg) a katonai repülőtér üzemeltetésére. A minap svájci befektetőcsoport érdeklődött a taszári lehetőségekről, és állítólag kétmilliárd dolláros befektetésre volna hajlandó annak érdekében, hogy az amerikaiak és a magyarok is – polgári repülés céljára – használják a légikikötőt. Habár még kézzelfogható ígéret, szándéknyilatkozat nem érkezett a svájciaktól, és vannak, akik tamáskodnak az ajánlatot illetően, Gyenesei István azt kérte Medgyessy Péterről, hogy jelöljön ki egy kormányzati képviselőt a svájci befektetőkkel folyó tárgyalásokhoz. Georg H. Walkert, az Egyesült Államok új budapesti nagykövetét pedig arra kéri a közgyűlés elnöke, hogy tájékoztassa kormányát a Taszár előtt álló új lehetőségekről.
Hazánk washingtoni nagykövete, Simonyi András szerint még nincs végleges döntés Taszár jövőjéről. A diplomata a megyei napilapban a légibázis sorsát firtató kérdésre úgy válaszolt: „Annyit tudunk csak biztosan, hogy az amerikaiak határozott szándéka a jelenlegi struktúra átalakítása. »Vízililom« típusú bázisok – itt-ott felbukkanó, állandóan változó – egységek kiépítésében gondolkodik az amerikai katonai vezetés, ami mobilitást és gyors reagálást jelent egyszerre. Ám Taszár kérdésében a helyi kezdeményezésnek is nagy szerepe lehet. Ha a taszáriak értelmét látják a légibázis fenntartásának, akkor azért lobbizni is kell.”
***
Külföldi munkalehetőség. Több mint 600 alkalmazottjából 350-et tovább kíván foglalkoztatni az Egyesült Államok hadseregét kiszolgáló texasi székhelyű cég kaposvári „leányvállalata”. A taszári bázis amerikai katonáinak ellátását végző Brown and Root képviselője, Cathy Gist tegnap arról tájékoztatta Szita Károly kaposvári polgármestert, hogy mivel az Egyesült Államok hadseregének tevékenysége a jövőben „alacsonyabb szinten nyilvánul meg Magyarországon”, az ő ellátásukért felelős cég is csökkenti dolgozóinak számát. Ugyanakkor 250 alkalmazottjának külföldi munkalehetőséget ajánl. Cathy Gist elmondta: cégük magyar alkalmazottai közül eddig 125-en vállaltak munkát külföldön – értesülésünk szerint Irakban és Kuvaitban. (G. J. A.)
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
