A négy részre vágott tejfölös lángos

Leszálló ágban van a hazai napfényipar; idén is a balatoni idegenforgalom szenvedte el a legsúlyosabb csapásokat. A Közép-Európából érkező vendégek száma harmincszázalékos visszaesést mutat, a német beutazóforgalom csaknem tizenhat százalékkal csökkent, nem tértek vissza a magyar tengerhez a volt szocialista országok korábban „Balaton-pártinak” tartott vendégei, a reméltnél szerényebb mértékben nőtt a tóhoz érkező észak-európaiak száma, és várat magára a már egy éve ígért kínai turistainvánzió is. A magyar nyaralók aránya némileg emelkedett az üdülőkörzetben, ám hosszabb időtartamú balatoni vakációzást sokan még idén sem engedhettek meg maguknak.

A vendég nem tervez előre

A nyugat-balatoni régió kempingjeit üzemeltető Zalatour adatai szerint a külföldi turisták átlagosan 7-8, a hazaiak két napot töltenek el a tónál. A Siotour szezonértékelő beszámolója egyebek közt azzal magyarázza a balatoni üdülőkörzet turisztikai mélyrepülését, hogy nyáron több olyan hétvége is volt, amikor 250 ezer honfitársunk lépte át a magyar–horvát határt. Az Adria mellett egy idő óta már hazai vetélytársa is van a balatoni turizmusnak. Sokak szerint az érintetlen természeti környezettel – emellett a motorcsónak- és jet-ski-használattal is – csábító Tisza-tó versenyelőnybe került a Balatonnal szemben.
Az üdülőkörzet turisztikai főközpontjának – a Magyar Turizmus Rt. Balatoni Regionális Turisztikai Projektirodájának – igazgatója, Kovács Miklós a minap Zamárdiban összegezte a 2003. évi balatoni szezon tapasztalatait. Az igazgató – felidézve az üdülési idény kezdetén megfogalmazott aggályokat – a várakozások be nem teljesülésének okát az iraki háború és a közel-keleti térség, valamint a paksi atomerőműben történt üzemzavar elbizonytalanító hatásában, a német turisták – országuk gazdasági helyzetének romlásával is összefüggő – távolmaradásában, a Balaton gondjait-bajait eltúlzó sajtóhíradásokban, a tó alacsony vízállásában, és a SARS-járvány miatti bizonytalanság okozta kivárásban látja. Kovács Miklós önkritikusan szólt a turisztikai marketing hiányosságairól is. – Az internet alkalmazása még nem kap kellő jelentőséget a turisztikai kínálati piacon – állítja, és azt vallja: tendenciaszerűen csökken az előfoglalások száma, és nő a last minute-oké. A nyaralóvendég ahelyett, hogy hónapokkal, hetekkel előbb szállodai vagy fizetővendég-szobát foglalna, kocsiba, vonatra vagy repülőre ül, az utolsó percre hagyva a döntést.

Kempingek alkonya

A balatoni üdülőrégió csaknem félszáz szállodájának túlnyomó hányada idén (is) üzleti titokként kezeli a (kétségtelenül hanyatló) nyári vendégforgalmát, ám a másfél tucatnyi hotel nyilvánosságra hozott adatai arról árulkodnak, hogy a kereskedelmi szálláshelyek „csúcsán”, a több száz férőhelyes hotelekben is kevesebb volt a vendég. Egy korábban jó nevű nyugat-balatoni szálloda idén nyáron több mint harmincszázalékos vendégforgalom-kiesést könyvelt el, ugyanakkor a négycsillagossá avanzsált néhány balatoni hotelben csaknem nyolc százalékkal nőtt a vendégforgalom. A Széchenyi-terv százmillióival megújult siófoki Hotel Vértesben például már az előszezonban telt ház volt. Egyébként a lehangoló vendégforgalmi tapasztalatok mellett a turisztikai szakemberek kétségbevonhatatlan tényként állapítják meg, hogy egyik-másik üdülőhelyen már számottevő jelei vannak a minőségi turisztikai kínálatnak. Ugyanakkor azt sem hallgatják el, hogy néhány tóparti üdülőhelyet időnként elborít a szemét, gazdátlannak és gondozatlannak tűnnek a sokmilliós költséggel épült kerékpárutak, és a főszezonban a strandok állapota sem volt mindenütt kifogástalan.
A legfájóbb vendégszámcsökkenés idén nyáron is a kempingeket sújtotta. A sátortáborok összkomfortos üdülőházaiban tizenöt százalékkal, a sátras és lakókocsis kempingszektorokban pedig csaknem tíz százalékkal volt kevesebb a vendég. A Siotour vezérigazgatója, Halmos Gábor úgy látja: idén nyáron kiderült, hogy a tavalyi, nagyon gyenge balatoni szezon nem rendkívülinek, hanem tartósnak minősíthető. A Siotour déli parti kempingjeit ez év nyarán tíz százalékkal kevesebben keresték fel, mint a múlt évben, a vendégéjszakák száma pedig tizenhét százalékkal volt alacsonyabb a tavalyinál. A siófoki székhelyű turisztikai cég első embere szerint az is visszatartotta a sátras vagy a lakókocsis nyaralókat, hogy a déli part néhány kempingje előtt a tó víze 50–100 méteres szakaszon teljesen eltűnt.
Húsz százalékkal csökkent a vendégéjszakák száma a tó északi parti kempingjeiben is. A Balatontourist marketingigazgatója, Tóth Béla a vendégszám visszaesése mellett a hazai és a külhoni nyaralók úgynevezett költési szokásaira is felhívta a Zamárdiban tanácskozó idegenforgalmi szakemberek figyelmét. – A belföldi és a dán vendég a nyaralás alatt szeret élni: szívesen jár étterembe, kirándulni, és nem spórol. A német viszont mintha sportot űzne a takarékos nyaralásból: többnyire a szállás árából is alkuszik – állítja a marketingigazgató.

Ifjúsági turizmus csak szóban

Hasonlóképpen vélekedik a Balatonnál nyaraló külföldiek csaknem felét kitevő német turistákról a Zalatour ügyvezető igazgatója, Horváth László is. Ő is azt tapasztalta, hogy a német nyaralók kevés költőpénzzel érkeznek a Balatonhoz, már otthon precízen kiszámolják a szállásdíjat és a költőpénzt, nem járnak étterembe, és mert szigorúan spórolnak, nem veszik igénybe a nyaralás idejére ajánlott kulturális és egyéb programokat sem. – Ők azok, akik hűtőtáskával járnak a strandra, benne a legolcsóbb, boltban vásárolt élelmiszerekkel és ásványvízzel – zsörtölődött a nyáron a lellei strand egyik büfése, aki szerint a német turisták legfeljebb sült krumpliért és ketchupért állnak sorba, és nem ritka, hogy négy részre vagdaltatják a tejfölös, sajtos lángost.
A tópart ez év nyarán is hangos volt a diszkózenétől, a gyerekzsivaj idén sem bosszantotta a csendes pihenésre vágyókat. A gyermek- és ifjúsági turizmus helyzetéről szóló, hamarosan a kormány elé kerülő előterjesztés szerint „a mintegy 2,6 millió főt képviselő korosztály turizmusban történő részvétele a számítások, illetve az ezzel egybehangzó becslések alapján alig több mint 50 százalékos, amely többnyire az iskolai kirándulásokon való részvételre, esetleg néhány napos táborozásra korlátozódik”. A Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum igazgatója, Bogó Ágnes úgy látja: az ifjúsági turizmus és annak intézményrendszere alapvetően széttagolt és összehangolatlan. Az igazgatónő szerint a csatlakozás finisében nem tartható az az Európai Unióétól eltérő gyakorlat, hogy a saját tulajdonú ingatlanjai állagmegóvásának költségeiből az állam mindössze 25 százaléknyit vállal, a fenntartás 75-80 százalékát pedig „az amúgy is rossz infrastruktúrával megáldott szállás üzemeltetőjének kell kigazdálkodnia”. Bogó Ágnes szerint a gyermek- és ifjúsági szálláshelyek jelentős hányada nem felel meg az EU-előírásoknak, így azokat jövőre várhatóan be kell zárni.
A balatoni üdülőkörzet idegenforgalmi szakemberei szerint az aggasztó tapasztalatok ellenére is van még némi remény a felemelkedésre. Ehhez azonban újfent tisztázni kell, hogy a turizmus fellendítéséért melyek azok a feladatok, amelyek az államra, a régióra, illetve az egyes üdülőhelyekre várnak. Rosta Sándor, a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke a balatoni turizmus vezérkarának Zamárdiban tartott tanácskozásán egy ad hoc bizottság felállítását javasolta a kormány, az üdülőrégió és a tóparti önkormányzatok szerepének tisztázására.