Harsant a kürtszó

Egy, már jó ideje a politika perifériájára sodródott közéleti figura neve került vissza kis időre a lapok első oldalára. Tamás Gáspár Miklós hétfőn megjelent, a magyar bírák közösségét gyalázó pamfletje majdnem akkora érdeklődést gerjesztett, mint a tévés Sziszi ülepének – szintén egy napilapban közölt – életnagyságú körvonala. A valamikor liberális, filozófus végzettségű közírónak az elmúlt tíz év alatt sikerült átküzdenie magát a szabad demokraták országgyűlési képviselőcsoportjából a parlamenten kívüli szélsőbaloldalra, az SZDSZ egykori ügyvivőjéből az utóbbi időben a magát Kádár János szellemi (!) örökösének tartó Munkáspárt vezetőivel és obskurus antifasisztákkal együtt tüntetgető utcai aktivista lett. Idősödő embernek nem áll jól az anarchia – mondta egyszer bölcs tanárom. Igaza volt.
Tamás cikke olyan, amilyen, s hogy miféle következményekkel fog járni, majd elválik. Egyelőre (még) szabad véleménynyilvánítás van Magyarországon, mindenki azt firkál, amit jónak lát. Persze nem kell minden marhaságot betenni az újságba. Ráadásul az, hogy a Magyar Hírlap ekkora teret adott ennek a cikknek, még ha a vitaoldalán is, az egész biztosan nem a puszta véletlen, de nem is a szerkesztő figyelmetlenségének műve. (Hogy a rovatszerkesztő miért hagyta benne a szövegben a magyar bírákat „nőgyűlölettel” is megvádoló részt, amikor hazánkban száz bíró közül több mint nyolcvan nő, az legyen az ő baja. Kerülhet még ő is bíróság elé.)
Ugyanezen a napon egy másik kormánypárti, militánsan baloldali napilap, a Népszava vélemény oldalán gúnyrajz látható, amelyen a kúriai bíró pulpitusán lévő koronás címernek hat rovarlábat rajzolt a művész. Hivatalos állami jelképünk ettől pont úgy néz ki, mint egy svábbogár (bocsánat: csótány, nem szeretnék bármely kisebbséget megsérteni), ami azért eléggé kínos lehet még a köztársaság eszméjét az utóbbi időben feltűnő gyakorisággal emlegető Medgyessy miniszterelnöknek is. És hogy ez a karikatúra sem a véletlen műve, bizonyítja az újság szemközti oldalán olvasható, a felmentő ítélet ellen tiltakozó baloldali személyek naprakész névsora. Aznap este az egyik (nyíltan) kormánypárti kereskedelmi tévécsatornán is elhangzottak a bíróság ítéletét gorombán minősítő nyilatkozatok.
Mindezek még akkor is belül maradhatnának a média világán, ha egyébként közszolgálatot is kötelezően ellátó, összességében nagy nyilvánosságot elérő helyeken jelentek meg/hangzottak el. Csakhogy a múlt pénteken kihirdetett felmentő ítéletet minősítő politikai szereplők közül a legelsők között maga Kovács László közölte a véleményét. A nagyobbik kormánypárt, a legutóbbi választásokon második helyen végzett szocialisták pártelnöke, egyben a Medgyessy-kabinet külügyminisztere felindultan tudatta országgal-világgal mélységes megdöbbenését, ami általában nem örömteli események hatására szokott bekövetkezni. Na már most, ha a kormányoldal felől ilyen magas helyről hangzik el ilyen egyértelműen negatív hangütés az alkotmányunk szerint független és pártatlan igazságszolgáltatás egyik tekintélyes fórumán – a fővárosi ítélőtáblán – meghozott döntés ellen, az félreérthetetlen jeladás a csatlós sajtó számára: szabad a vásár, azt írtok, rajzoltok és közöltök ettől fogva, amit jónak láttok.
A harci kürtöt tehát, ha úgy tetszik Kovács fújta meg. A riadó olyan hatásos volt – szépen megmutatva a baloldali médiacsahosok éles fogsorát –, hogy négy nappal később a Legfelsőbb Bíróság – egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács – elnöke nemcsak a bírói testület tagjait ért sérelem ellen volt kénytelen tiltakozni, de félelmének is hangot kellett adnia a bírói függetlenség elleni támadások miatt.
Hirtelen új helyzet teremtődött a magyarországi újdemokrácia 13 esztendős történetében! Baloldali kormányzás idején, baloldali többségű koalíciós törvényhozással a háttérben a legmagasabb szintű (baloldali) végrehajtó hatalom részéről indult megfélemlítést eredményező politikai kampány a bírói függetlenség ellen. Kérdés, hogy ezek után mit gondol az ország „maradék” lakossága, mi tévők legyenek azok a magyar polgárok, akik mindezek ellenére is bíznak az ügyek bíráinak pártatlanságában, a törvény előtti egyenlőségben?