Hétköznapi módszerekkel nem írhatók le és nem oldhatók meg a Balaton problémái, ezért hívtuk segítségül a tudomány képviselőit – kezdte értekezését a múlt hét végi keszthelyi Balaton vándorkonferencia második napjának plenáris ülésén Kolber István, a tanácskozást kezdeményező Balaton Fejlesztési Tanács elnöke. – Az üdülőrégió – amelyet eleink édenkertként emlegettek, és sokan ma is annak tartanak – felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs. Itt képződik a hazai GDP öt százaléka és a turisztikai bevételek egyharmada – fűzte hozzá.
– Hogyan gondolkodjunk a Balatonról? – tette fel előadása kezdetén a kérdést Somlyódy László akadémikus, az MTA vízgazdálkodási kutatócsoportjának vezetője, a tó lehetséges vízpótlásának vizsgálatával megbízott tudóscsoport vezetője. – Először is arra kell ügyelnünk, hogy ne romoljon a Balaton vízminősége, másodsorban pedig, hogy tizenöt éven belül elérjük a tó jó ökológiai állapotát.
Somlyódy László ugyancsak megválaszolandó kérdésként vetette fel, hogy a Balaton esetében egy természetes tóról vagy egy, az ember által erősen befolyásolt vízről van-e szó. A tó sorsáról a kérdésre adandó válasz alapján kell dönteni. Az akadémikus szerint a természetre kell bízni a tó vízhiányának pótlását. Bízni abban, hogy – amiként a tótörténet legkritikusabb időszakaiban – a mostani négy aszályos év után is pozitívra fordul a víz mérlege. Ami az eddig szóba hozott vízpótlási alternatívákat illeti, Somlyódy László úgy látja: a Rábából történő átvezetés látszólag egyszerűnek tűnhet, az idegen víz bevezetése ugyanakkor kockázatos. Ideális lehetne a Balaton-felvidéki karsztvíz, ám abból kevés van, a Dráva és a Mura vizét pedig – akárcsak a Rábáét – adott esetben fel kellene javítani. Most nem kell hozzányúlni a Balatonhoz – figyelmeztetett, ám kérdés: együtt tudunk-e élni egy alacsony, ez idő szerint 28 centiméter átlagos vízállású tóval. – A feladat most a – part közelében helyenként már spenótszínű – víz állandó figyelése, és a megfigyelési tapasztalatok rögzítése.
– Nincs gyors megoldás, és kérdés, szabad-e beavatkozni a tó életébe – vélekedett előadásában a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet Rt. vezérigazgató-helyettese. Mayer István ugyanakkor úgy vélte: lehetséges és megoldható a vízpótlás. Egyebek közt a Mura és a Dráva melletti, ivóvíz-tisztaságú tavak vizére gondolt, amellyel szemben Somlyódy László súlyos vízkémiai ellenérveket sorakoztatott fel. Mayer a hat hónapos meteorológiai előrejelzésre utalva reményének adott hangot: november 1-jétől május 1-jéig 73 centiméterre emelkedhet a tó átlagos vízállása.
– Keszthelyre jövet azt hallom az egyik rádióreklámban, hogy „vízparti, új, összkomfortos lakások a Balatonnál eladók”. No lám, nincs baj a tóval meg a partjával, vannak, akik most is háborítatlanul parcelláznak és építkeznek a védett sávban – kezdte mondandóját Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója. Majd arra a kézenfekvő tényre emlékeztetett, hogy a Balaton mint élő rendszer „hamarabb volt tó, mint fürdőhely”. Álláspontja szerint csak egy „ökológiai alkotmány” alapján szabadna fejleszteni a Balatont, és kiváltképpen figyelni kell arra, hogy milyen ökológiai vészjeleket küld a defektusairól.
A környezetvédői intelem szerint a „használóinak” alkalmazkodni kell a tóhoz. Védeni, rehabilitálni kell a vízgyűjtőt erdősítéssel és agrár-környezetvédelmi mintaterületek létrehozásával.
***
Hivatalosan már nemet mondtak.
A Balaton vízmennyiségének pótlását műszaki beavatkozással nem indokolják környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi szempontok – ismertette a környezetvédelmi minisztérium álláspontját a tárca képviselője október 21-én, az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságának ülésén. A tárca előzőleg tudományos elemzést végeztetett a Balaton esetleges vízpótlási változataira a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, amely szerint a tó jelenlegi alacsony vízállása a természeti tényezők következménye, ezért nem indokolt a pótlás. Nem javasolta a vízpótlást az a tanulmány sem, amit a minisztérium felkérésére készített egy kutatócsoport Somlyódy László akadémikus vezetésével. A négyszáz oldalas dokumentumot a múlt hónap elején a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) vette át Persányi Miklós miniszter. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke elmondta: a tanulmányt még megvitatja egy akadémiai bizottság.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
