Napirenden van a reprivatizációs jogszabály módosítása, illetve a 19 százalékos jövedelmi egyenadóról szóló törvény. Az előbbi a stratégiai vállalatok teljes magánosítását teszi lehetővé, az utóbbitól pedig azt várja a kormány, hogy gyorsítsa a külföldi tőke beáramlását, de a hazai beruházókat is ösztönzi, hiszen 10 százalékkal csökkenti a társasági adót.
A bizonytalanságot és a feszültséget az okozza, hogy már nemcsak a liberális Új Polgári Szövetség vesztett képviselőket, hanem a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióban is súlyos feszültség keletkezett. Ivan Simko bírálni kezdte Dzurindát, illetve az SZDKU vezetését, amely – az exminiszter megfogalmazásában – „nem az értékek, hanem az érdekek” szerint kezdett politizálni. Hétfőn a volt védelmi miniszter távozásra szánta el magát. Több frakciótársával együtt csatlakozott az általuk nemrég alapított Szabad Fórumhoz, amely célja a párt „megtisztulása, visszatérése az eredeti értékekhez és a párt vezetőségének felfrissítése”. A jelen állás szerint a pozsonyi kabinet nem tudhat parlamenti többséget maga mögött.
Simkóék magatartásáról a szlovák politológusok és szemleírók is csak találgatni tudnak: kérdéses, hogyan szavaznak majd a napirenden szereplő törvényekről. Céljaik nem világosak, tény viszont, hogy megbuktathatják a Dzurinda-kormányt, hiszen az ellenzék már jelezte: a költségvetés olyan rossz, hogy nem fogják támogatni az előterjesztést, amennyiben pedig nem fogadja el a parlament a törvénytervezetet, azonnal bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen. Simkóék támogatásával pedig sikeres lehet a kezdeményezés.
A kormánykoalíció két stabil tagja, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja a kialakult helyezben arra szólította fel Dzurindát, mihamarabb tisztázza a pártján belül kialakult viszonyokat, ellenkező esetben újra kell fogalmazni a koalíciós szerződést úgy, hogy annak önálló részét képezzék a Szabad Fórum tagjai, illetve a három független képviselő. Dzurinda azonban nem reagált sem erre a felhívásra, sem Simkóék párbeszédre szólító kezdeményezésére. Többen úgy vélik, hogy sokat változott a 2002-es parlamenti választások óta a kormányfő, magabiztossága arroganciába csapott át, s ez látható mostani magatartásában is: büszkeségét többre tartja, mint az ország jövőjét – amit a viszszaadott törvények és a költségvetés kérdése jelent.
Az „intifáda” globalizálása egyet jelent a terrorcselekményekre való felszólítással















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!