Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke előszeretettel használta is önmagukra a barna párducok kifejezést. Ő, illetve a másik Soros–SZDSZ-fióka és korai woke-harcos, azaz Mohácsi Viktória voltak, akik a Rádió utcai, jórészt bűnöző romák pártjára álltak, és minden szerencsétlent célkeresztjükbe vettek, aki tiltakozni próbált a befogadásuk ellen. Éveken át ezektől a költöztetési kísérletektől volt hangos a balliberális média, aztán jött a szadeszos narratívában természetesen fasiszta Fidesz–KDNP–FKGP-kormány, amely legalább az államgépezetet izolálta ettől az őrülettől. A Rádió utcai, később Zámolyra költöztetett, s ott is balhés cigányokat végül Kanadába „menekítették” a barna párducok. A hasunkat fogtuk, amikor a lelkes befogadók később panaszkodni kezdtek, hogy a jövevények közül majd mindnek gondja akadt a törvénnyel.

Aztán ismét visszajöttek a komenisták, természetesen SZDSZ-es felügyelettel, s Mohácsi Viktóriából mindjárt miniszteri biztost csináltak. Jött az állandó feszültség és polgárháborús hangulat, az ismét falkákban fosztogató családoktól a gyöngyöspatai mini-polgárháborún át a gárdázásig és a Gyurcsány-féle titkosszolgálatokkal is összefüggésbe hozott cigánygyilkosságokig.

Majd megint polgári konszolidáció, tizenöt éven át tartó Orbán-kormányzás, ahol a jobb sorsra érdemes romák polgárháború helyett dolgoznak, tanulnak és a társadalom megbecsült tagjai. Persze nem állítom, hogy minden probléma megoldva, sőt, nagyon is vannak reménytelenül leszakadó és fertőzött kistérségek e téren, de azért sokkal-sokkal jobb a helyzet, mint tizenöt éve.

Már túl jó, mondhatnánk, ezért megint nyakunkra küldték a bűnözők pártfogóit, akik ismét a régi és a reinkarnálódott SZDSZ képé­ben törtek rá hazánkra. Más kérdés, hogy ezek az új SZDSZ-esek még a korábbiaknál is farizeusabbak, így fordulhat elő, hogy az alapvetően a libsi felső köröket érintő pedofilbotrányból most megpróbálnak egy „fideszes” gyerekverő botrányt kreálni.

Elképzelem, ahogy a nemi erőszak vagy éppen gyilkosság vádjával előzetesben ülő nebulók hogy örülnek majd a szőrös kis játékoknak. A tiszások a belvárost és a budai Várat hőbörögték végig, Puzsér viszont egyenesen az áldozatokhoz ment, a Szőlő utcába, ott üvöltözték, hogy tartsanak ki az őrizetesek, egyesek már Táncsicsként ünnepelték őket az ablakok alatt. Épp ez hiányzik Magyarországnak, egy olyan világ, ahol a törekvő családoknak extra, brutális adó, az úgymond „fideszeseknek” vagyonelkobzás jár, s a társadalom csúcsára pedig ezúttal (a proletárok helyett) a fiatalkorú és öregebb bűnözők kerülhetnek, élükön a taperoló diszkókirállyal, a telefontolvaj, családverő, politoxikomán bandavezérrel, Bütyökkel!

Mielőtt teljesen elborzadnánk e víziótól, vegyük számba, mi is ez a Szőlő utcai botrány! 

Először is, természetesen jelentős mulasztása a kormányzásnak, hogy csak 13-15 elteltével kerülhetett sor egy átfogó rendrakásra a nevelő- és javítóintézetekben, de azért a hangsúly a rendrakáson van. Egy évtizedek óta burjánzó fertőt igyekeznek most felszámolni. A Szőlő utcai igazgató, Juhász Péter Pál bizarr kettős életére, jelesül, hogy munkaidőn kívül forgalmas bordélyházat és stricihálózatot üzemeltetett a figura, épp azután derült fény, hogy a kormány a Nemzeti Védelmi Szolgálat révén elrendelte a gyermekvédelem minden dolgozójának az átvilágítását. Előzőleg, miután kiderült, hogy a Bite Zsolt-féle elfajzott gonosztevők szabadon járnak-kelnek a kisiskolások között és a Budapest ­Pride sátrai­ban avval hencegnek, hogy táborozásaikon hogyan avatják be a rájuk bízott diákokat az LMBTQ-orgiák rejtelmeibe, a kormány brutálisan odacsapott, és még jóval a kegyelmi botrány előtt radikálisan szigorította a gyermekvédelmi törvényt, kiűzve a köznevelésből az aberráltakat.

Ehhez képest a baloldal még a tavaly februári, gyermekvédelminek csúfolt tüntetés színpadjára is megrontókat és elfajzottakat állított ki, nem véletlenül adta a Bütyök előretörésének megágyazó, a még Pressman által pátyolgatott influenszerek tüntetésének Ábrahám Róbert az 

 gúnynevet.

Arról pedig mélyen hallgatnak, hogy a Szőlő utca prostifuttató igazgatója, illetve a most a bántalmazásos ügyekben letartóztatott nevelőintézetis főemberek köre abban az időben áramlott a gyermekvédelmi intézményrendszerbe, amikor az még országosan és helyben is az SZDSZ hitbizománya volt. Ténykedésük szorosan kötődik az egykor a Fővárosi Önkormányzat által üzemeltetett Zirzen Janka, Bolyai és más budapesti intézetekhez, ott kezdtek, a manapság napvilágra jutott információink szerint ott csinálták meg az első pedofil balhéikat, és igen, már a kétezres évektől ezekről a helyekről vitték ki futószalagon a fiú­kat és a lányokat a liberális elit orgiáira. A Lakatos Márk-féle botrány is erről szól: a rendőrség is megerősítette, hogy annak idején úgy vitték ki a fiatalokat, mintha pizzát rendeltek volna.

Azt is tegyük hozzá, hogy az intézetekben kirobbant balhék ellenére a kormány rengeteget dolgozott azon, hogy a nevelőszülőkhöz vagy családba kihelyezett állami gondozott gyerekek aránya nagymértékben javuljon. Persze e téren is van még tennivaló.

Mégis szürreális, hogy Magyar Péter, Dobrev Klára és Puzsér Róbert kart karba öltve fáradozik azon, hogy valami pedofil- vagy gyermekvédelmi botrányt a Fidesz-kormány nyakába varrhasson. 

Lelkük rajta. De ebből azért nehezen fog összejönni a Bastille ostroma. Inkább csak feketén-fehéren kiderült, hogy ezek továbbra is ugyanazok. Nem lepődnék meg, ha Magyar Péter hálószobájában (a milliós alkotások társaságában) még mindig ott függene a nagy ikon, azaz Demszky Gábor portréja.