A lyukas zászló nem lehet az árulóké

A TUDATOS POLGÁR – Az ellenfeleink magja igenis a rossz emberek gyülekezete.

56 forradalom és szabadságharc forradalom 2025. 10. 22. 4:40

Nagy izgalomba jöttek a Brüsszelből futtatott szerkesztőségek a hét elején: eljutott ugyanis a Telexhez Orbán Viktor a Harcosok Klubja zánkai edzőtáborában elmondott beszédének hangfelvétele. Jobboldali szemszögből érthetetlen, hogy mi villanyozta fel ennyire a deszantos kollégákat, hiszen semmi meghökkentő nincs a szövegben. Sőt, a balos sajtó egyenesen szívességet tesz a nemzeti oldalnak a miniszterelnöki stratégia és a lelkesítő szavak népszerűsítésével.

A szalagcímeiket is csak egy csúsztatással tudták megformálni: a hangzatos „nem állunk jól” idézet ugyanis nem a kormánypártok népszerűségére, hanem a jobboldal aktivitására vonatkozott a közösségi médiában. Utóbbit valóban van még hova fokozni.

Ám ha már a közbeszéd témája lett a keménymagnak elmondott beszéd, érdemes annak lényegével is foglalkozni! Elöljáróban hadd osszam meg egy hétvégi élményemet: kollégáimmal Székelyföldön jártunk, ahol a Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke és néhai Kelemen Levente nagy hatású oklándi tiszteletes áldásos munkájával a Gyurcsányék okozta sebek begyógyítására még 2005-ben életre hívott Tiszteletbeli Székely-közösség találkozóján vettünk részt, majd ott lehettünk az Udvarhelyszék népviseletben elnevezésű felemelő találkozón is. Hagyományosan felöltözött székelyek sokaságával vonulhattunk fel a „legmagyarabb városban”.

Sok impulzus ért: a végeken küzdő nemzettársainkat nagyon foglalkoztatja Orbán Viktor nemzetközi diadala, a tervezett budapesti amerikai–orosz csúcstalálkozó híre. A tavalyi, szinte kilátástalan világpolitikai helyzethez képest optimista hangulatban beszélgethettünk székely barátainkkal, akik azt remélik, hogy a miniszterelnökünk által kovászolt európai patrióta diadal Erdélybe is friss levegőt hoz, s a magyarság nagyobb megbecsültségben, jogait és befolyását visszaszerezve élheti majd életét. Egy református tiszteletessel ugyanakkor érdekes beszélgetésbe bonyolódtam, ő – híven hivatásához – békés kampányt kívánt, s azt kérte, ha hazatértem, adjam át, hogy Orbán Viktornak minden magyart szeretnie kell, még a tiszásokat is, mert katasztrofális volna, ha a magyarság újra, végzetesen kettényílna. Bibliai gondolatok ezek, persze nem sok egyetértéssel találkoztak az udvarhelyi találkozón sem, hiszen mindenki más inkább kemény harcra biztatta az anyaországiakat.

Mert az odadobott kesztyűt fel kell venni. Persze nem az ellenzék szimpatizánsaival kell mérkőzni (velük csupán vitázni kell), hanem a valódi ellenfelekkel, a sötét erővel, mely legitimitását, fegyverzetét idegen aktoroktól kapja, s nemzetközi, globális érdekből akarja megkaparintani a magyarság kormányrúdját.

A deszantos média azon ütközött meg leginkább, hogy Orbán Viktor (a Telex szerint) ezt mondta a Harcosok Klubja tagjainak: „Az ellenfeleink gyülekezetének a magja az rossz emberek gyülekezete […] Jó gondolkodású embert nagyon keveset, talán egyet sem találunk az ellenfél magterületén.”
Normális látószögből nehéz megérteni, hogy mi a baj ezzel a teljesen evidens állítással. Magyar Péterék igenis rossz emberek, jót nem találni közöttük. Itt szó sincs a Tisza híveiről, sőt Orbán azt is mondta, hogy egyáltalán nem célja az országban meglévő konfliktusok élezése.

Ám ezt az egyre agresszívabban vergődő galerit hadd szabadjon minősíteni! Őket, akik mást sem tesznek, mint éjt nappallá téve vegzálják és alázzák a kormány szimpatizánsait, a nemzeti oldal vezetőit és véleményformálóit pedig akasztással, vagyonelkobzással, bebörtönzéssel fenyegetik.

Orbán Viktor arról is beszélt Zánkán, hogy „egy edzőtáborban, amikor a balszélsőnek fel kell készülnie a jobbhátvédre, akkor tudni kell, hogy a rossz ember térden fog rúgni. Nem leszerelni fog, térden fog rúgni […], s olyan ember, aki rossz ügy szolgálatába állt, véresszájú, agresszív, és meg akar téged félemlíteni.” Majd hozzátette: „az ellenfelet le kell győzni, az ellenfélre csapást kell mérni, az ellenfelet meg kell futamítani”.

Mi mást kellene tenni? Ezt a meccset, Magyarország nagy, szinte mindent eldöntő mérkőzését győzelemre játsszák. Az ellenzék megmondóemberei most mégis ezen a szikár tényen szörnyülködnek, mintha fürdős kéjhölgyek ütköznének meg egy kis pikáns viccen. Valójában a lehető legjobb, sőt az egyetlen járható út, ami a nemzeti-patrióta tábor előtt állt, hogy megmutassa az erejét. Történelmünk egy másik, hasonlóan éles fordulópontján, az első világégést lezáró békealkuk idején hagytuk, hogy egy erőszakos, törpe bolsevik kisebbség védtelenné tegye és lenullázza a hazánkat. Ez még egyszer nem fordulhat elő!

Most, az október 23-i nemzeti ünnepünkre időzített békemenet előestéjén is tudnunk kell, hogy miért kell vállalnunk sok százezren a személyes kiállást.

Cikkem fabrikálásakor e téren a tiszások egyik legújabb influenszere, Jánosi Katalin festőművész, történetesen Nagy Imre mártír miniszterelnök lánya sietett a segítségemre, némi szívből jövő uszítással. Ő ugyanis ezekkel a szavakkal próbált híveket szerezni a Facebookon Magyar Péter háborúpárti ellenbékemenetére, azaz gyűlöletmenetére:

„Nagyon hasonló a helyzet, mint 1956 őszén. Egy állampárt uralkodik, a pártban és az országban is diktatórikusan, személyi kultusszal. Az ország gazdasági, társadalmi, morális helyzete egyaránt katasztrofális, folyamatos bedőléssel fenyeget, köszönhetően a dilettáns állami vezetésnek. Egy klikk minden felett totális egyeduralmat valósít meg. A vezetés hazudik, mindig, mindenről, hatalma, életformája érdekében mindenre hajlandó. Akkor Lengyelországban, most Ukrajnában drámai a helyzet. Akkor senki sem számított forradalomra, ma sincs másképp. Akkor a lengyelek melletti szimpátiatüntetéssel indultak az események – ma…? Csak egyetlen, előre nem látható szikra.”

Milyen szikráról álmodozik ez a szerencsétlen? Csak nem ugyanarról, mint Magyar Péter, aki megint a házszámot súlyosan eltévesztve készülődik a „nagy forradalmi beszédre”? Ő egyenesen azt követelte (hál’ istennek sikertelenül) a Műcsarnok igazgatójától, hogy ugyanott mondhassa el a szövegét, ahol Orbán Viktor tette, Nagy Imre és mártírtársai, s a hatodik koporsó által megjelenített szabadságharcos hőseink újratemetésén, 1989. június 16-án.

A tiszások messiása tényleg azt hiszi, hogy Orbán reinkarnációjaként, a forradalmárok örököseként gyújtogathat majd a nemzeti ünnepen? Miféle bizarr rémálom ez? Nem rendszerváltó vagy forradalmár ő, csak egy felfúvódott Quisling, egy fizetett ripacs,

vagy ahogy a néhai Wittner Mária, a valódi hős és valódi forradalmár mondta még négy éve Stefka Istvánnal beszélgetve az ilyen figurákról: „Ezek a vérdíjas csemeték, akik vérdíjon nőttek föl, az apjuknak véres a keze […]. Én nem gyűlölöm őket. Szánni tudom őket. Nem szeretnék a helyükben lenni. Ezek a sátán gyermekei.”

Hogy ki állhat a magyarság elé hitelesen 1956 szent ünnepén, azt jól jelzi a valódi forradalmárok tavaly októberi tiltakozása. A sajnos azóta elhunyt Varga János (Wittner Mária elítélt- és harcostársa) kezdeményezésére megfogalmazott nyílt levél így szólt:

„Megdöbbentett és felháborított mindannyiunkat, hogy a külföldi balliberális erőknek sikerült egy újonnan alakult magyar hataloméhes pártot maguk mellé állítani, amely az ötvenhatos lyukas zászló pártjelképként való használatával próbálja félrevezetni a gyanútlan embereket. Ötvenhat szabadságjelképét, a lyukas zászlót ne használja egy olyan párt, amely szövetségre lépett a külföldi magyarellenes erőkkel! 1956-ban hasonló volt a helyzet, a Kádár–Apró–Dögei kommunistái szembefordultak a nemzettel és a szabadságharcunkat vérbe fojtó szovjet csapatok mellé álltak. Szabadságharcunk tehát folytatódik, mozgósító jelszavunk ma is érvényes:

Aki magyar, velünk tart! Éljen a magyar szabadság!”

Nagy nap lesz 2025. október 23-a! Magyarországnak választania kell a magyar szabadság és a gyarmati sors között, Wittner Mária és Jánosi Katalin között, a fáradhatatlan harcos és sátánfatty között.