Tönkretenné a magyar gazdákat a Mercosur-megállapodás: ez a kulcságazat különösen nagyot bukhat

Újabb fordulóhoz ért 2026 januárjának első felében az Európai Unió-Mercosur-tárgyalások sorozata a szabadkereskedelmi megállapodásról. A korábbi, 2025. decemberi egyeztetéseket a gazdák brüsszeli tüntetése berekesztette, így a megállapodás aláírására is új időpontot jelöltek ki. A mezőgazdasági dolgozók azonban azóta is folyamatosan támadják a tervezetet, mivel számos olyan pontot tartalmaz, amely versenyhátrányt okozna az EU mezőgazdaságában dolgozók számára. Emellett felmerülnek olyan élelmiszer-biztonsági kockázatok is, amelyek a teljes uniós lakosság számára veszélyeket jelentenek.

Francia gazdák egy „Állítsuk meg az EU-MERCOSUR megállapodást!” feliratú transzparenssel Fotó: Thomas Samson Forrás: AFP

1991-ben négy dél-amerikai ország létrehozta az úgynevezett Déli Közös Piacot, vagyis a Mercosurt. Az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő szervezet célja egy kereskedelmi tömb létrehozása volt. 2012-ben Venezuela is csatlakozott, de 2017-ben felfüggesztették a tagságát. Bolívia 2012-ben szintén kifejezte csatlakozási szándékát, azonban a csatlakozásról szóló jegyzőkönyv megerősítését a négy alapító tagállam parlamentjei még függőben hagyták. A Mercosur-országok gazdasági súlya jelentős: együtt a világ hatodik legnagyobb gazdaságát alkotják, összlakosságuk eléri a 270 millió főt. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unió sürgeti az egyeztetések lefolytatását, hiszen egy ekkora piac megnyitása számos előnyt is magában hordozhat az európai társaságok számára − derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.

Az elmúlt hetekben Európa számos nagyvárosában, így például Párizsban is tüntettek a gazdák a Mercosur-megállapodás ellen/Fotó: AFP/VALERIE DUBOIS/Hans Lucas

Az EU és a Mercosur-országok közötti egyeztetések relatív hosszú időszakra tekintenek vissza. Az első lépések a partnerség irányába még 1999–2000-ben kezdődtek, amikor az EU Tanácsa meghatározta a tárgyalási irányokat az úgynevezett Interregionális Társulási Megállapodásra vonatkozóan. 2000 áprilisában formálisan is elindultak a tárgyalások a felek között a szabadkereskedelmi megállapodás kialakításának feltételeiről. Ezt követően egy hosszabb időszak következett, amikor érdemi előrelépés nem történt, a tárgyalások csak 2016-ban vettek új lendületet. 2019 júniusában az EU és a Mercosur-országok képviselői elvi kereskedelmi megállapodásra jutottak, 2020 júniusában pedig lezárták az Együttműködés és politikai párbeszéd elnevezésű tárgyalási pillért. Ez volt az a szakasz, amikor a teljes társulási megállapodás tárgyalásai lényegében befejeződtek.

2023-tól a tárgyalások főleg a vitatott területekre terjedtek ki, vagyis leginkább a környezetvédelmi és mezőgazdasági ágazatokat érintő kérdésekre. 2024 decemberében tovább erősítették a megállapodást, többek között a párizsi megállapodás beépítésével. 2025 szeptemberében az Európai Bizottság hivatalosan is benyújtotta a megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó javaslatot, amely azonban heves vitákat generált mind az EU, mind a társadalmi és vállalati szinteken. 

Az EU tanácsa és parlamentje intenzíven vitatja a mezőgazdasági termékekre vonatkozó védzáradékokat és egyéb aggályokat, amelyek ezáltal a ratifikációs folyamatot lassították. A 2025. december közepére tervezett aláírási ceremónia így, főleg francia és olasz ellenállásra elmaradt. A további tárgyalásokat és egyeztetéseket 2026 januárjában tervezték folytatni a felek.

Mennyire éri meg az EU-nak a társulás a dél-amerikai országokkal?

Egy ennyire hosszú és sokszor a vitáktól hangos tárgyalási folyamat során joggal merülhet fel a kérdés: mennyire éri meg az EU-nak a társulás? Az EU a Mercosur második legnagyobb árukereskedelmi partnere, 2024-ben a teljes kereskedelméből közel 17 százalékkal részesedett. A Mercosur az EU tizedik legnagyobb árukereskedelmi partnere volt ugyanekkor. 2024-ben az EU és a Mercosur közötti kereskedelem értéke meghaladta a 111 milliárd eurót: ebből 55,2 milliárd eurót képviselt az export és 56 milliárd eurót az import. A kereskedelmi forgalom több mint 80 százaléka az EU és Brazília között bonyolódott. 2014 és 2024 között az EU és a Mercosur közötti árukereskedelem több mint 36 százalékkal nőtt: az import növekedése meghaladta az 50 százalékot, az export pedig 25 százalékkal bővült.

Az EU főként vegyi és gyógyszeripari anyagokat, valamint közlekedési és szállítási eszközöket exportál a Mercosur-országokba, de a gépek és berendezések kivitele is jelentős/Grafika: Oeconomus

2023-ban (a legutóbbi olyan évben, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok) az EU és a Mercosur közötti szolgáltatáskereskedelem értéke meghaladta a 42 milliárd eurót. Az EU több mint 29 milliárd euró értékben exportált szolgáltatásokat a Mercosurba, míg a Mercosur-országok együttesen mintegy 13,4 milliárd euró értékben exportáltak szolgáltatásokat az EU-ba. Az árukereskedelem mellett jelentős a tőkeáramlás is a két szervezet között: az EU a legnagyobb befektető a Mercosur-országokban, 2023-ban mintegy 390 milliárd euró értékű befektetésállománnyal. Ennek ellenére mind az exportőrök, mind a potenciális befektetők akadályokkal szembesülnek a Mercosur piacain. A megállapodás egyik célja a stabilabb és kiszámíthatóbb szabályok létrehozása a kereskedelemre és a beruházásokra vonatkozóan, mégpedig a következők révén: jobb és szigorúbb szabályok például a szellemi tulajdonjogok (ideértve a földrajzi árujelzőket is), az élelmiszer-biztonsági előírások, a versenyjog és a bevált szabályozási gyakorlatok terén.

A Mercosur-országokból az Európai Unióba beáramló áruk legnagyobb részét a cellulóz és papír adja/Grafika: Oeconomus

Ez a kérdés a viták fő forrása

Az eddigi legtöbb vitát a mezőgazdasági termékek importja generálta a tárgyalások során. A megállapodás értelmében ugyanis az európai uniós piacra lényegesen magasabb mennyiségben érkeznének áruk a déli országokból, mint korábban, mindez pedig versenyhátrányba hozná az EU-s mezőgazdaságot. Az importnövekedésben leginkább érintett termékek között van a marhahús, a baromfihús, a cukor, az ethanol és a rizs is. Ezekre a termékekre a megállapodás vámkontingenseket nyitna meg. Azonban mivel a Mercosur-országokban a felsorolt termékek előállítása alacsonyabb költségekkel jár, mint az EU-ban, ezért árnyomás nehezedne az EU-s termelőkre, így például a francia, ír, lengyel szarvasmarha-tenyésztőkre és a dél-európai cukorrépa-termelőkre. 

A Mercosur vezető országra, Brazília közel 150 milliárd dollár értékű mezőgazdasági terméket exportált világszerte 2023-ban/Grafika: Oeconomus

További kérdés, hogy míg az EU-ban szigorú állat- és növényvédelmi előírások mentén kell a gazdáknak termelni, addig a Mercosur-országokban jóval lazább rendszer uralkodik. A dél-amerikai államokban olyan növényvédő szereket is alkalmaznak még ma is, amelyeket az EU-ban már hosszú ideje betiltottak. Ugyan a megállapodás tartalmaz bizonyos védintézkedéseket (importkvótákat, védzáradékokat) arra az esetre, ha az import súlyos piaci zavarokat idézne elő az EU-ban, de ezek alkalmazása jellemzően lassú és túlbürokratizált.

Így hatna a magyar gazdák helyzetére a Mercosur-megállapodás

A megállapodás a magyar gazdákra is jelentősen hatna a jelenlegi formában. A legnagyobb vesztese az egyezménynek az állattenyésztés volna, különösen a marha- és baromfiágazat. Az olcsó marhahús miatt csökkenne a magyar felvásárlási ár, romlana a jövedelmezőség, mindez pedig azokon a területeken okozná a legnagyobb gondot, ahol különösen nagy jelentősége van az ágazat fennmaradásának (például az Alföldön). 

A növénytermesztésben a közvetett negatív hatások érvényesülnének: a beáramló olcsó dél-amerikai takarmány és gabona lenyomná az árakat, ami kedvezőtlenül hatna a magyar termelőkre. Az ukrán gabona okozta sokk után tehát egy újabb, még nehezebb helyzetet teremtene a kelet-közép-európai, így a magyar piacon is. Kicsi az esély arra is, hogy a megnyíló új piacok révén a magyar mezőgazdaság nagyobb profitra tegyen szert. A földrajzi távolság mellett fontos szempont ebben az erős helyi verseny a dél-amerikai társaságok között, valamint a magyar márkák ismeretlensége.

A Mercosur-szerződés bár számos olyan pontot tartalmaz, ami valóban elősegítheti az EU számára az exportbővítést, a túlsúlyban mégis azok az érvek vannak, amelyek a tárgyalások folytatását, a megállapodás finomítását, átalakítását javasolják. A mezőgazdaságot érintő torzulás európai szinten is meghatározó lenne, ezért fontos az EU-nak is észrevenni az ebben rejlő komoly kockázatokat. A legnagyobb vesztesei a megállapodásnak azok a kis és közepes családi vállalkozások lennének, amelyek elsődleges bevételi forrása a mezőgazdasági tevékenység. 

A 2026. január 7-i bizottsági nyilatkozat szerint a Mercosur kereskedelmi megállapodás aláírása esetén az uniós mezőgazdasági termelők 2028-tól 45 milliárd euróhoz juthatnak hozzá a következő közös agrárpolitika (KAP) költségvetéséből. 

A francia és olasz vezetők azonban továbbra is olyan garanciákat sürgetnek, amelyek biztosítják a mezőgazdaságot helyzetének stabilizálását a növekvő importtermékek ellenében is. 2026. január 9-én meg is történt a döntő szavazás a megállapodásról, amelyet az EU-tagállamok szükséges többsége támogatott. 

Az ellenző országok között 

• Magyarország, Ausztria, 
• Franciaország, 
• Írország és 
• Lengyelország hivatalosan is jelezték, hogy nem támogatják a megállapodást. 

A tagállamok elfogadása azonban még nem jelent végső ratifikációt, most az Európai Parlamenten a sor, hogy a szövegre rábólintsanak. Erre várhatóan idén tavasszal kerülhet sor, mindaddig még azonban számos vita várható még.