Pénzügyi csalók Afrikából

Egyre több hazai cégvezetőt, tehetős magánszemélyt céloznak meg azok az Afrikából érkező elektronikus levelek, amelyek busás hasznot ígérnek, ám valójában hatalmas méretű csalássorozat előkészítői. A bűnüldöző hatóságok dolgát nehezíti, hogy a szélhámosok Nyugat-Európában és Amerikában fantombank-hálózatot hoztak létre, és – mit sem sejtő – jó nevű brókercégeket is felhasználnak tranzakcióik leplezésére.

Informatikai szakértők szerint a közelmúltban érezhetően megugrott a Nyugat-Afrikából Magyarországra címzett, pénzügyi csalók által küldött elektronikus levelek száma. A jellemzően Nigériából (de újabban Ghánából, Beninből vagy éppen Burkina Fasóból) érkező angol nyelvű e-mailek fantasztikus üzleti ajánlatokról adnak hírt a hazai üzletemberek, magánszemélyek számára: ígéretük szerint minden kockázat nélkül több millió dollárt kereshetnek.
Bár a csalások esetleges magyarországi áldozatairól egyelőre még nem tudni, óvatos nemzetközi becslések szerint 1989 óta e bűncselekmények áldozatait ötmilliárd amerikai dollárral károsították meg különböző csalók. Jelenleg egyedül az Egyesült Államokban napi egymillió dollárral nő a kárösszeg. Az amerikai nyomozó hatóságok a szélhámosok módszerét úgy tartják számon: nyugat-afrikai vagy nigériai előlegfizetési bűncselekmény. A világ azonban leginkább „a 419-es csalás” elnevezéssel ismeri, mivel a nigériai büntető törvénykönyvben e nyilvántartási számmal jelölik az immár világméretűvé dagadt bűnelkövetési trükköt.
A módszer pofonegyszerű. A kiszemelt áldozat „bizalmas” és „sürgős” e-mail üzenetet kap e távoli és egzotikus országok egyikéből. A levél általában nem névvel megnevezett személynek, hanem a cég vezérigazgatójának szól, furcsamód mégis rendkívül bizalmas üzenetet tartalmaz. Eszerint segíteni kellene több tíz millió dollárt Nigériából külföldre juttatni, s ennek fejében a címzett az összeg tíz–harminc százalékát sikerdíjként megkaphatná. A levelet általában kétségbeesett nigériai „köztisztviselők”, „hercegek”, „bankárok” vagy éppen „ügyvédek” írják, akiknek a helyi törvények tiltják külföldi bankszámla nyitását. Ezért keresnek társat a titkos külhoni pénzátutaláshoz, amelynek hasznán azután osztoznának (hetven–nyolcvan százalékot tartanának meg maguknak, a maradék részt helyi adókra, költségekre fordítanák ígéretük szerint).
A nemzetközi nyomozó hatóságok az elmúlt években több mint kétezer – természetesen egytől egyig hamis – névvariációt jegyeztek fel az ilyen típusú üzenetek aláírói közt. Egyes csalók egyenesen Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök vagy a fekete kontinens valamely más neves politikusának nevével szignálták elektronikus levelüket – olvasható a „rábeszélős” gazdasági bűncselekmények leleplezésére szakosodott egyik nemzetközi szervezet honlapján.
Az üzeneteket feladó afrikai állampolgárok állításuk szerint azért jutottak hirtelen nagy összeghez, mert (állami) társaságuk – például a Nigériai Nemzeti Olajvállalat, a helyi nemzeti bank vagy kitalált cég – részére egy szerződés kapcsán nagy összeg, netán túlfizetés érkezett. Egyes nigériaiak főnökeik megszűnt cégének rejtett tartalékait menekítenék, mások az előző, megbuktatott kormány vagy egy-egy üldözött hercegi család titkos pénzével, örökségével menekülnének. Utóbbi levélírók általában családtagnak vagy éppen személyi titkárnak adják ki magukat.
A csalók a gyanútlan áldozatok bizalmát az első kapcsolatfelvétel után néhány hivatalosnak látszó írásos üzenettel (például a Nigériai Nemzeti Bank állítólagos jóváhagyásával az ügyeletre) is tovább erősítik. Majd azt kérik: adják meg saját bankszámlaszámukat és személyi adataikat. Sokszor az is megesik, hogy fejléces és lepecsételt üres céges papírokat is kérnek tőlük, mondván, ezen töltik majd ki a szükséges szerződéseket, például a harmadik „titkos” közreműködővel, a nigériai jegybankkal. Mondani sem kell, hogy a bizalmas adatok révén gyakorta kifosztják a hiszékeny állampolgárok számláit, vagy azokat újabb visszaélésekre használják fel.
Ha az áldozat továbbra is mindent elhisz, a nigériai kapcsolattartó váratlanul „átmeneti nehézségekre” kezd panaszkodni a már futó tranzakció kapcsán. Mint közli, előre nem látható kiadásokra – jellemzően ügyvédi díjra, exportutalási vagy a pénzküldemény biztosítási illetékére, forgalmi adóra vagy másra – több ezer, netán tízezer dollárt kellene elküldeni, különben meghiúsul az ügylet. Számos olyan hiszékeny cégvezető vagy privát személy akadt az előző esztendőkben, aki még ezt a mesét is elhitte, és kisebb-nagyobb összeget átutalt külföldre, válaszként ezekre a megkeresésekre.
A becsapottak hibáját kisebbíti, hogy az afrikai bűnözői csoportok módszerei egyre kifinomultabbak lettek az utóbbi időben. Egy részük ugyanis immár olyan honfitársaival dolgozik együtt, akik Hollandiában, Angliában, Japánban vagy Észak-Amerikában fantombankokat vagy -elszámolóházakat hoztak létre.
Más csalók az előlegfizetések előkészítéseként egyenesen személyes nigériai tárgyalásokra hívják meg a megkárosítandó ügyfeleket. Jócskán fokozza a bizalmat, hogy az elmúlt években az ilyen ügyek miatt a nigériai fővárosba, Lagosba látogatók egy részét ténylegesen valamelyik helyi minisztériumban vagy más állami intézményben fogadták, a hivatali órák alatt. (2001 elején az USA szövetségi bírósága nem kisebb személy, mint a nigériai jegybank kormányzóhelyettese ellen emelt vádat azzal a gyanúval, hogy az közreműködött hamis off-shore számlák és cégek létrehozásában.) Az eddig a 419-es csalás kapcsán Afrikába látogató nyugati állampolgárok egy része az életét kockáztatta: elfogták őket, s csak súlyos váltságdíj fejében nyerhették vissza szabadságukat, többeket pedig megöltek közülük. Az USA nyomozó hatóságai egyedül 1995 nyarán hét amerikai állampolgárt szabadítottak ki e bűnözői körök fogságából.