A tudós, aki kétszer is beleszólt a történelembe

A szovjet világbirodalmi hegemóniát megroppantó csillagháborús stratégia egyik kidolgozója, támogatója és propagálója, a hidrogénbomba egyik teremtője, a magfizika és a napenergia-felhasználás legkiválóbb huszadik századi tudósa, a Gamow–Teller-szabály egyik névadója, Teller Ede ma lenne kilencvenhat éves, ha nem költözött volna a hite szerint boldogabb, másik világba tavaly, szeptember 9-én az egyesült államokbeli Stanfordban. A legmagasabb amerikai polgári kitüntetés, az Elnöki Szabadság Érdemrend, a Magyar Köztársaság Érdemrend birtokosaként, a Corvin-lánc első kitüntetettjeként hitét és magyarságát haláláig megőrizve többször is erkölcsi támogatásáról biztosította Orbán Viktort és a polgári Magyarország eszméjét. Ezért gyermekeinek komoly megdöbbenését váltotta ki a professzor halála után született, valódi meggyőződésének gyökeresen ellentmondó ál-Teller-levél, amelyet a Népszabadság publikált tavaly szeptemberben.
Teller Ede, a magyar származású, azonosságát amerikai állampolgárként is őrző tudós azon kevés gondolkodó ember közé tartozik, aki kétszer is, szinte közvetlenül beleszólhatott a huszadik század történelmébe. Az úgynevezett Manhattan-terv egyik eredményeként – amelynek támogatói között volt Albert Einstein és Szilárd Leó is, elkészült az első hidrogénbomba a Los Alamos Tudományos Laboratóriumban, amelynek Teller Ede 1942 és 1952 között társigazgatója volt. Az atomenergia békés felhasználásának híve volt, ám úgy vélte, hogy a történelemnek vannak bizonyos határhelyzetei, amikor az erőszak legyőzésére még a humanista ember is csak az erő bizonyításával válaszolhat. Felelősségtudatáról tanúskodik az atombomba etikai kérdéséről írt könyve, a The Legacy of Hiroshima is. A hirosimai atomtragédiával kapcsolatban 1993-ban szó szerint ezt mondta az ELTE hallgatóinak: „Nagaszaki előtt a japán császár már megírta fegyverszünetet kérő beszédét. A háború a végéhez közeledett. Azt hiszem, hogy nem volt szükség a hirosimai bomba ledobására. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem volt szükség a nagaszaki bomba bevetésére. Ezért azt hiszem, hogy Hirosima súlyos hiba volt.” Az atomrakétákkal fenyegetőző szovjet világbirodalmi törekvések ellen 1982–83-ban Teller Ede javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús terv néven elhíresült stratégiai védelmi rendszer kialakítását, amely esztelen háborús fegyverkezésbe hajszolta az oroszokat.
Teller Ede kutatásairól, életművének jelentőségéről ma már az átlagember is meglehetősen sokat tud. A világhírű tudós derűs, humanista lényéről számos anekdota kering. Viszonylag kevesen tudják, hogy életének első három esztendejében egyetlen szót sem szólt, de egyszer csak minden átmenet nélkül, tökéletes, felnőttes, tiszta magyarságú mondatokban kezdett el beszélni. Tizenkét esztendős korára így emlékezett: „Tudom, hogy Shakespeare nagy író volt, de Verne Gyula kétségtelenül többet jelent nekem.” Pályájának meghatározó élményeként tartotta számon a lipcsei éveket, amikor a kvantummechanika megalkotója, Werner Heisenberg egyik legfigyelemreméltóbb tanítványa lévén nála írta doktori értekezését. Heisenberget valósággal elbűvölte Teller borotvaéles elméje és kivételesen világos kifejezőkészsége. Így emlékezett rá: „Kollégái közül kiemelte bűvös logikája. Fiatal kora ellenére rendkívüli módon szabatos és határozott volt kérdéseiben és válaszaiban egyaránt.” Tisztelői, barátai, tanítványai gyakran idézik ma is híres fiatalkori mondását: „Az atomról nehezebb képet alkotni, mint a múlt éjszaka álmát lerajzolni.” A rendszerváltozás után tartott budapesti előadásain is regényszerű érzékletességgel jelenítette meg a diákok előtt a tudománytörténet nagy pillanatait, például Niels Bohr maghasadás-elméletének utóéletét és egy Albert Einsteinnél tett sorsdöntő látogatást. Ez utóbbiról így ír: „A maghasadás által feltárt lehetőségek eleinte nem érdekelték az amerikaiakat. De volt ott egy magyar is, Szilárd Leó, aki nagyon sokoldalú ember volt. Még arra is képes volt, hogy az amerikaiaknak megmagyarázza a nukleáris láncreakció koncepcióját. Egy dolgot azonban ő sem tudott: autót vezetni. 1939 nyarán a Columbiai Egyetemen dolgoztam New Yorkban. Egyik nap Szilárd odajött hozzám: Mr. Teller, vigyen el Einsteinhez. Mikor beléptünk a nyaralóba, Einstein – demokratikus ember lévén – a sofőrt is behívta. Ekkor Szilárd előhúzott zsebéből egy Roosevelt elnökhöz címzett levelet. Einstein figyelmesen végigolvasta és ezt mondta: Nos, ez lesz az első eset, hogy az ember a magenergiát közvetlenül hasznosítja, nem úgy, mint korábban a napsugár közvetítésével. Ezek után aláírta a levelet: Albert Einstein.”