Tőkéczki Lászlónak a lap január 12-i számában megjelent Uralmi célokat szolgál az oktatás szétverése című cikkének néhány – kizárólag a közoktatási szakmát illető – megállapításával szeretnék vitatkozni. Az alapkészségek fokozásáról a következőket írja: „… ilyeneket csak gazdag művelődési anyaggal, minél szélesebb körű és szervezett ismeretekkel lehet kialakítani.” Az alapfokú iskolázás kétezer éves gyakorlata ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. A PISA-felmérésekben nálunk is gyöngének mondott értő olvasás készségének a kialakítása nélkül nem lehet ismereteket szerezni és kultúrát kialakítani. A számtantanításban a számképek tízes számkörön belüli kialakítása és a tízes átlépés szemléltető eszközös bemutatása, majd az írásos műveletmegoldás technikájának begyakorlása megelőzi a decimális rendszer ismeretét. Vagyis a készségek képeznek előfeltételt az ismeretszerzéshez és nem fordítva, ahogyan T. L. írja.
Hogy a legegyszerűbbről mindjárt a legmagasabb szintre ugorjak: a kutatónak készülő fizikus- és kémikushallgatók mindjárt tanulmányaik kezdetén, elméleti óráikkal egyidejűleg sajátítják el a mérés, valamint a készülékek kezelésének és öszszeállításának készségeit. Az orvosképzésben az anatómiaanyag mégoly teljes elsajátítása sem ér sokat boncolási gyakorlat nélkül; a medikusok nagy része anatómiavizsgára készülve kezében tartja a megfelelő csontot, és manuális érzékelése segítségével magolja be az ismeretanyagot. Ezen esetekben persze nem olyan egyértelmű a készségek prioritása, mint az alsófokú oktatásnál, de az ismeretek itt sem képeznek előfeltételt, hanem inkább a két komponens mellérendeléséről van szó.
Amit T. L. az idegen nyelvi oktatásról mond, kétségbeejtően egybecseng egyes ipari szakközépiskolák legrosszabb szellemi és anyagi hátterű, a tanköteles idő letöltését váró tanulóinak a véleményével. Az üresfejű angol fecsegő kifejezés arról tanúskodik, hogy a cikkíró nem tudja, mire vagy kikre van szükség EU-belépésünk visszaszámlálásának napjaiban. A szolgáltató szakmákban – a piaci árusítást is beleértve – úgyszólván mindenkinek ismernie és használnia kellene az angol udvariassági kifejezéseket, a számneveket, a szóban forgó szakma legfontosabb műveleteinek és áruinak a nevét, akár nyelvtanilag hibás mondatokban. Ez azért is fontos lenne, mert mobilitási lehetőségeik nemcsak az értelmiségi foglalkozásúaknak vannak. A magas színvonalú idegennyelv-oktatás pedig az anyanyelv használatát is tudatosabbá és igényesebbé teheti, és szellemi vértezetet nyújt az „amerikanizációs célzatú fogyasztóiidióta-képzés” (T. L. kifejezése) ellen.
A cikkíró a „süllyesztett szintű pedagógusképzés” ellen foglal állást; az ellen, hogy a pedagógusképzésben nagyobb részarányt kapjanak a társadalomismereti, pszichológiai és módszertani témák. Ez egyebek mellett úgy valósítható meg, hogy a tanárjelölt csak az egyik jövendő tárgyából kap tudományos fokozatú képzést, a másikból főiskolai szinten vizsgázik. A fentebb felsorolt diszciplínák ismerete nélkül a jövő tanárai nem lesznek képesek megbirkózni a hátrányos helyzetűek nevelésével és oktatásával a társadalomban ma fennálló óriási egyenlőtlenségek mellett.
A cikkben említett Nobel-díjasok sorát nem az a struktúra bocsátotta ki, amelyet most összetörnek, hanem egyetlen iskola, a Fasori Evangélikus Gimnázium, amelynek természettudományi eszközellátásáról és tanárutánpótlásáról fizikatanár igazgatója, Mikola Sándor maximálisan gondoskodott. Az innen kikerülő későbbi tudósok pedig felekezeti hovatartozásuk miatt az ottani legmagasabb tandíj-kategóriába tartozó, tehát jómódú családok gyermekei voltak. Egyébként a legutóbbi nemzetközi verseny győztes tanulói is az ország tíznél kevesebb iskolájából kerültek ki.
Zavarba ejtő az, ahogy T. L. a társadalmi középosztályi versenytársak lezüllesztéséről ír. Itt akarva-akaratlanul is az 50-es éveknek a munkásosztály fiait támogató frázisai jutnak eszembe, mint ahogy számomra maga a középosztály sem tisztább fogalom, mint annak idején a munkásosztály volt. Szerintem társadalmi származásra való tekintet nélkül a tehetséges fiatalokat kell pluszoktatással kiemelni, adott esetben a visszatartó („Az apád is a két kezéből élt meg!”) vagy túlzottan ambicionáló (Te fiam/lányom nem lehetsz akármilyen… stb.!) családi hagyományokkal szembeszállva.
A szerző ny. tanár, közoktatási kutató
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
