Könyvrejtegetés 1919-ben

A régi könyvek sok évszázados történelmét tanulmányozva a legmegrázóbb fordulatokat az időben hozzánk közelebb eső események jelentik. Az a benyomásunk támadhat, hogy a legtöbb rejtegetési, menekítési, elfalazási furfangra a közelmúltban, a XX. század viharos történelme során volt szükség. Valójában inkább arról van szó, hogy az elmúlt évszázad nagy világégéseinek több nyoma maradt meg könyveink lapjain is dokumentálva, mint a régebbieknek.
Az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás művei a régi nyomtatott könyvek képzeletbeli gyakorisági listáján minden valószínűség szerint abszolút dobogósok lennének az egész világon. Nálunk sincs ez másként, bár a IV. Orbán pápa utasítására írt Catena aurea 1500 előtt nyomtatot példányaiból legföljebb húsz-harminc lelhető az országban, és az 1550 előttiekből is mindössze százas nagyságrendben találhatunk a régi könyveket őrző könyvtárakban.
Ezért aztán, bár nem valami rendkívüli ritkaság, mégis értékes kiadás az 1530-as, Lyonban készült könyv. Antoine Blanchard nyomdász jóvoltából lapozhatjuk Szent Tamás Aranyláncát, a megjelentetés pedig a Giunta családnak volt köszönhető. A vállalkozást Lucantonio Giunta alapította Velencében 1489-ben; az ő unokaöccse az 1530-as lyoni nyomtatást támogató Jacopo. A kultúrához és üzlethez jó érzékű könyvkiadó és kereskedő família hamarosan csaknem egész Európát behálózó láncolatot hozott létre: Lyonban, Madridban, Salamancában, Burgosban telepedtek meg a család tagjai Velence és Firenze mellett.
A két hasábra tördelt, nyolcadrét kötet első, Máté evangéliumához írt részének nyomását 1530. április 21-én fejezte be Antoine Blanchard nyomdász. A meglehetősen apró betűs, tömött, gótikus írás megfejtéséhez jó szem kell, de példányunk lapszélre írt feljegyzései azt mutatják, hogy az évszázadok során voltak vállalkozó szellemű olvasók, akik olykor megjegyzéseiket is odakanyarították a nyomtatott kolumnák mellé.
Ez a kötet meglehetősen hamar Magyarországra, de legalábbis magyar tulajdonba kerülhetett. A legrégebbi bejegyzést, a G. B. monogramot alighanem Georgius Boyniczki írhatta be a címoldal apró, eredetileg üresen hagyott címerhelyére, melyet reneszánsz puttók tartanak. Fölötte az évszám, szintén kézzel írva: 1530. A szép, vaknyomásos, fatáblás bőrkötés szuper ex librise segítségével oldhatjuk fel a kezdőbetűket, itt teljes alakban szerepel az alighanem első tulajdonos Georgius Boyniczki neve.
Pándi Zsigmond a következő ismert possessor, aki nevét megörökítette. 1549-ben szerezte a könyvet, és tíz évvel később, 1559-ben Dubraviczky Mátyásnak adományozta Szent Tamás evangéliummagyarázatát. A Dubraviczky család a ferencesek nagy jótevője volt a XVI. században, talán az ő adakozásuknak köszönhető, hogy a kötet a barátokhoz került. A címoldalon szerepel még egy ismeretlen név XVII. századi írással: Lucas Giorginyché. Dátum hiányában lehetetlen megállapítani, hogy mikor birtokolta a könyvet, de ha az eddigi feltételezés igaz, akkor szükségképpen Pándi Zsigmond előtt.
1674. április 3-án pedig már bizonyosan a ferencesek pruszkai (Trencsén vármegye) konventjének könyvtárát gazdagította, hiszen ezt beírták a könyv szennylapjára. Vélhetően 1689-ben kerülhetett a könyv Pruszkáról Sümegre, amikor a magyarországi rendtartományok határait újrarendezték. A könyvben látható pecsét jóval későbbi, ezt a sümegi konvent részére 1882. március 15-én készíttette a házfőnök.
A könyv történetének egyik legnagyobb „kalandjáról” egy ceruzás bejegyzés értesíti az utókort: „A sümegi zárdáé. Megőrzés végett adatott át 1919. VI. 7-én. A veszedelem elmúltával kérjük vissza.” Azt sajnos nem örökítette meg a könyv gondos őre, hogy kinél rejtegették az értékes kiadványt a kommün alatt. De hogy mi történt a kisvárosban a Tanácsköztársaság dicsőséges napjai során, azt gondosan feljegyezték a rendház Historia Domusában: „Az új Tanácsköztársaságnak nem volt sürgősebb teendője, mint az egyház üldözése. A főváros iskoláiban a vallásoktatást azonnal beszüntette, az apácákat és lelkészeket a kórházakból kiutasította és lakásaik elhagyását 24 óra alatt elrendelte. […] A papságot hivatásának elhagyására szólították fel. Kolostorunk is kapott hivatalos felszólítást, melyre egyhangúan visszautasító választ küldtünk írásban a Sümeg járási direktóriumnak. Mindennap vártuk a kolostorból való kiutasítást, melyet azonban egyelőre nem mertek végrehajtani. Kolostorunk sokat nélkülözött eme napokban, csak a hívek igazi önfeláldozása, kik alamizsnájukat a kolostorba titokban kényszerültek hozni, tette lehetővé élelmezésünket és maradásunkat…”
A történelem még egy alkalommal megismételte magát, és Szent Tamás evangéliumi elmélkedését 1950-ben újból menekíteni kellett az egyszerű magántolvajok és államosító haramiák elől. Erről ugyan nincs bejegyzés, de a visszaemlékezések alapján pontosan rekonstruálhatók a történtek, hová vitték, hol rejtették el, és mikor merték újból elővenni a hatalom kegyéből meghagyott esztergomi rendházban. Reméljük, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor könyvet kellett rejtegetni barbár kommunisták és értéksemleges kiszolgálóik elől.