Könyvrejtegetés 1919-ben

Fáy Zoltán
2004. 01. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A régi könyvek sok évszázados történelmét tanulmányozva a legmegrázóbb fordulatokat az időben hozzánk közelebb eső események jelentik. Az a benyomásunk támadhat, hogy a legtöbb rejtegetési, menekítési, elfalazási furfangra a közelmúltban, a XX. század viharos történelme során volt szükség. Valójában inkább arról van szó, hogy az elmúlt évszázad nagy világégéseinek több nyoma maradt meg könyveink lapjain is dokumentálva, mint a régebbieknek.
Az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás művei a régi nyomtatott könyvek képzeletbeli gyakorisági listáján minden valószínűség szerint abszolút dobogósok lennének az egész világon. Nálunk sincs ez másként, bár a IV. Orbán pápa utasítására írt Catena aurea 1500 előtt nyomtatot példányaiból legföljebb húsz-harminc lelhető az országban, és az 1550 előttiekből is mindössze százas nagyságrendben találhatunk a régi könyveket őrző könyvtárakban.
Ezért aztán, bár nem valami rendkívüli ritkaság, mégis értékes kiadás az 1530-as, Lyonban készült könyv. Antoine Blanchard nyomdász jóvoltából lapozhatjuk Szent Tamás Aranyláncát, a megjelentetés pedig a Giunta családnak volt köszönhető. A vállalkozást Lucantonio Giunta alapította Velencében 1489-ben; az ő unokaöccse az 1530-as lyoni nyomtatást támogató Jacopo. A kultúrához és üzlethez jó érzékű könyvkiadó és kereskedő família hamarosan csaknem egész Európát behálózó láncolatot hozott létre: Lyonban, Madridban, Salamancában, Burgosban telepedtek meg a család tagjai Velence és Firenze mellett.
A két hasábra tördelt, nyolcadrét kötet első, Máté evangéliumához írt részének nyomását 1530. április 21-én fejezte be Antoine Blanchard nyomdász. A meglehetősen apró betűs, tömött, gótikus írás megfejtéséhez jó szem kell, de példányunk lapszélre írt feljegyzései azt mutatják, hogy az évszázadok során voltak vállalkozó szellemű olvasók, akik olykor megjegyzéseiket is odakanyarították a nyomtatott kolumnák mellé.
Ez a kötet meglehetősen hamar Magyarországra, de legalábbis magyar tulajdonba kerülhetett. A legrégebbi bejegyzést, a G. B. monogramot alighanem Georgius Boyniczki írhatta be a címoldal apró, eredetileg üresen hagyott címerhelyére, melyet reneszánsz puttók tartanak. Fölötte az évszám, szintén kézzel írva: 1530. A szép, vaknyomásos, fatáblás bőrkötés szuper ex librise segítségével oldhatjuk fel a kezdőbetűket, itt teljes alakban szerepel az alighanem első tulajdonos Georgius Boyniczki neve.
Pándi Zsigmond a következő ismert possessor, aki nevét megörökítette. 1549-ben szerezte a könyvet, és tíz évvel később, 1559-ben Dubraviczky Mátyásnak adományozta Szent Tamás evangéliummagyarázatát. A Dubraviczky család a ferencesek nagy jótevője volt a XVI. században, talán az ő adakozásuknak köszönhető, hogy a kötet a barátokhoz került. A címoldalon szerepel még egy ismeretlen név XVII. századi írással: Lucas Giorginyché. Dátum hiányában lehetetlen megállapítani, hogy mikor birtokolta a könyvet, de ha az eddigi feltételezés igaz, akkor szükségképpen Pándi Zsigmond előtt.
1674. április 3-án pedig már bizonyosan a ferencesek pruszkai (Trencsén vármegye) konventjének könyvtárát gazdagította, hiszen ezt beírták a könyv szennylapjára. Vélhetően 1689-ben kerülhetett a könyv Pruszkáról Sümegre, amikor a magyarországi rendtartományok határait újrarendezték. A könyvben látható pecsét jóval későbbi, ezt a sümegi konvent részére 1882. március 15-én készíttette a házfőnök.
A könyv történetének egyik legnagyobb „kalandjáról” egy ceruzás bejegyzés értesíti az utókort: „A sümegi zárdáé. Megőrzés végett adatott át 1919. VI. 7-én. A veszedelem elmúltával kérjük vissza.” Azt sajnos nem örökítette meg a könyv gondos őre, hogy kinél rejtegették az értékes kiadványt a kommün alatt. De hogy mi történt a kisvárosban a Tanácsköztársaság dicsőséges napjai során, azt gondosan feljegyezték a rendház Historia Domusában: „Az új Tanácsköztársaságnak nem volt sürgősebb teendője, mint az egyház üldözése. A főváros iskoláiban a vallásoktatást azonnal beszüntette, az apácákat és lelkészeket a kórházakból kiutasította és lakásaik elhagyását 24 óra alatt elrendelte. […] A papságot hivatásának elhagyására szólították fel. Kolostorunk is kapott hivatalos felszólítást, melyre egyhangúan visszautasító választ küldtünk írásban a Sümeg járási direktóriumnak. Mindennap vártuk a kolostorból való kiutasítást, melyet azonban egyelőre nem mertek végrehajtani. Kolostorunk sokat nélkülözött eme napokban, csak a hívek igazi önfeláldozása, kik alamizsnájukat a kolostorba titokban kényszerültek hozni, tette lehetővé élelmezésünket és maradásunkat…”
A történelem még egy alkalommal megismételte magát, és Szent Tamás evangéliumi elmélkedését 1950-ben újból menekíteni kellett az egyszerű magántolvajok és államosító haramiák elől. Erről ugyan nincs bejegyzés, de a visszaemlékezések alapján pontosan rekonstruálhatók a történtek, hová vitték, hol rejtették el, és mikor merték újból elővenni a hatalom kegyéből meghagyott esztergomi rendházban. Reméljük, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor könyvet kellett rejtegetni barbár kommunisták és értéksemleges kiszolgálóik elől.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.