Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy a Magyar Szocialista Párt élcsapata mekkora önbizalommal rendelkezik. Kovácsról például a legkényelmetlenebb szituációban is (önbizalom helyett) bizonyos önhittség sugárzik. Olyan ember ő, hogy kutyaszorítóban is tud mosolyogni, ami a politikusok között nyilván erénynek számít. (Natasa például, ha kutyaszorítóba kerül, nem mosolyog, hanem sikoltozik. Erről jut eszembe, valójában nem is tudom, hogy a fenti kifejezés valójában és ténylegesen mit is jelentett, mielőtt metaforikus értelmét elnyerte volna.)
Nézzük. A Magyar értelmező kéziszótár szerint „Kutya|szorító fn 1. biz Szorongatott helyzet. 2. rég biz Keskeny (zsák)utca, sikátor”. Ezek szerint Kovács és Medgyessy magabiztos(nak tűnő) mosolya arra utal, hogy mind ez ideig még nem vették észre, hogy zsákutcába kerültek. (Ez a jóleső tájékozatlanság elsősorban a magyar média munkásainak és harcosainak érdeme; baloldali irányban ugyanis képtelenek szorítani.) Az etimológiai szótár a kutyaszorítónak egyáltalán nem szentel figyelmet, így kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy ez a kifejezés valójában a mindannyiunk által olyannyira szeretett képes beszéd körébe tartozik.
Térjünk hát vissza az önbizalomhoz, amely a választási győzelemmel kétségkívül önhittséggé változott, amit aztán a későbbi kommunikációs zavarok és népszerűségvesztés sem tudtak kioltani. Emlékezetem szerint egykor a kommunista vezetők a községi párttitkártól a PB-tagig rendelkeztek csak a mostaninál erőteljesebb vagy fényesebb önaurával, amelyen az egyszerű halandók tekintete nem tudott áthatolni. A mélyszocializmus hősei is igazuk teljes tudatában követték el szörnyű és kevésbé szörnyű tévedéseiket, az akasztástól Bősön át az olefinprogramig. Nem volt kétségük, hogy helyesen cselekednek.
A mostaniakat, a jóléti rendszerváltókat talán ugyanez a kételynélküliség vezérli, bár azt biztosan nem tudják, hová. Önhittségük alapja természetesen demokratikus: másodszor kerültek törvényesen hatalomra, elődeik sokévnyi törvénytelenségei után. A magyar populáció 2002-ben ismét őket választotta, és ezzel lényegében igazolta minden múltbeli cselekedetüket, amit aztán Horn Gyula úgy söpört a szőnyeg alá: „Na és?”, Gyurcsány pedig így: „Mi az hogy? Nagyon is!”
Talán a szocialisták önhittségét kissé csökkentené, ha megpróbálnának komolyan utánanézni társadalmi beágyazottságuk mikéntjének, továbbá a törzsszavazóikat vezénylő ösztönöknek és hiedelmeknek. Sőt az is érdekes kísérlet volna, ha felderítenék a jobboldalon irántuk megnyilvánuló teljes szeretetlenség és elutasítás okait, habár ez az ellenséges érzület időnkénti hatalomra kerülésüket nem veszélyezteti. Valószínűleg nincsenek tisztában azzal – amikor mindentudóan és fölényesen mosolyognak –, hogy sikereik és győzelmeik a múltban gyökereznek, s abban a jellegükből fakadó kisigényűségben, amellyel a való világ lakóihoz közelednek. A kommunizmus bukása után a baloldal korifeusainak nem maradtak világmegváltó tervei és céljai, nem akarnak már sem egyenlőséget, sem szabadságot, sem testvériséget, ezek helyett leginkább vagyont akarnak. Még a legnaivabb állampolgár számára is szembeötlő volna cinizmusuk, ha tetteiket nem lengené be az a furcsa, nehezen oszló köd, amely a kádárizmus mocsarából gőzölög elő: a jólétre vágyó emberek még mindig azt hiszik, hogy a szocialisták, legyenek bár milliárdosok, szociálisan érzékenyek, és az egyszerű emberek érdekeit képviselik. Sőt, még az a legenda is érvényben van, hogy Marx és Lenin (továbbá a Szovjetunió) csak jót akart, s ha a gyakorlatban félresikerült és el is torzult, a szándék maga tisztes maradt.
Azért azt gondolom, hogy a szocialisták önhittségük ellenére tisztában vannak azzal, miszerint legfőbb erényük a manipulációs képesség, a nyugodt és józan demagógia. A mágnásebéd után ezért hivatkozott Kovács reflexszerűen a virslire. Medgyessy őszintébb, ő szereti a jó koktélokat, Gyurcsány pedig már-már a pimaszságig szókimondó, még akkor is, ha önmagát némi populizmussal fickónak meg efféléknek nevezi.
Hogy egy országos kutyaszorítóban magukra eszmélnek-e a balekká tett egyszerű emberek, én nem tudom…