Leforrázta a hír, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) az ÁSZ javaslatának megjelenése előtt, két nappal korábban már kiadta a tárcáknak költségcsökkentő előírásait?
– Ez talán annak véletlenszerű demonstrálása, hogy két síkban gondolkodunk. A miniszterelnök azt kérte tőlünk, hogy gondoljuk át, mit lehet és mit kell mielőbb megtenniük a jelentős államháztartási kiadáscsökkentéshez. Az ÁSZ folyamatosan megtakarítási lehetőségekről, elképzelésekről, ajánlatokról beszél, a PM pedig kiadáscsökkentésről, ami nem ugyanaz. Megjegyzem, még az ésszerű – kormányzati felelősségű – kiadáscsökkentés lehetőségéhez is kell egy átfogóbb, rendszerszemléletű „leltár”, s nem halogatható az államháztartási modernizáció. Messze többet javasolunk, olyanokat, amihez az Országgyűlés akarata kell.
– Kívülről úgy tűnik, a kormányfő feleslegesen dolgoztatta a számvevőket.
– Mint mondtam, az ÁSZ nem ezen gondolkodott, fel sem merült, hogy mi a PM részére meg fogjuk küldeni azokat a kiadáscsökkentő lépéseket, észrevételeket, amelyekre ők gondoltak. Mi, mint az Országgyűlés ellenőrző, törvényalkotó munkáját segítő szervezet, mást nem is tehettünk. Ezt az alkalmat is kihasználtuk arra, hogy újra elmondjuk: milyen komoly megtakarítási lehetőségeket látunk az államháztartásban. A miniszterelnök úrnak személyesen is említettem, hogy kérését nem tudjuk „mechanikusan” teljesíteni, ellenben készek vagyunk ismét összefoglalni javaslatainkat, amelyeket mindeddig nem fogadtak meg a kormányok.
– Hogyan fogadta ezt a miniszterelnök?
– Meglepően jól, hiszen eredetileg azzal is számoltunk, hogy egy kevésbé sem barátságos mondattal kiegészítve kapjuk vissza öszszeállításunkat.
– Mi lett volna az a mondat?
– Hogy mindaz, amit írtunk, eddig is ismert, mondjuk meg inkább konkrétan, kitől és honnan lehet elvonni a legtöbb pénzt. Tudomásul vették, hogy az államháztartási gazdálkodás kritikáját írtuk meg, s úgy tűnik, hogy hozzáfognak javaslataink megvalósításához. Draskovics kijelölt miniszter úr vezető munkatársaival meglátogatott bennünket, és megállapodtunk abban, hogy az államháztartás bevételeinek és kiadásainak megalapozottabb tervezése érdekében a két intézmény szakértői a kiemelten fontos tervezés-módszertani kérdésekben együttműködnek.
– Draskovics Tibor takarékosságra intett sok intézményt, vonatkozik ez az ÁSZ-ra is?
– Az ÁSZ-ra önmagában nem vonatkozik, mint ahogyan nem vonatkozik más, nem kormányzati hatáskörbe tartozó intézményre sem. Mi is kaptunk ilyen tartalmú levelet, amelyben 100 millió forint körüli megtakarítást kértek tőlünk.
– Végrehajtják a kérést?
– Megfontoljuk, hogy van-e erre módunk vagy sem. Az államháztartásban található egy sor címkézett, de részben befagyott pénz. Nálunk is van ilyen, s ha a kormányzatnak tett átfogó javaslatainkat tekintve, önmagunkkal szemben is következetesek vagyunk, egy ilyen – az EU-csatlakozás társfinanszírozáshoz kapcsolódó –, mintegy 40 milliós öszszeget minden bizonnyal vissza tudunk adni. A legismertebb ilyen befagyott pénz az önkormányzatok szennyvízberuházásainak állami támogatási kerete, amit megint csak az államháztartási gazdálkodás hibáiból ma nem tudnak megfelelően felhasználni, vagy ilyen a SAPARD-ba beragadt több tíz milliárd forint is.
– Minek kell történnie ahhoz, hogy egy kormány végrehajtsa az ÁSZ javaslatait?
– Ebben a parlament egyre többet tesz, ellenzéki és kormányzati oldalról egyaránt. Javaslatainkat napjainkban sokkal többször használják fel, mint korábban.
– Igaz, de úgy tűnik, elsősorban a saját érdekeiket alátámasztandó hivatkoznak szakértői megállapításaikra a honatyák.
– Ilyen esetre is volt már példa. Viszont tapasztalataink szerint azok a javaslatok megvalósulnak, amelyek a különböző gazdálkodó szervezetek pénzügyi fegyelmezetlenségeiről szóló jelentéseinket kísérik. A mostani javaslatainknak alapvetően két síkja van. Az egyik a nagy ellátórendszerekhez – például egészségügy, oktatás – kapcsolódik. Másik síkja pedig egyértelműen a kormányzati finanszírozásra, kormányzati struktúrára vonatkozott. Ennek során azt javasoltuk, hogy mielőtt bárkitől bármit elvonnának, nézzék meg, hogy mi a feladata, funkciója, milyen az adott cég, szervezet finanszírozása. S csak utána döntsenek.
– Ez azt feltételezi, hogy az ÁSZ-nak túl kell lépnie az ellenőrzési feladatkörön.
– Az ÁSZ-nak az Országgyűlés határozatának megfelelően a jövőben nem pusztán az lesz a feladata, hogy a különböző pénzek felhasználásának szabályosságát ellenőrizze, hanem azok felhasználásának hatékonyságáról, eredményességéről, célszerűségéről is véleményt mondjon, tanácsadással is segítse az Országgyűlés munkáját.
– Milyen alkotmányossági problémákat vetett fel a takarékossági javaslatcsomag elkészítése?
– Ha mi szolgai módon kiszolgáltuk volna azt a kormányzati igényt, hogy tételesen megmondjuk, kitől mennyi pénzt vegyenek el, akkor egyértelműen úgy tűnt volna, hogy elvonjuk a parlament erre vonatkozó jogkörét, s kiszolgálói lettünk a kormánynak. Így, ahogy tettünk – meggyőződésem –, inkább a parlamentet hoztuk abba a helyzetbe, hogy leírtuk: a közeljövőben mit kérjen számon a kormányon.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy egy felületes felkérést a számvevők tettek szalonképessé?
– Ez túlságosan egyszerűsíti a helyzetet. Inkább úgy mondanám: élve a függetlenségünk adta lehetőségünkkel, egy segítséget kérő felkérést értelmeztünk úgy, hogy ezzel erősítettük a parlament szerepét.
– Ön szerint kimondható, hogy a kormány a pótköltségvetés helyett készít költségcsökkentő csomagot?
– Azért nem fogalmazhatunk így, mert a törvények változtatásával fokozatosan eljutottunk abba az általunk ismétlődően kifogásolt helyzetbe, hogy nincs egyértelműen deklarálva, valójában mikor is kell pótköltségvetést készíteni.
– Tehát kibúvóra ad lehetőséget a vonatkozó jogszabály?
– Igen. A törvényjavaslatok mellé ráadásul jellemzően nem készülnek a szabályozás indokoltságát és szükségességét megalapozó, illetve az elvárt hatásokat bemutató tanulmányok. Évek óta visszatérő jelenség, hogy a különböző szakmai-ágazati törvényi előírások változásáról később, jellemzően a költségvetési törvényjavaslat országgyűlési vitájával párhuzamosan kerül sor. Rendre elmaradtak a tervezett állami feladat-felülvizsgálatok, s az intézmény-korszerűsítésekre irányuló elemzések. Javaslatcsomagunkban kiemelt hangsúllyal szerepelt, hogy az éves költségvetés elkészítése során a PM szűkítse a központi költségvetés intézményrendszerét.
– Véleménye szerint mi az oka annak, hogy egyre késnek a reformok végrehajtásával?
– Úgy látom, mindezt alapvetően a politikai konszenzus hiánya gátolja. Pedig a szakmai, társadalmi és különösen a politikai (köz)megegyezés nagyon hatékony költségmegtakarítási lehetőség lehetne. A költségvetésből mint tükörből látszik, hogy a kormányok választási ciklusokban s nem azokon átívelő, az ország érdekeit leginkább szolgáló tervekben gondolkodnak. E nélkül pedig nincs reális esélyük a reformoknak.
– Mi a véleménye arról, hogy a kormány szóba sem hozta eddig az alig egy hónapja elfogadott költségvetési törvény módosítását, noha a központi költségvetés hiányáról ma már mindenki tudja, hogy változni fog?
– Másokkal együtt nem tudjuk ennek az indokát. Az ilyenfajta kormányzati eljárást az államháztartási törvény jelenleg lehetővé teszi. Ma politikai mérlegelés kérdése, hogy a kormányzat milyen érdekek alapján mit dönt. Mi ezzel csak annyit tudunk kezdeni, hogy szóvá tesszük: határozott stratégia kellene arra nézve, hogy a kormány milyen közigazgatást akar, milyen ellátórendszert tart kívánatosnak, mi a célja az alapítványokkal, azok teljesítik-e céljaikat, vagy csak a közpénzt nyelik el. Ilyen stratégia nélkül nem lehet egyetlen kérdésben sem állást foglalni.
– Ha nem jó a törvény, akkor miért nem módosítják?
– Számtalanszor javasoltuk már, hogy módosítsák az államháztartási törvényt. Mi azonban arról beszélünk, hogy egyszer kellene alapjaiban újraírni az egészet, s nem pedig foltozgatni, módosítgatni, amikor valamire éppen szüksége van az aktuális hatalomnak.
– Az ön munkáját mennyiben hátráltatja, hogy még mindig nincs egyetlen alelnöke sem a szervezetnek?
– A vonatkozó paragrafusok értelmében ez mulasztásos törvénysértésnek számít, ugyanakkor a szakmai tevékenység szempontjából a szervezet napi működésében nem okoz fennakadást, mert az ÁSZ főtitkára, főigazgatói kiváló vezetők. Azt hiszem, megérthető, ha a magam részéről őket köszönteném a legszívesebben alelnöki minőségben is. Azonban ebben a kérdésben is a parlamenté a végső szó. Azt viszont semmiképp sem tartanám szerencsésnek, ha nem a szakmai hozzáértés, hanem a politikai egyensúly kérdése lenne döntő ebben, hiszen az intézmény politikai semlegességének a szakmaiság a valódi garanciája.
***
Elmarasztalta az ÁSZ a GKM-et.
Hosszú listát állított össze az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) gazdálkodásának szabálytalanságairól. A jelentés főleg a tárca pályáztatási, szabályozási és ellenőrzési gyakorlatát kifogásolja. Az ÁSZ megállapította, hogy a tárca előkészítés nélkül vágott bele strukturális átalakításokba, és gazdasági társaságokkal végeztetett el tisztán állami feladatokat szintén hatás- és előtanulmány nélkül. (E. Cs.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
