Medgyessy Péter miniszterelnök évértékelő beszédében kiadta a jelszót: éljünk három évvel tovább! Ön szerint van értelme egy ilyen felvetésnek?
– Konkrétumok nélkül nincs. Az egészségügy az egyik legfontosabb társadalmi kérdés, amelynek változását az emberek a bőrükön tapasztalják meg. A kormányfő azonban semmi értékelhetőt nem mondott erről a területről. Nem tudtuk meg például, hogy megmarad-e az egységes társadalombiztosítási rendszer, amely a szociális biztonság egyetlen oszlopa Magyarországon. Azt az ígéretet ugyan ismét hallhattuk a miniszterelnöktől, hogy „újjászervezzük az egészségügyi ellátást”, de hogy miként, arra most sem adott választ. Medgyessy Péter bejelentette azt is, hogy új kórházakat építenek, kár, hogy ilyenekre nincs szükség. A meglévőket kellene az ígért konszolidációs program megvalósításával fejleszteni, rendbe hozni, működőképességüket biztosítani.
– Hogy látja, a Medgyessy-kormány intézkedései mennyiben járulhatnak hozzá a várható élettartam emelkedéséhez?
– Semennyiben. A polgári kormányzás idején közel három évvel emelkedett a születéskor várható átlagos élettartam, most ismét csökken. Nagyot csalódtam a szocialistákban.
– Miként jellemezné röviden a választási kampányban megígért egészségügyi reform kapcsán történteket?
– Lopakodó, kiszámíthatatlan, koncepciótlan jogszabályalkotás…
– Úgy véli, hogy a kormány titokban módosítja az egészségügyi ellátórendszert?
– Egészen pontosan arra gondolok, hogy a kormány minden intézkedése az egészségbiztosítási rendszer „kiszervezésére” irányul. Más szóval arra, hogy feldarabolják az egységes egészségbiztosítást, és magánbiztosítókat engedjenek a piacra. Van egy úgynevezett irányított betegellátási modellkísérlet, amit ez a kormány arra használ fel, hogy bizonyos gazdasági lobbikat anyagi haszonhoz juttasson. Ez a jelenleg kétmillió ember ellátását koordináló rendszer azt jelenti, hogy az egészségbiztosító és az egészségügyi szolgáltató közé úgynevezett ellátásszervezők ékelődnek, akik háziorvosok közreműködésével meghatározott ellátási szintre, szükség esetén szakorvoshoz vagy kórházba irányítják a beteget, aszerint, hogy annak mire van szüksége. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kiszámolja, hogy a hagyományos rendszerben átlagosan mennyit költenek egy ember ellátására, s ha ahhoz képest megtakarítást érnek el a szervezők, akkor azt az összeget visszakapják. A következő lépés viszont már az lehet, hogy a teljes fejkvótát megkapják az ellátásszervezők, hogy abból gazdálkodjanak, majd pedig oda jutunk, hogy a hozzájuk tartozó kockázatközösségtől a járulékot is ők szedhetik be. Ez pedig nem más, mint a liberális politikai erők által régóta óhajtott többbiztosítós rendszer, amelyben az egymással versengő biztosítók nem a betegért, hanem az egyre nagyobb profitért küzdenek.
– Most fölvázolt egy ördögi tervet, miközben ön adott nagy lendületet ennek a modellkísérletnek, amikor az abban részt vevő lakosság számát a duplájára, egymillió főre emelte. Akkor nem látta ezeket a következményeket?
– Nem magával az irányított betegellátási modellel van baj, hanem azzal, hogy nem arra használják, amire való. Az irányított betegellátást 1997-ben nem arra találták ki – és mi sem azért támogattuk –, hogy később bizonyos gazdasági érdekek mentén „kiszervezzék” az egészségbiztosítást. Az is baj, hogy a modell értékelése nem történt meg, noha erre jogszabályi előírás van. Így most nem tudni például, hogy miként alakultak a gyógyítás költségei, megfelelően zajlik-e a súlyos betegek nagyon drága ellátása.
– Amit elmondott, nem más, mint feltételezés.
– Egy kérdés lehet a bizonyíték. Miért nem a megyei egészségbiztosítási pénztárak a szervezők, miért gazdasági vállalkozások?
– Csak megjegyzem, hogy az önök idején sem az egészségbiztosítási pénztárak voltak a szervezők…
– Én meg hangsúlyozom, hogy mi adtuk meg a megyei egészségbiztosítási pénztáraknak azt a gazdasági és hatásköri önállóságot, amellyel felkészítettük őket sok más egyéb dologgal együtt ennek a feladatnak a vállalhatóságára is.
– Ugyancsak ennek az ördögi tervnek a része az egészségügyi finanszírozás januártól hatályos változása?
– A finanszírozási rendszer megszorításaival az intézmények egy része – főleg a kistérségben találhatók – valószínűleg csődbe fog menni. Mint ismert, a változás része, hogy az egészségbiztosító egy teljesítményszint után nem fizet teljes árat az egészségügyi szolgáltatóknak az elvégzett beavatkozásokért, aminek következtében várólisták is kialakulhatnak. Nézzünk egy másik intézkedést is, a „fizetős” szolgáltatások körének bővítését. A kormányzat szándéka szerint például fizetniük kellene a kisbabát váróknak, ha azt szeretnék, hogy a választott szülészorvos éjszaka is a rendelkezésükre álljon. Hát erről csak annyit, hogy amikor valaki elvégzi az orvosi egyetemet, és a szülész-nőgyógyász pályát választja, számol ezzel a kötelezettséggel is. A szabad orvosválasztás alkotmányos jog, ezért pénzt szedni nem ildomos.
– Az egészségügyi minisztérium kommunikációja szerint a felsorolt intézkedések közül van, amit a hálapénz visszaszorítása indokol. Egyetért ezzel?
– Semmi közük nincs egymáshoz. A hálapénz rossz dolog, de a 40 és 100 milliárd forint közötti összegre becsült pénzforrás azonnali adminisztratív kivonásával összeomlana az egészségügy. És arról se feledkezzünk meg, hogy ez – szemben a térítési díjak kiterjesztésével – szociálisan érzékeny rendszer, a jó orvos ugyanis legalább képes mérlegelni, kitől fogad el nagyobb összeget és kitől csak egy bonbont. A hálapénzrendszernek nem lehet olyan hisztérikusan nekirontani, mint ahogy azt Kökény Mihály tette. A cirkusz nem más, mint figyelemelterelő akció. Az viszont vitathatatlan, hogy az a pénz, amit az orvos előre kér vagy kikövetel a betegtől az ellátás feltételeként, az nem hálapénz, hanem bűncselekmény, és radikálisan fel kell lépni ellene.
– Cirkuszt emleget, de azzal egyetért, hogy valamit tenni kell. Mit? Nagy változást e téren önök sem tudtak elérni.
– De igen, megalapoztuk az átalakítást. Elkezdtük azt a 10–12 évet igénylő modernizációs programot, amelynek részét képezte az úgynevezett intézményátalakulási törvény. Ebben önálló fejezetként szerepelt az a szabad szellemi foglalkozású orvosi jogállás, amely mellett hosszú távon értelmét veszíti a paraszolvencia. Ezt a szabályozást aztán a jelenlegi kormány a kukába dobta.
– Felvázolta a globális problémákat, elmondta, hogy tulajdonképpen nem létezik reform. Vajon létezne, ha önök lennének hatalmon?
– Éppen a reformról beszélek. Már említettem, hogy folytatni kellett volna az általunk megkezdett és több kormányzati időszakra tervezett modernizációt. Továbbra is kiállnánk – ahogy egykor is kiálltunk – a szolidaritási elvre alapozott egységes egészségbiztosítási rendszer mellett, mert úgy látjuk: túl nagy a szegénység, túl sok az egyenlőtlenség, amit nem lehet még azzal tetézni, hogy a gazdagok számára könnyen hozzáférhetővé tesszük az egészségügyi ellátást, a szegények számára viszont nem. Megalkottunk egy olyan nemzeti népegészségügyi programot, amelynek a betegségek megelőzése és az egészség megőrzése volt a fő célja. Ezt tovább folytatnánk. Az általunk elkészített nonprofit jellegű intézményátalakulási törvény mentén vinnénk végig az ágazat konszolidációját. Nem maradhat ugyanis az egészségügyi rendszer ebben a gazdasági formációban, miközben az öszszes beszállítója és a körülötte lévő „szereplők” piacgazdasági formában működnek. A gyógyszerpiaccal kötött hároméves megállapodást – mivel az új hatalom ezt egyoldalúan felbontotta – újra megkötnénk, hiszen ez a jelenlegi helyzettel ellentétben kordában tartotta volna a medicinák árát. Emellett megfizethető áron biztosítottunk volna új, korszerű orvosságokat. Amikor Csehák Juditnak átadtam a tárcát, azt ígérte, kisebb átalakítások lesznek ugyan, de ezeket az eredményeket nem semmisítik meg. Mégis megtették.
origo.hu
Magyar Péter mellébeszélt, nem válaszolt arra a kérdésre, ki a Soros-ügynök
