Mentők – ami még menthető 

Az egészségügyi minisztérium ingatlanértékesítéseiből remél pluszforrást az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), egyébként nem lesz lehetőség új mentőgépkocsik beszerzésére és mentőállomások felújítására. Takács Zoltán, a szervezet új főigazgatója lapunknak adott interjújában elmondta: nem privatizálják az OMSZ egyetlen részlegét sem, de a betegszállításban a jelenleginél nagyobb szerepet kapnak a magánvállalkozások, alapítványok, közhasznú szervezetek.

Kinevezésével nem jutott többletforráshoz az Országos Mentőszolgálat. Gondolja, hogy pluszpénz nélkül bármit is jobban csinál majd elődjénél?

– Nem gondolom. Az idei költségvetés a napi működés biztosításához elegendő. Nem fedezi viszont a mentőállomások felújításának és új állomások építésének költségét. Nem jut belőle a gépjárművek, valamint a kocsikban lévő műszerek cseréjére sem. Az egészségügyi minisztériumtól azt az ígéretet kaptuk, hogy még ebben az évben 3,5–4 milliárd forint pluszforrást biztosítanak ingatlanértékesítésből.

– Ezekből az ingatlanokból már legalább három egészségügyi miniszter próbált pénzt csinálni, sikertelenül.

– Számunkra mindegy, hogy miből biztosít pluszpénzt a tárca. Az viszont nem lehet kérdés, hogy a mentőszolgálat újjáélesztéséhez többletforrásokra van szükség.

– Mit érez majd a beteg a változásokból?

– Arra törekszünk, hogy lehetőség szerint az ország bármely területén lévő beteghez tizenöt percen belül kiérkezzen a megfelelő mentőautó. Ezt jelenleg csak az esetek 77 százalékában tudjuk elérni. Ahhoz, hogy az átlag javuljon, bővíteni kell a mentőállomás-hálózatot, és sok helyre úgynevezett esetkocsikat kell telepíteni. Jelenleg ugyanis számos állomásról csak olyan autó tud útnak indulni, amelyen nincs mentőtiszt, csak gépkocsivezető és ápoló. Ezekhez az autókhoz mentőtisztet és megfelelő műszerezettséget kell biztosítani.

– Medgyessy Péter miniszterelnök tavaly az Európa-terv ismertetésekor ígéretet tett új gépkocsik beszerzésére és a mentőállomások felújítására, de ezek nem valósultak meg. Gondolja, hogy így új állomások építésére, az orvoslétszám bővítésére és a gépkocsik felszereltségének javítására lesz pénz?

– A miniszterelnöknek nem kell ismernie a magyar mentésügy apró sajátosságait, de most már arról szeretnék beszélni, hogy mi fog történni az én vezetésemmel.

– Úgy tűnik, biztos a dolgában… Az sem zavarja, hogy kinevezésekor a szakmai szervezetek nem önt, hanem egy másik pályázót láttak volna szívesen a főigazgatói poszton?

– Ezek az ajánlások számomra nem voltak nyilvánosak. De még ha igazak is a hírek, engem nem zavar, egyszerűen nem érdekel.

– Mégis, Kökény Mihály egészségügyi miniszter vajon miért döntött ön mellett?

– Szerintem azért, mert bennem látta azt a karizmatikus vezetőt, akire ma ennek a szervezetnek szüksége van. Nem azért, mert én olyan okos vagyok, hanem azért, mert én az életben már bizonyítottam rátermettségemet egy magán-részvénytársaság vezérigazgatójaként, amely kismértékben ugyan, de mentéssel és betegszállítással is foglalkozik. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a tárca egy egészségügyi menedzsert keresett a szervezethez, amely nagyon súlyos gondokkal küzd, és teljes megújulásra van szüksége.

– Sokan riogattak azzal, hogy ha ön lesz az OMSZ főigazgatója, akkor privatizálják a szervezet betegszállítási részlegét. Van ilyen terve?

– Az OMSZ és azon belül a betegszállítás sem kerül privatizálásra. A jelenlegi betegszállítási kapacitással azonban nem tudjuk kielégíteni az igényeket, ezért kevesebbet kell vállalnunk e téren. Jelenleg a betegszállítás 36 százalékát már nem az OMSZ végzi, hanem gazdasági társaságok, közhasznú szervezetek, alapítványok. Hogy az ő szerepük mennyiben fog nőni, azt nem tudom most megmondani.

– Ha a betegszállítás nagyobb részét magánvállalkozások veszik át, az ön szerint nem azt jelenti, hogy az ágazat egyre inkább magánkézbe kerül?

– Ha valaki így érti a privatizációt, az nem baj, de sokan nem így gondolták.

– Tervez a betegeket is érintő változást a betegszállítás kapcsán?

– Ezen a területen a pazarlás és a hiány egyszerre van jelen. Az emberek taxiszolgáltatásként használják a betegszállítást, miközben az igényeket az OMSZ nem tudja kielégíteni. Így fordulhat elő, hogy a baleseti sebészeten fekvőgipsszel tíz órát kellett várnia a betegnek a folyosón, míg hazaszállították. Ahhoz, hogy ezt a többletigényt visszafogjuk, nincs szükség új rendeletekre. Az 1997-es egészségügyi törvény pontosan szabályozza, hogy mikor lehet térítésmentes betegszállítást igénybe venni. A baj az, hogy az orvosok nyakra-főre állítják ki az utalványokat azoknak a pácienseknek is, akik a jogszabály szerint erre nem lennének jogosultak. Ma a mentőszolgálatnak nincs arra jogi lehetősége, hogy az orvos által rendelt betegszállítást elutasítsa. Ennek az az eredménye, hogy a rendszer túlterhelt, és az esetleg indokolt állapotban lévő beteget nem tudjuk időben elszállítani. A betegszállítást nem egy informatikailag kezelhetetlen papírfecnin kellene megrendelni, ebben változtatást kezdeményezünk.

– Mi lesz az első jelentősebb intézkedése?

– Már hozzáláttunk egy olyan átdolgozott mentőállomás-hálózat és kapacitástérkép kidolgozásához, amellyel mindenhol biztosítható lenne a 15 perces kiérkezési idő. Persze tudjuk, hogy sehol a világon nem tudják ezt száz százalékban garantálni, de vannak nálunk sokkal jobb átlagot produkáló országok. A javaslatot átadjuk majd a minisztériumnak.

– Ez azt jelenti, hogy egyes helyeken megszüntetnek mentőállomásokat, máshol pedig létrehoznak?

– Az biztos, hogy nem lesz kevesebb mentőállomás, mint amennyi van, sőt a jelenlegi 211-nél többre lenne szükség. Elképzelhető, hogy ÁNTSZ-engedéllyel nem rendelkező, nagyon lerobbant állapotban lévő állomásokat már nem érdemes újjáépíteni, lehet, hogy néhány kilométerrel arrébb, egy másik településen nagyobb létjogosultságuk lenne. A rossz struktúrán változtatni kell, hogy a szervezet ne legyen centralizált, nagy megyei központokra épülő, hanem több, kisebb állomásról indulhasson mentőautó, hiszen a fizikai közelség okán a beteg hamarabb hozzájuthatna a megfelelő ellátáshoz.

– Kinevezése előtt – ellátási hiányosságok miatt – azért még feljelentette azt az Európa magán-mentőszolgálatot, amely talán a legnagyobb ellenfele volt az ön cégének. Ezzel megüzente, hogy most aztán végük?

– Ez a megközelítés igen kisstílű. Nem is feljelentésről, hanem bejelentésről volt szó, amelyet nem közvetlenül a kinevezésem előtt, hanem legalább egy hónappal azt megelőzően tettem. Nem is Takács Zoltánként, hanem a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületének vezetőjeként.

– Elismeri, hogy a magán-mentőszolgálatok kevésbé megbízhatók, mint az állami szolgáltató?

– A szabályozással van gond. Elvárható lenne, hogy ne mehessen ki olyan mentőgépkocsi egy közlekedési baleset sérültjeihez, amely például hússzállításra sem alkalmas, mert nem felel meg a műszaki – elsősorban az elektromos berendezésekre vonatkozó – előírásoknak. A mentőgépkocsikban is számos elektromosan működtethető tárgy – hordágy, defibrillátor – van, amelyeknek a rögzítése, érintésvédelme nagyon fontos. A „mentővé válás” szabályozásában nem koherensek a különböző tárcák különböző szabályozásai. Tehát kaphat úgy működési engedélyt egy gépkocsi az egészségügyi jogszabályok szerint, hogy egyébként a műszaki szabályrendszer szerint mentőkocsinak sem alkalmas. Ezen változtatni kell.

– Mit terveznek a légi mentéssel kapcsolatban?

– Nem kérdés, hogy légi mentésre szükség van. Azt viszont át kell gondolni, hogy milyen heliportokkal és milyen eszközháttérrel kell ezt biztosítani. Nem feltétlenül van például szükség merevszárnyú repülőgépre.

– Rendben van, hogy a légi mentés folyamatossága a legfontosabb, de az mégiscsak elfogadhatatlan, hogy ezt egy olyan cég végezze, amely az Állami Számvevőszék és az egészségügyi minisztérium vizsgálata szerint is jelentős összegeket tehet zsebre következmények nélküli szabálytalanságokkal.

– Valóban, a légi mentést végző Base Kft. tevékenységét már minden vizsgálat vitatta, szakmai értelemben és a pénzügy-technikai elszámolások tekintetében is. Ugyanakkor tény, hogy nincs sok olyan cég Magyarországon, amely képes ezt a feladatot ellátni. Ettől függetlenül a helyzetet rendezni kell. Valószínű, hogy a jelenlegi formában nem maradhat fenn az OMSZ és a cég közötti együttműködés. Ez is a közeljövő egyik legfontosabb feladata.