Kínzó ruandai emlékek

Mindnyájunk közös csődje, hogy megtörténhetett 1994-ben a ruandai népirtás – mondta Kofi Annan ENSZ-főtitkár tegnap, a nyolcszázezer áldozatot követelő, tíz évvel ezelőtti tömegmészárlás kezdetének tizedik évfordulóján. Annan akciótervet terjesztett elő a hasonló bűntettek megakadályozására. A Biztonsági Tanács és az ENSZ közgyűlése együttes ülésen emlékezett meg az áldozatokról.

Sokaknak a remény éve az 1994-es esztendő, csakhogy miközben Dél-Afrikában megtarthatták a Nelson Mandela diadalát hozó első szabad választásokat, vagy éppen három évtized múltán Észak-Írországban tűzszünetet hirdetett az IRA, a világ rejtettebb zugaiban még mindig emberek százezreinek életét követelték a féktelen etnikai villongások.
Pontosan tíz év telt el azóta, hogy 1994 áprilisában lelőtték a hutu származású ruandai elnök, Juvenal Habyrimana repülőgépét, s az afrikai országban elszabadult a pokol. A hutuk és tuszik közti feszültség akkor már hosszú évek óta fenyegetett háborúval, 1994-ben viszont alig telt el száz nap, s a boszszúval tüzelt vérengzések máris mintegy nyolcszázezer áldozatot követeltek. A Párizs által is támogatott hutukat a tömegtájékoztatás segítségével biztatták a tuszik elpusztítására, a nemzetközi szervezetek pedig csak ijedten s tétlenül szemlélték az eseményeket. Az ENSZ jobbnak látta, ha kivonul, a még életben maradt tuszik és a mérsékelt hutuk pedig nem is tehettek mást, mint hogy elmeneküljenek. Később aztán az Ugandába szökött, s onnan visszaszivárgó Ruandai Hazafias Front (FPR) vette kezébe az irányítást, a tanzániai Arushában pedig felállt egy vizsgálóbizottság, melynek százharmincezer vádlott ügyéről kellett döntenie. A tettesek felelősségre vonása azonban azóta is vontatottan halad, a túlzsúfolt börtönökben mintegy nyolcvanezer gyanúsított vár perére. Az ENSZ ruandai nemzetközi törvényszékének elfogatóparancsára 66 embert tartóztattak le, de a testület tíz év alatt mindössze 18 ítéletet hozott. A népirtás hátterének vizsgálata során egyre világosabbá vált, hogy a mészárlást jó előre, pontosan megtervezték. Egy későbbi ENSZ-tanulmány utólag persze elítélte a nagyvilág tétlenségét, mindez azonban kevés vigaszt jelentett a megsebzett térségnek.
A tízéves évfordulón tartott megemlékezéseken Belgium kivételével egyetlen nyugati ország vezetője sem jelent meg.
***
Nemzeti gyászhét.
A ruandai fővárosban, Kigaliban a Gisozi-dombon emelt emlékművet a népirtás tizedik évfordulójának közeledtével valóságos múzeummá alakították át, amely bemutatja a vérontás okait és következményeit. A napokban egyhetes nemzeti gyásszal emlékeznek meg Ruandában a szörnyű eseményről. A hivatalos ünnepsorozat csúcspontjaként tegnap számos új emlékművet is avattak és nagygyűlést tartottak. (MTI)