Rágalmazási engedély

Még nem tisztázott, hogy Ron Werber önszántából, magánszorgalomból, társadalmi munkában, pusztán humanista segítő szándéktól vezérelve rágalmazza, becsmérli, gyalázza a jobboldalt, okítja és trenírozza az ifjú szocialistákat a sárdobálásra, vagy minden szempontból kifogástalan munkavállalási engedélyeket, törvényes jogosítványokat is beszerzett eme épületes ténykedéséhez. A választ a megbízói, az egyébként mindent tudó szocialisták sem tudják. Burány Sándor munkaügyi miniszter először azt állította, hogy Werber nem végez munkát, illetve jövedelemszerző tevékenységet hazánkban, ezért munkavállalási engedélyre sincs szüksége. Ez részben igaz, mert amit Werber művel, azt óvatos fenntartásokkal sem lehet munkának nevezni, viszont elég jól megfizetik. Persze az a 10 ezer dollár, amit egy tanulmányáért kapott, az ő viszonyai között csak holmi zsebpénz, de ritka az olyan turista, aki megérkezik hazánkba, lepocskondiázza a lakosság egyik felét, s máris mehet a kasszához 10 ezer dollárért. Burány is belátta, hogy első válasza erősen sántít, ezért revideálta nézeteit, és újabb verzióval állt elő. Eszerint Werber a saját, Werber Public Affairs nevű cégével áll szerződésben, az MSZP pedig a céggel, így a tanácsadónak nincs szüksége semmiféle különleges engedélyre. Egy szellemesnek szánt példával is megvilágította a helyzetet, mondván, Britney Spearsnek sem kell munkavállalási engedély, ha fellép Magyarországon. Britney Spearsnek valóban nem kell, ám ha elszerződik dizőznek a Köztársaság téri pártház büféjébe, akkor neki is kell. Egyébként külföldi állampolgároknak akkor nem kell munkavállalási engedély, ha jótállási, szervizelési, beüzemelési munkát végeznek, legfeljebb tizenöt napig, illetve ha legfeljebb öt napig oktatási, tudományos, művészi jellegű tevékenységet folytatnak.
Ezek szerint Werber, aki okít és beüzemel, összesen húsz napig virgonckodhat pecsétek nélkül, de ő már messze túllépte ezt a határidőt. Buránynak ezt sem kell tudnia, miként a munkanélküliség adatait sem kötelező ismernie, hiszen ő csak egy miniszter, aki nem a gondokkal, hanem a sikerpropagandával foglalkozik. Az meg teljességgel kizárt, hogy az Alkotmánybíróság összeüljön megtárgyalni Werber munkavállalási ügyét, legfeljebb jogszerűtlenül adja a tanácsokat, de az MSZP kampányát nem fogják átmenetileg felfüggeszteni.
Nagy tekintélyű, roppant okos és független politikai elemzők és egyéb tényezők átlátván a szitán, tudni vélik, hogy ez az egész munkaügyi hercehurca csak ürügy. A jobboldal igazándiból azért piszkálódik, mert nem tetszik neki Werber állampolgársága, hogy azt ne mondjuk, a származása. Ez a vád életszerűtlen. A jobboldaliak ne tudnák azt, amin már a „humor nagyágyúi” is oly kedélyesen elröhögcséltek a Heti Hetesben, miszerint minden kampánytanácsadó „palesztin”, a magyar állampolgárságúak is a „Dob utcai palesztin diaszpórából” jöttek. A jobboldalon, ahogy miniszterelnök-jelöltet, úgy kampánytanácsadót sem SZDSZ-es szempontok szerint (a szülei nem kommunisták, és nem zsidó) választanak és ítélnek meg. Ugyanakkor Werberrel – a munkavállalási engedélyén túl – valóban van némi gond. Egy kis hazudozásért, rágalmazásért, koholmányért az MSZP eddig se ment a szomszédba, ám Werber olyan eszközöket és módszereket honosított meg a baloldali térfélen, amelyek eddig ismeretlenek és idegenek voltak ebben az országban.
A werberi szellem nem egyszerűen kemény, céltudatos, nyomulós, hanem kifejezetten kegyetlen, agresszív és gátlástalan. Ilyen „értékekkel” turbózza fel rohamosztagosai amúgy is beteges öntudatát. Akciói magukon viselik sajátos kézjegyét. A 2002-es kampány idején klasszikus mű volt Kövér László „köteles” beszédének kiforgatása és felhasználása. Több rádióban fizetett hirdetésként csacsogta el egy kedves kisleány a következő szöveget: „Sokan vannak ma Magyarországon, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek, ők vegyenek egy kötelet, és kössék fel magukat. Ezzel nagy szolgálatot tennének, mert nélkülük könnyebben és gyorsabban tudnánk megoldani feladatainkat. Anyu, te érted ezt?” Anyu nem értette, de mások se nagyon. Felfoghatatlan és megdöbbentő volt az az aljasság, ahogy Kövér szavait meghamisították, és ellene, mi több, az egész jobboldal ellen kijátszották. Annyira undorító és abszurd az egész eljárás, hogy mi is megengedünk magunknak egy abszurd játékot. Tegyük fel, hogy Werber a Fidesznek ad kampánytanácsokat. Csak a saját szavait kellene felhasználnia, és a kisleány az alábbiakat csacsoghatná: „Werber és Tóbiás bácsik azt mondták, hogy olyan erődemonstráció következik, amitől a jobboldali paranoiás banda maga alá piszkít. Az MSZP háborúnak tekinti a kampányt, a szocialista katonák kimennek az utcákra, a terekre és a piacokra, lerohanják az embereket. Apu, az MSZP-sek lelőnek bennünket?”
Természetesen ilyen szöveg nem fog elhangzani, és a leírtakat is tegyék sokszoros idézőjelbe, s nem csak azért, mert nincs rá munkavállalói engedély. Az egész nem túl vonzó gondolatkísérlet, kizárólag arra szolgál, hogy érzékeljük, miben áll Ron Werber kivételes szakértelme.
Meggyőződésünk, hogy ilyenfajta jellemtelenséget, értéktiprást, önmegtagadást nem ér meg még egy választási győzelem sem. Akkor sem, ha az ellenfél ilyen és hasonló eszközökkel él. Még akkor sem, ha minket vádolnak majd gyűlölködéssel, árokásással, a kampány eldurvításával. Bízzunk benne, hogy a józan, tisztességes, egészséges lelkű választók lesznek többségben.