A kultúra végvára volt száztizenhárom éven át

Száztizenhárom éve, amióta az épület áll, mindig is kulturális célokra használták – most azonban a tulajdonos szakszervezetek értékesíteni kívánják az ingatlant, ezért az épületből távozni kényszerült számos kulturális és művészeti csoport. Mától a Juhász Gyula Művelődési Központ már a múlté.

Az 1879-es nagy szegedi árvíz következményeként Szeged épületeinek nagy része elpusztult vagy teljesen megrongálódott. Az újjászületett Szeged belvárosában 1891-ben Gerle Lajos tervei alapján késő eklektikus stílusban úri kaszinó épült, tehát a kezdetektől közösségi és kulturális célokat szolgált. Az előző rendszerben szakszervezeti művelődési házként működött tovább. A rendszerváltozással állami tulajdonba került, később azonban a szakszervezeteknek sikerült visszaszerezniük a ház tulajdonjogát. Mindez azonban nem érintette az épületben a területi művelődési intézmények egyesülete fenntartásában működő Juhász Gyula Művelődési Központ (JGYMK) sorsát, mivel a szakszervezetek helyiséghasználati szerződést kötöttek az egyesülettel.
Már tavaly felröppentek a hírek: az épület megszűnik a kultúra otthona lenni, mert a tulajdonosok értékesítik az ingatlant. Akkor Szeged városának is felajánlották megvételre az épületet, a város azonban nem élt a lehetőséggel. A művelődési központ helyiséghasználati szerződése június 30-án lejárt. Madurkáné Marton Erzsébet, a JGYMK igazgatója hónapokon át azon dolgozott, hogy az itt működő kulturális, hagyományőrző és művészeti csoportokat, a művészeti alapiskola tíz mozgásművészeti csoportját más művelődési házakban helyezzék el, s ez nagyrészt sikerült is. Időközben az egyik tulajdonos, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) nevében Fenyves Kornél kétszáz jelen lévő szegedi polgár előtt az épület eladása ellen foglalt állást. Ez azonban kevésnek bizonyult: később ugyanis Budapesten a tizennégy tulajdonos szakszervezet – a KKDSZ és a külügyi dolgozók nem szavazata mellett – úgy döntött: nem hosszabbítja meg a helyiséghasználati szerződést, így a művelődési központ csoportjainak június 30-ig valóban el kellett hagyniuk az épületet. A tulajdonosok egyébként azt tervezik, hogy egy szegedi ingatlanközvetítőt bíznak meg az épület nyilvános tárgyaláson való értékesítésével.
A más művelődési házakban új otthonra lelő csoportok mellett ugyanakkor van, akinek nincs hová mennie. A ház pincéjében működik immáron huszonnégy éve a Szeged Városi Rockklub. A klub vezetője, Szurdi Zsolt lapunknak elmondta: hiánypótló szerepet játszottak Szeged zenei életében, hiszen egyedülálló módon a munkás és egyetemista fiatalok találkozási pontja volt a klub, másrészt húsz-huszonkét zenekarnak tudtak állandó jelleggel próbalehetőséget biztosítani. Népzenei, világzenei és rockzenei koncertjeik több száz fős közönséget mozgatnak meg.
– Július 1-jével a ház bezárt, de mi még küzdünk a sorsunkért – mondja csalódottan Szurdi, majd hozzáteszi: a fiatalok a tüntetésig is hajlandók lennének elmenni. Bíznak a városvezetéssel folytatott tárgyalások sikerében, mivel ígéretet kaptak arra: találnak a rockklubnak is megnyugtató megoldást. Szurdi szerint a város felelőssége is, hogy a fiatal zenészek ne kerüljenek az utcára, ezért a jelenlegihez hasonló közösségi teret szeretnének kapni, ahol a továbbiakban is tarthatnának próbákat, koncerteket és más kulturális rendezvényeket. – Ha a többi csoportot más intézmények be tudták fogadni, a legtöbb embert megmozgató rockklubnak is helyet kell biztosítani – mondja a klubvezető. Szerinte ugyanakkor a város is megvehette volna az ingatlant, mert az hosszabb távon – a jelenlegi alacsony ingatlanárak miatt – jó befektetésnek bizonyult volna.
Szabó László, az ellenzéki MDF– MKDSZ-frakció önkormányzati képviselője szerint a háznak továbbra is a közművelődés szolgálatában kellene állnia, hiszen felépülte óta ezt a szerepet tölti be. Ezt viszont a ház eladása kétségessé teszi, ezért – mivel az ingatlanértékesítés még nem történt meg – Szabó levelet írt Botka László MSZP-s polgármesternek azért, hogy a város közművelődési megállapodásban vállalja át a csoportok és a rockklub működési költségét, hogy azok az épületben maradva tovább gazdagíthassák Szeged kulturális életét. Erre azonban kevés esély mutatkozik, hiszen információink szerint a tulajdonosok az épület felső szintjeit már lezárták, így az ottani helyiségek kihasználatlanul állnak.
Ha a tulajdonosok, dacára az alacsony ingatlanáraknak, a jelenlegi terveknek megfelelően a patinás épület gyors eladása mellett döntenek, még az egyesületek máshová helyezésével is szűkülni fog a kulturális tér Szegeden. S ez korántsem csak városi ügy, mivel országos tendencia is felfedezhető az épület eladása mögött. A már említett Fenyves Kornél, a közgyűjteményi dolgozók szakszervezeti elnöke lapunknak elmondta: törekednek arra, hogy az országszerte meglévő, osztatlan és osztott közös tulajdonukat értékesítsék, s az így befolyó összeget a szakszervezeti tagok üdültetésére, illetve szociális intézményeikre fordítsák. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a jelenleg szakszervezeti tulajdonú épületekben helyet kapó, kulturális célt szolgáló szervezetek is a szegediek sorsára jutnak Magyarországon.