Hazánk EU-csatlakozása nem szabad, hogy aggodalmat, félelmet keltsen a hazai szolgáltatókban, hiszen alapvetően nincsenek új jogszabályok az unióban. A jogharmonizáció során átvett uniós előírások már régóta fellelhetők a magyar jogalkotásban és bírói gyakorlatban: egyebek között a tisztesség, a jóhiszeműség elve, a joggal való visszaélés tilalma, a nem vagyoni kártérítés, a higiéniai követelmények és a szerződéses szabadság.
Kedvező újdonság, hogy a jogok érvényesítése, a kötelezettségek számonkérése az unióban hatékonyabb, következetesebb és koordináltabb. Az Európai Unió turisztikai szabályozásában konzekvensen meghatározott és számon kért alapelv a fogyasztóvédelem. Egyszerű a magyarázata ennek a fogyasztóközpontú szemléletnek: a társadalom és azon belül az egyének gazdasági alapját, jólétét a fogyasztás tartja fenn, ez generálja a termelést, következésképpen nőnek a javak elosztására szolgáló és az állam működéséhez szükséges központi bevételek. Azaz az EU-tól függetlenül is a társadalomban mindenki fogyasztó. Ez az oka annak, hogy mind az uniós, mind a magyarországi jogalkotásban a turista mint fogyasztó jelenik meg.
Nem a tagállamok jogrendszerében hagyományosan meglévő emberi, szociális alapjogokra – például szabad mozgás, pihenés, a kulturális életben való részvétel – épülnek a turisták közösségi jog alapján szentesített jogai, hanem arra, hogy akarják az idegenforgalmi szolgáltatások megvásárlását, és képesek is legyenek rá, ami szűkebb értelemben a közös turisztikai, tágabban az egész közös piac fejlődésének része. Egyszóval: a turisták joga és védelme gazdasági szerepükön alapul.
Az Európai Unió közösségi politikájában, gazdaságában és jogrendszerében kettős helyzetben van a turizmus. Egyrészt a döntéshozó és az uniót működtető szervezetekben, testületekben nemigen találunk kifejezetten az idegenforgalommal foglalkozó nagyobb, önálló, meghatározó egységet, amiből arra lehetne következtetni, hogy a turizmus nem tartozik az Európai Unió legfontosabb vagy akár csak fontosabb ügyei közé. Másrészt viszont a jogalkotásban seregnyi olyan különböző jogszabállyal és az ezekhez kapcsolódó európai bírósági döntéssel találkozunk, amelyek közvetlen vagy közvetett hatással vannak a turizmusra s annak szereplőire.
Az EU legfontosabb okmánya a római szerződés. Ugyanakkor az idegenforgalom szempontjából a maastrichti szerződés hozott először kézzelfogható eredményt, mert lehetővé tette, hogy az unió turisztikai akciókat dolgozzon ki. Az EU döntéshozatali és működési mechanizmusait mindenekelőtt a tanács, a bizottság, a parlament és a bíróság alkotja. Ezek együttműködési rendszere hozza létre azt a különleges felépítményt, amelyben a kormányközi és a szupranacionális (nemzetek feletti) jelleg sajátosan ötvöződik. A legfőbb testületeken kívül a turizmus szempontjából jelentős feladatokat látnak el az unió olyan intézményei, mint a régiók bizottsága, a gazdasági és szociális bizottság és az Európai Beruházási Bank.
A vonatkozó jogszabály alapján állami támogatás egyebek között akkor adható, ha a legroszszabb helyzetben lévő régiót fejleszti termelőberuházásokkal és munkahelyteremtéssel. Takarékosan kell bánni a támogatással, nem lehet csak úgy általában, ad hoc juttatásként adni egy cégnek, vagy csupán egy területre korlátozni, mivel túl nagy hatással lehet a versenyre, amellett, hogy regionális hatása csekély marad. A támogatottnak legalább huszonöt százalékos önrésszel kell rendelkeznie, a támogatás nem kombinálható más anyagi segítséggel, s csak a beruházások, fejlesztések megvalósítására és nem a működési költségek fedezésére használható.
Noha a turizmus önálló gazdasági terület, a turisztikai célra – építkezésre, modernizálásra, a turisztikai szolgáltatások fejlesztésére – adott regionális támogatások eddig még nem ütköztek a bizottság ellenállásába. Az úgynevezett fapados légitársaságok megjelenése és térhódítása kikényszerítette az olcsó repülőtéri kiszolgálási díjakat, amiből egyenesen következett a regionális repülőterek fejlesztésének szükségessége.
Megjöttek a németek. Komoly félelmet keltett az idén a hazai turisztikai szolgáltatókban, hogy – bár már négy nap múlva augusztust írunk – csak nem akar nyár lenni. Persze nem az időjárási viszonyokra gondoltak a szolgáltatók, hanem arra, hogy mostanáig nem érkeztek meg a várva várt turisták. Köztudott, hogy hazánk legnagyobb küldő piaca Németország, ahol csak most, július második felében kezdődtek meg a szabadságolások. Már tavaly is jóval kevesebb német turista érkezett hozzánk, amit elsősorban az ottani gazdaság recessziójának „köszönhettünk”. Továbbá annak, hogy a német turisztikai marketingszervezet hatékony belföldi kampányt folytatott, s ebben arra ösztönözte polgárait: belföldön nyaraljanak, otthon költsék el a kikapcsolódásra szánt pénzüket, s ezzel is segítsék a német gazdaság recesszióból való kilábalását. Hazánkba tavaly a német turisták 2,1 százaléka utazott, amely a Magyarországra érkező turisták 35 százalékát tette ki.
