Mutatják a televízióban, hogy gond van több vidéki gyermekklinikánál, mert a kiöregedett géppark miatt súlyos műszerhiány alakult ki, ezért több helyen nem tudják fogadni az intenzív ellátásra szorulókat. Be is adtak mindjárt a riportba egy gyermekorvost meg egy asszisztens aszszonykát, csak úgy dőlt belőlük kánonban a panasz, hogy ilyen leharcolt masinákkal képtelenség egészséges porontyot varázsolni a beteg kicsiből.
Elszomorító, sőt szívszorító volt a riport, illetőleg annak az első fele, mert a második felében maga Kökény Mihály kapott szót. Valami olyasmit mondott az egészségügy vezére, hogy ő kint volt a terepen, alaposan körülnézett, s az a véleménye az egészről, alaposan fel van fújva ez az ügy. Nincs ott semmi alapvető baj, néhány csip-csup dolgot kell kijavítani, és kész. Az a gond – tette hozzá a legendás ágyszámleépítő –, hogy egyesek szeretnek örökké nyavalyogni, hogy ez nem jó, meg az sem jó, ahelyett, hogy megfognák a munka végét… Kicsit idegesnek láttam excellenciás uramat, feddőleg nézett a kamerába, ha lett volna ott egy orvos, biztosan megméri a vérnyomását. De nem volt ott, ő pedig valószínűleg otthon hagyta az orvosi táskáját. Summa summarum: miniszteri vélemény szerint a dolgok jól mennek, csak néhány renitens egészségügyis háborog. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, mondogatta boldogult Ferenc József apostoli királyunk nem sokkal azelőtt, hogy elemeire esett szét a birodalma…
Üzenete is van a Kökény-szózatnak: az egészségügy miatt ne fájjon a fejünk. Ha mégis, borogassuk odahaza.
Európai Unió
Ursulát reggelire
