Égi jelek

Mi lesz holnapután? Jégkorszak? Sívó hőség? A legkülönfélébb tudományos és féltudományos változatok között válogathatunk. Változás előtt állunk, annyi bizonyos. Vajon meg tudja-e magát védeni az emberiség a nemkívánatos természeti eseményektől? Egyesek már tudni vélik, hogy titkos nemzetközi klímakísérletek zajlanak körülöttünk, fölöttünk.

Furcsán viselkednek mostanában a kondenzcsíkok. A jelenségről és a belőle levonható következtetésekről az Index internetes újság is hírt adott. Megfigyelők szerint míg a normális, a sugárhajtású repülők húzta csíkok néhány perc után eloszlanak, ezek a különös újak nem eltűnnek, hanem lassan szétterjednek, és széles fátyolfelhősávvá alakulnak. Ha pedig sok van belőlük – márpedig újabban állítólag feltűnően sokat lehet látni a világ legkülönbözőbb pontjain –, akkor az égre írt hálóból a legkékebb égbolton is egyenletes szürke massza képződik. Egyes feltételezések szerint a repülők kémiai anyagot bocsátanak ki, mert titkos klímakísérletben vesznek részt.
Az ember régóta próbál beavatkozni a természetbe, ez idáig azonban a leghathatósabban rontani tudott. Vannak, lehetnek apró sikerek. Évtizedek óta viszonylag jó a jégfelhőoszlató beavatkozások helyi hatékonysága (nemrég Miskolcon és környékén is elkelt volna), Moszkva fölött egykor rakétával próbálták elhárítani a hófelhőket, és a hírek szerint az állami ünnepek idejére ott még az eget is kékké tudták varázsolni. Ez utóbbiban ugyan a szakemberek kételkednek, arra viszont még jól emlékeznek a meteorológusok, amikor pártunk és kormányunk a felvonulások idejére jóidő-hírt rendelt tőlük.
A Holnapután című új amerikai katasztrófafilm, valamint a Pentagon legutóbb közzétett jelentése szerint hamarosan ránk köszönt a jégkorszak. Ezt a legpesszimistább előrejelzések már 2010-re jósolják. Eszerint a jéghegyek olvadása miatt leáll a Golf-áramlat, amelyik meleget hoz Európa északi részének, és a lehűlés következtében még Portugália partjainál is megjelennek a jéghegyek. A laikus nehezen követi, hogy most akkor felmelegedik-e a Föld, vagy emiatt éppen lehűl, de leginkább azt szeretné tudni, hogy mindez valóban ilyen közeli-e, vagy csak a fantáziakönyv-írók jövendölése. S végül, de nem utolsósorban arra is kíváncsi, tehetünk-e valamit azért, hogy megvédjük magunkat, életterünket.
Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa, éghajlatkutató azt állítja, a katasztrófafilmek jövendölései ugyan nem igazak, tehát hamarosan ne számítsunk jégkorszakra, de ettől még ne legyünk túl derűlátóak. Mintegy húsz nagy kapacitású éghajlati modellező központ működik a világban, amelyek megkísérlik előrevetíteni a kilátásokat, más centrumok pedig feldolgozzák a valóságban megfigyelt adatokat. Ezek szerint melegedés kezdődött, ami bizonyára tovább folytatódik, de hogy milyen következményekkel jár, azt még nem tudhatjuk. Ha a Golf-áramlat legyengülne, hatását a melegedés kompenzálni tudná, sőt egyes modellek szerint még a teljes leállás sem okozna jégkorszakot, bár a dolgok ilyetén alakulása esetén az északi területeken már jelentős lehűlésre kellene számítani. A modellek természetesen nem tévedhetetlenek, mert egy sor fizikai folyamatot nem lehet vizsgálni, így számolni sem tudnak velük. Ezer kilométernyi kiterjedésűek a legkisebb olyan időjárási képződmények, amelyeket már jól le tudnak írni, a természet azonban tele van ennél lényegesen kisebb helyi jelenségekkel. Még egy nagy kiterjedésű hidegfront határvonalai is e méret alattiak lehetnek. Emiatt főleg a csapadékviszonyok kiszámítása bizonytalan.
A további bizonytalanságok közé sorolható a felmelegedés következtében olvadásnak indult sarki jégsapka viselkedése. Ez ugyanis nem úgy olvad, mint a jég a vízben, tehát nem folyamatosan fogy, hanem a közepén jégtó keletkezik, amely kritikus tömeg esetén kitörhet. Csak azt nem tudni, hogy hol, mikor és melyik irányban. A modellek emiatt nem tudják szimulálni a folyamatot. A jégkorszaktól rettegőket Mika János azzal nyugtatja, hogy a földtörténeti korokban már voltak hasonló folyamatok, de egyik sem következett be nagy gyorsasággal. Tizennyolc–húszezer évvel ezelőtt volt vége az utolsó „igazi” jégkorszaknak, klímánk ezután melegedésnek indult. Tizenkét és fél ezer éve is mintegy nyolcszáz év kellett ahhoz, hogy a Föld újra alaposan lehűljön, majd visszamelegedjen. Ezeknek a folyamatoknak nincs közvetlen csillagászati magyarázatuk sem. Nyolcezer-kétszáz évvel ezelőtt is volt egy lehűlés Grönland tájékán, s a tudósok azt tartják, hogy éppen az olvadékvíz hirtelen betörése miatt állt le időszakosan a Golf-áramlat.
Ha pánik nincs is, a közeli 2010-es dátum, függetlenül a Holnapután című film képeitől, igencsak fenyegetően közeli. Márpedig ha a Pentagon is hasonló tartalmú és határidejű előrejelzéseket tesz közzé, talán nem dughatjuk homokba a fejünket. Mika János szerint a Pentagon-jelentés korrekt, hiszen egyértelműen szerepel benne, hogy ez a legrosszabb változat. A célja, hogy felkészítse Amerikát, a politikai döntéshozókat a várható változásokra, ez pedig még belefér az elővigyázatosság elvébe. Az előrejelzési modellek gyengesége, valamint a múltbéli események tanulsága szerint hiába fordult elő többször is párhuzamosan egy-egy jégkorszak, valamint a Golf-áramlat legyengülése, azt ma még nem tudjuk, hogy ezek közül melyik az ok és melyik az okozat. A gyors változásra ugyan semmiféle tudományos adat nincsen, de nem lehet teljesen kizárni. Az országok politikai vezetőinek pedig tudniuk kell, hogy mely döntésük milyen következményekkel járhat. Így azt is, mire számíthatunk, ha nem korlátozzák a szennyezőanyag-kibocsátást.
A sokat emlegetett üvegházhatás okozói: a szén-dioxid, amely mindenfajta égési folyamat mellékterméke, a metán, amely a bányászat, valamint a szerves anyag bomlásának következménye, a dinitrogén-oxid (N2O), amely a műtrágya, illetve a szerves anyagok elégetése következtében szabadul fel, valamint a freon, a hűtőgépek és spray-k hajtóanyaga. Ez utóbbiból ugyan egyre kevesebbet küldünk a légtérbe, de mivel a freon igen lassan bomlik, több évtizedes az élettartama, a mostani csökkenés ellenére is igen sokáig a felső légkör egyik alkotóeleme marad. Mika János azt mondja, ha mostantól nem nőne a világban a szennyezőanyag-, főként a szén-dioxid-kibocsátás, akkor az évszázad végéig megúsznánk pár fokos hőmérséklet-emelkedéssel. Ha azonban a rosszabb változat jön be, akkor a századfordulóra hat fokkal lehet melegebb, mint napjainkban.
A kérdés tehát az, bele lehet-e nyúlni a légköri folyamatokba. Van-e hatalma az embernek, hogy megakadályozza a számára kedvezőtlen helyi vagy globális jelenségeket vagy épp a vizionált katasztrófát? Kubában a hatvanas években olajat égettek hatalmas tartályokban, hogy ezáltal esőfelhőket idézzenek elő. A kísérlet eredményessége persze a széljárástól is függött. Egy-egy jégesőfelhőt el lehet oszlatni, gonosz birodalmakban az időjárás-jelentést is lehet manipulálni, ám végeredményben globális összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy eredményes legyen bármilyen „beavatkozás”. A cél tehát az, hogy sikerüljön rávenni a világ országait, hogy csökkentsék a szennyezőanyag-termelésüket. A globális döntések mellett vannak helyi specialitások is. Magyarországon például az utóbbi fél évszázadban a növényi kultúra megváltozása miatt is kimutatható lokális melegítő hatás. Vagyis nem mindegy, ki mikor és mit termel a földjén.
Ami pedig a kondenzcsíkokat illeti: Mika János azt mondja, ehhez kapcsolódó kutatásokról, kémiai anyagok légtérbe juttatásáról tudományos fórumokon még nem hallott. Elképzelhető, hogy egyes repülőtársaságok újfajta hajtóanyagokat használnak, de nem kizárható az sem, hogy a földfelszín melegedésével párhuzamosan lehűlő magasabb légrétegekben a kevesebb víz is kicsapódik, tehát láthatóvá válik. A kondenzcsíkokat ugyanis a hajtóanyagból kicsapódó vízpára „rajzolja”. A kémiaicsík-kísérleteknek egyébként is csak akkor lehetne hőmérséklet-csökkentő hatásuk, ha az általuk takart terület aránya a sztratoszférában elérné a 0,1 százalékot. Ám hűtő hatásuk ekkor sem lenne két-háromtized foknál jelentősebb.
A természet tehát nagyobb és erősebb nálunk. Jobban tesszük, ha alázatosan megpróbálunk alkalmazkodni igényeihez, törvényeihez. Az abszurd ötletek nem segítenek. Bármilyen erős is az ilyen-olyan lobbiérdek, az emberiségnek meg kell értenie, hogy muszáj korlátoznia a légszennyezést. Ez lehet az egyetlen globálisan alkalmazható környezetvédelmi, klímakísérleti program, mondja Mika János. Az ennek első lépését jelentő kiotói egyezmény még nem érte el a jogi érvényesség küszöbét, de Európa magára nézve kötelezőnek tekinti. Ám ez kevés. A levegőszennyezés ugyanis nem ismeri a határokat.