Elszabadult hózentráger

Több színpadi szerző is akadt a Feydeau családban, de csak a Georges nevű tett szert világhírnévre. Ő sem a molière-i mulattató iskola követőjeként: inkább az előző századforduló magánéleti viharainak sikamlós hangvételű krónikásaként. Ha Molière társadalombírálata helyenként maró szatíra, akkor bohózatírónk fricskái afféle évődő csipkelődések. A polgár, aki kellő vagyonnal és szabad idővel rendelkezett ahhoz, hogy gáláns kalandokba bonyolódjék, feltehetően örömmel ismert magára a képtelen szituációkban. Nem gondolta, hogy az erkölcseivel alapvetően bajok volnának – inkább élvezte a cselekményszövés kétségtelen bravúrjait. A Bolha a fülbe az abszolút helyzetkomikum iskolapéldája, de mit sem érne a mindent elárasztó pikantéria, a tiltott gyümölcs zamata nélkül. Ahogy a színházi zsargon fogalmaz: óraműpontossággal megszerkesztett, fergeteges bonyodalom. Van itt minden, aminek egy becsületes bohózatban lennie kell: nagytermészetű férj, beszédhibás, kicsit lökött unokaöcs, eszelős spanyol párbajhős, mulatságos szerepcserék, félreértések sorozata. Békés családok lesznek foglyai a gyanakvás, félreértés és leleplezés csalafinta mókuskerekének. A csalásnak csupán a látszatára összekavarodik minden. Lefoszlik mindenkiről a tisztes látszat, lekerül a szoknya-nadrág, kioldódik a míder és a hózentráger, elszabadul a pokol. A vendégrendező, Méhes László nyilván átélt már színészként olyan végzetes rendezői beavatkozást, amely szétverte a jutalomjátéknak indult előadást, ezért Miskolcon tartózkodott a bohózatidegen effektusoktól. Ha itt-ott mégis alkalmazott némi elidegenítő elemet, az a „félre” intézett monológok karikírozása érdekében volt. A produkció úgy állt össze egésszé, hogy a publikum mindvégig érezzen valami távolságtartást a sokszor bugyuta cselekménytől – ugyanakkor semmi ne akadályozza abban, hogy könnyesre kacagja magát. Szirtes Gábor lubickol a kettős szerepben: Chandebise márkiként és Posh csavargóként egyaránt mulatságos (más-más okból), miközben gyors átöltözéseivel ámulatba ejti a nagyérdeműt. Fandl Ferenc hálás a dadogós unokaöcs szerepéért, Seres Ildikó pedig vérbő polgárasszonyként is megőrzi méltóságát. Szerencsésnek mondható az a társulat, amelyet olyan karakterszínészek erősítenek, mint Müller Júlia, Halmágyi Sándor vagy az őrült spanyolt is ízléssel tálaló Szatmári György. Nekik is köszönhető a fergeteges közönségsiker.