Jó néhány évvel ezelőtt olvashattuk a katasztrófaregények világhírű szerzőjének, Arthur Herzognak Hőség című könyvét. Arról szólt, hogy a világ nagyvárosaira egy napon megmagyarázhatatlan, tartós forróság telepszik. A tömegközlekedést, a hűtést, a számítógépeket vezérlő csúcstechnológia „fejre áll”. Az emberek az állandósult negyvenöt-ötven fokos hőségben szép lassan megzavarodnak. A 2003-as év nyári hőhulláma Európában s régiónkban komoly figyelmeztetést jelentett. Csupán Franciaországban tizenegyezer rendkívüli halálesettel járt. Hogy a nagyvárosok lakói milyen sebezhetők e tekintetben is, mutatja, hogy Budapesten ötszáz rendkívüli elhalálozást írtak a kánikula számlájára. Természeti értékeink közül a Balaton vizének vészes apadása aggasztotta leginkább a szakembereket és a közvéleményt. De a heves viharok, a trópusi jellegű esőzuhatagok is figyelmeztetnek: a valóság szép lassan közelít a fantázia birodalmához.
Feledékeny politikusok
Ha a természet erőit nem is tudjuk megzabolázni, arra azért van lehetőségünk, hogy a veszélyekre időben felkészüljünk. Ennek az a módja, hogy a rendkívüli időjárási események hatásait előzetesen is megpróbáljuk felmérni, és azokra megfelelő cselekvési programokat, dolgozzunk ki – bocsátja előre – Láng István akadémikus, a Vahava (Változás – Hatás – Válaszadás) projekt vezetője. Hozzáfűzi, hogy a program végigvitele és a javaslatok gyakorlatba való átültetése, amennyiben sor kerül rá, komoly szemléletváltozást igényel Magyarországon. Jó ideig ugyanis – ha a természeti katasztrófa bekövetkezett – a döntéshozók a károk utólagos enyhítésén kívül nem gondolkoztak azon, hogy milyen védekezési stratégiákat lehetne kidolgozni azok enyhítésére.
– 1984-ben például különösen nagy aszály sújtotta Magyarországot. A kutatók ezután különböző, igen kiterjedt földterületeket vettek vizsgálat alá. Azt nézték, hogy milyen talajtani adottságok, milyen vetőmag és öntözés, valamint agrotechnika esetén volt kisebb a kár – mondja Láng István. – Készült is egy tudományos munka erről, de amint leesett egy pár csepp eső, a politikusok el is feledkeztek az egészről. Ám a kilencvenes évek végétől már nem leplezhető annak reális lehetősége, hogy beindul egy globális klímaváltozás, amelynek első szakasza mindenképpen a Föld felszínének felmelegedésével jár. Két tényt minden meteorológus elismer. Az egyik, hogy a légkör szén-dioxid-tartalma az elmúlt kétszáz évben harminc százalékkal megnövekedett. Az emberiség kultúrtörténetében, tehát tízezer év alatt ilyen emelkedésről nem tudunk. Az utóbbi évszázadot említve a Föld felszínének átlaghőmérsékete 0,6 Celsius-fokkal nőtt. Tehát egy igen jelentős változás előtt állunk. Bekövetkezhet, hogy a XXI. században a Föld átlaghőmérséklete két-három fokkal emelkedik. Az idevágó kutatások szerint az emberiség olyan kedvezőtlen jelenségekkel szembesülhet, mint a gleccserek megolvadása, a tengervíz szintjének emelkedése. Sőt, azzal is, hogy például a csendes-óceáni szigetállamok egy része a létezés határára kerül. Némiképp vigasztaló, hogy nem mindenütt járhat ez a változás negatív hatásokkal, mert például Szibériában némiképp melegebb lesz.
– Mennyire vesszük mindezt komolyan? Hiszen úgy felgyorsult a világ, hogy még a „normális” eseményeket sem tudjuk mindig követni.
– A világ legmodernebb klímakutató intézményeiben már jó ideje dolgoznak a hosszú távú globális és helyi klímaprognózisokon, s ha ezekben magyar kutatók is részt vesznek, abból csak gazdasági előnyünk származik. Mindenütt előtérbe kerültek a nemzeti vagy regionális megelőzés stratégiáit kidolgozó programok, amelyeknek a lényege, hogy nem a már bekövetkezett károkat enyhítő intézkedéseken van a hangsúly, hanem a figyelem az aktív megelőzés módjaira és technikáira tevődött át. A tennivalók szempontjából teljesen mindegy, hogy a meteorológusok egy csoportja szerint nincs szó globális klímaváltozásról, csupán a szélsőséges időjárási események ingadozásáról beszélhetünk. Nekünk arra kell összpontosítanunk, hogy miként hatnak az említett változások a közép-európai földrajzi régión belül Magyarországra.
A mértékadó meteorológiai előrejelzések szerint a lassú felmelegedés folyamatában a hosszabb és az eddiginél szárazabb periódusok és a hirtelen lezúduló, nagy erejű esőzések váltják majd egymást. Az ilyen típusú csapadékból az idei nyáron már kaptunk ízelítőt, s ez nemcsak a kutatókat foglalkoztatja, hanem a gazdálkodókat is másféle gondolkodásra készteti. Hiszen ez a fajta csapadék nem úgy táplálja a termőföldet, a növényi kultúránkat, mint amit évszázadok alatt ebben az égövben megszoktunk. A zuhatagszerű eső a mezőgazdaságban nem hasznosul kellően, sőt kárt okoz, mert kimossa a vetést, letarolja a növekvő termést. De a mezőgazdaságot érintő változásokon kívül a társadalmi, gazdasági élet egyéb területein is fel kell készülni a változásokra és a teendőkre.
2003: a szokatlan időjárási modell
A Vahava projektet, amely három esztendő kutatásait fogja össze, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia jegyzi. (Anyagi fedezetét, az évi 35 millió forintot a tárca állja, az MTA az infrastruktúrát és a szellemi bázist adja hozzá.) Hatvan szakértői tanulmány elkészítése van folyamatban, az MTA tudományos testületei közül 33 bizottság vitatta meg a programot, és számos további javaslat is született. A munkában való részvétel önkéntes, és – mint Láng professzor megjegyzi – talán ezért is váltott ki az átlagosnál nagyobb érdeklődést a kutatók körében. Reményeik szerint így az elmúlt két évtized klímaváltozásaival kapcsolatos, eddig a fiókokban pihenő tanulmányok is hasznosulhatnak. Nem véletlen az sem, hogy a munkában az agrárgazdaság, a vízügy, a talajtan kutatói épp úgy részt vesznek, mint az energetika, a közlekedésügy, a település-környezet és egészségügy és a katasztrófavédelem szakemberei.
– Sajnos eddig nem végeztek olyan számításokat, hogy a rendkívüli időjárás összességében milyen anyagi kárt okozott az országnak. Részadatok vannak, például az árvizek utáni újjáépítések összegéről, az aszálykárról. Azt is ki lehet számítani, hogy az egészségügyre milyen többletkiadást ró a hőség miatti sürgősségi ellátás. De a gazdasági és társadalmi élet egyéb anyagi veszteségeiről eddig nehéz volt átfogó képet kapni. Ezért van szükség arra, hogy visszamenőleg felmérjük, a gazdasági élet különböző területein az időjárással összefüggésben milyen rendkívüli események történtek – magyarázza a professzor. Hozzáteszi, hogy ebben az összefüggésben a szokatlan időjárás „modelljének” nálunk a 2003-as esztendő tekinthető, hiszen a nyár és a tél egyaránt szélsőséges hőmérsékleti értékeket mutatott.
A vegyiparban a szabad ég alatt lévő berendezéseknél a huzamosabb ideig tartó hőség miatt számolni lehetett azzal is, hogy megnő a robbanás és a gyulladás kockázata. A paksi atomerőműben szintén gondot okozott, hogy a hőség miatt a Duna vízszintje igen alacsony volt. Az erőmű a hűtőrendszeréhez szükséges vizet ugyanis a folyóból nyeri, s az onnan történő vízátemelési technikát nem a rendkívül alacsony vízszintre tervezték. A múlt télen a mátrai erőműben nem számoltak azzal, hogy az energiatermelés alapjául szolgáló, a szabadban tárolt szén jéggé fagy. A három napig tartó üzemzavarnak jórészt az volt az oka, hogy nem állt a rendelkezésükre olyan berendezés, amellyel azt fel tudták volna aprítani. Az áramszolgáltatás zavarát vagy hiányát okozhatják az orkánszerű viharok által kidöntött és villanyvezetékekre zuhanó fák is. A gyors hibaelhárítást például az akadályozta eddig, hogy gyakorta hiányoztak a zavar gyors elhárításához szükséges, nagy teljesítményű fűrészek.
Amit az aszály kikényszerít
A professzor szerint a jövőben a mezőgazdaságban olyan döntéseket kell hozni, amelyek az aszályos időszakban mérsékelni tudják a károkat, ugyanakkor a rendkívüli mennyiségű csapadék esetén is előnyösek. A talaj körültekintő előkészítése, a nemesített vetőmag és egy másfajta vízpótlási szisztéma a járható út.
– Nagy szárazság esetén feltehetően nem lehet minden növényfajtát öntözni. Bizonyos területeken ajánlatos áttérni a kevésbé vízigényes növények termesztésére. A csepegtetős módszer mellett a víztározók létesítése is fontos lenne. Franciaországban a tavalyi hőhullám nem csupán az egészségügyi hatóságokat kényszerítette komoly szervezeti változtatásokra. A megváltozott időjárási jelenségek miatt a mezőgazdaság szerkezetének átalakításáról jelentős tanulmányok születtek.
A kutatók a döntéshozóktól garanciát szeretnének kapni arra, hogy nem dolgoztak hiába. Ezért amint elkészül a kérdéskört felölelő nemzeti éghajlat-változási stratégia tervezete, a dokumentumot a döntéshozók elé terjesztik, hogy kellő politikai mérlegelés után az Országgyűlés fogadja el határozat formájában. Hogy mennyiben lesz a leírtaknak foganatja, ma még nyitott kérdés.
Továbbiak a 28. oldalon
Magyarország
magyarorszag-segitseg-ukrajna-gaz
