Május közepén támadta meg a Balaton-felvidéket a gyapjas pille hernyója, elsősorban a cserfákat és a tölgyfákat pusztította. Amikor elfogytak a fák, a több millió rovar a lakott területeket árasztotta el, elpusztítva a gyümölcsösöket és megrágcsálva a szőlőt. Ezek a rovarok hernyóként pókhálószerű repítőeszközt növesztenek, amely segítségével a szél akár tíz-húsz kilométeres távolságba is elsodorhatja őket. A pusztítás az egész Káli-medencére kiterjedt, még a Bakony fáit is elérte.
Aki azt állítja, hogy váratlanul tört rá a hernyójárás a Balaton-felvidékre, téved vagy ködösít. Az erdészek ugyanis már őszi bejárásuk idején feltérképezhetik a következő évi invázió méreteit. Nincs más dolguk, mint megfigyelni, mennyi petét raktak le augusztusban az anyalepkék. Ezt tette tavaly szeptemberben Vaspöri Ferenc, a Veszprém megyei erdőfelügyelet igazgatója is.
– Normál esetben öt-hat fára jut egy petecsomó – vázolja a helyzetet Vaspöri Ferenc. – Viszont az elmúlt ősszel egyetlen törzsön több mint ezret találtunk, és a szokásos néhány tíz helyett, mindegyikben nyolcszáz pete fészkelt. Ebből már tudtuk, hogy komoly fertőzöttséggel számolhatunk a következő évben. De akkorára, mint ami végül bekövetkezett, még gondolni sem mertünk. Sajnos a hetekig fújó szél miatt a hernyók egészen a Rába folyó partjáig, Hidegkút, Sümeg és Devecser környékére, valamint a Balaton déli vidékeire is eljutottak.
Az igazgató tavaly októberben leveleket fogalmazott, amelyekben tájékoztatta az illetékeseket, hogy fel kell készülni a közelgő csapásra, és mint általában, ehhez is sok pénz kell. Írt többek között a Balaton-felvidéki önkormányzatoknak, a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak és a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumnak is.
– Még a költségvetési időszakban próbáltuk értesíteni a kormányt, hogy a veszély elhárítására tervezzenek be plusztámogatást az állami erdők kezelőinek – közli az igazgató. – Válasz nem jött, illetve csupán a Balatoni Fejlesztési Tanácsnál hallgattak meg. Azt mondták, látják, hogy gond lesz, de pénzük nekik sincs.
Ennyiben maradtak. Aztán jött a tél, és nem volt gondja senkinek a hernyókra. Egészen tavaszig, amikor április derekán, kicsivel előbb a vártnál előbújtak, és megszállták a Balaton-felvidék erdőit. És persze a férgeknek mindegy volt, hogy állami vagy magánerdőt rágnak kopaszra. És bármilyen döbbenetes az, amit most leírunk: az erdőkben hallani lehetett, ahogyan a hernyók eszik a leveleket.
– Akkor újra felkerestem a földművelésügyi minisztériumot – emlékszik viszsza Vaspöri Ferenc. – Lehívtam a helyszínre az erdészeti főosztály vezetőjét, és megmutattam neki, mi a helyzet.
Úgy tűnik, ez meggyőzte a lassan eszmélő illetékeseket, mert május negyedikén összehívták a Veszprém Megyei Közgyűlés védelmi bizottságát. Ezt a testületet, kis túlzással, akkor mozgósítják, ha szükségállapotot kell elrendelni. Megállapították, hogy körülbelül ötvenmillió forintra volna szükség a védekezéshez, ami persze leginkább az állami erdőket érinti. (A magánterületek tulajdonosait állítólag úgy értesítették a veszélyről és a védekezési módszerekről, hogy az önkormányzatoknak küldtek egy-egy körlevelet. Amit aztán a hivatal kifüggesztett a faliújságjára. Tehát közvetlenül sehogy.) Abból indultak ki, hogy épp tíz éve, a legutóbbi hasonló hernyójáráskor kétezer hektárt védtek le 18-19 millióból. Most viszont az előre jelzett 31 ezer hektár helyett legalább ötvenezer fertőződött. Mivel az ismert okok miatt a kormánynak nem voltak költségvetési keretei a hernyóvész kezelésére, a vis maior alaphoz kellett nyúlniuk.
– Hatmilliót a Miniszterelnöki Hivatal ígért, húszat pedig a földművelésügyi tárca – számol az igazgató. – Ezen felül a Balatoni Fejlesztési Tanácstól hétmilliót, a Veszprém megyei területfejlesztési hivataltól pedig tizenötmilliót kapunk. Május kilencedikén kezdtük el a permetezést, és bár az FVM nyolcadikán már átutalta az ígért támogatás egy részét, csak úgy tudtunk hozzáfogni a munkához, hogy a Bakonyerdő Rt. meghitelezte a szükséges pénzt, valamint a vegyszerszállító is komoly árengedményt adott. Kisebb összegekkel segített többek között a kővágóörsi és a balatonfüredi önkormányzat is.
Egyébként csak június végén dőlt el végleg, hogy összejön a védelemre szánt pénz. Addigra viszont már sok helyütt újra levélbe borultak a fák, a hernyók pedig bebábozódtak. Ráadásul csak ötezer hektárt permeteztek le, miközben egyes számítások szerint legalább tizenötezret kellett volna.
A tojásokból tömegesen kikelő lárvák elsősorban az erdészeti területeket károsítják, a széllel elsodródva az erdők szomszédságában levő mezőgazdasági területeket, főleg gyümölcs- és szőlőültetvényeket és a környező települések faállományát támadták, s támadják. A hernyók táplálkozásukkal az idősebb fák tarrágását, a fiatal csemeték teljes pusztulását okozták. A védekezés, tekintettel arra, hogy a túlszaporodás az erdőterületekről indul, döntően az erdőterületek tulajdonosainak a kötelessége. A minisztérium felhívta a figyelmet: az illetékes hatóságok a termelők saját költségére kötelező védekezést rendelhetnek el, ennek végrehajtását szigorúan és következetesen ellenőrizni fogják. A környéken élő gazdák szerint – bár már a szőlőtőkéken nincs levél – az illetékesek a figyelemfelhíváson kívül szinte nem tettek semmit. Míg a gazdák permeteztek, az állami erdőkből érkező hernyók milliárdjai újra és újra elárasztották a földjeiket. Mivel az állami erdőkből a magánerdőkbe is átmásztak a hernyók, felbecsülhetetlen kár érte a tulajdonosokat. A hernyóinvázió miatt az is előfordult, hogy a nyálkás úttestről az árokba csúsztak a járművek. Tolólapátos autókkal kellett időnként megtisztítani a 8-as főutat. Megnövekedett az orvosi rendelők forgalma is, mivel a hernyók szőre a bőrön allergiás tüneteket, csípő, viszkető érzést okoz.
Taliándörögd élelmiszerboltjának falát a hernyóinvázió idején óránként kellett lesöpörni, a szemben található kisvendéglő lócáin csak az erős gyomrú turisták üldögéltek – igaz, rövid ideig. Egy helybeli szerint az amerikai akciófilmekben látottakra emlékeztető helyzet alakult ki: míg a filmekben madár-, kígyó- és pókdömping volt látható, itt valóságos volt a hernyóinvázió. Mára a szakemberek igyekeztek megnyugtatni a közvéleményt: megszűnt az utánpótlás az erdőkből, s júliusra teljesen eltűnnek a gyümölcsösökből a hernyók, Fábián Gyula taliándörögdi gazdálkodó egészen mást mutat be nekünk. Szótlanul autózunk egy Nivával a téli tájban, igen, a téli tájban! Ahol most lombos erdőknek kellene lenniük, s a bárányfelhős kék eget se látnánk a zöld levelektől, ott csontvázerdőket látni. Lerágott erdőt; s nincs egyetlenegy levél se a fákon, csupasz a cser, az akácos, s az ősborókás is. A dabosi erdőben, a Rolling-majoron túl, az út bal oldalán lerágott állami erdőt látni, amelyből élelmet keresve Fábián Gyula két és fél hektáros fenyvesébe húzódtak át a csúszómászók. Megáll a terepjáró, s gyalog folytatjuk utunkat.
Közben megtudom, hogy a hétéves faállomány várhatóan elpusztul, és újra kell telepíteni. Amikor közelebbről megvizsgáljuk a fákat, megtorpanunk (ha sejtenénk, hogy később mi vár ránk), ugyanis egyetlen tűlevelet sem hagytak a hernyók, mintha január elején kidobott karácsonyfákkal lenne betelepítve az erdő! Már majdnem azt mondanám, hogy van remény, amikor a még zöldellő rengeteg felé indulok… Egy-egy fenyőfán ezer és ezer hernyó rág, szinte nem is látszanak a tűlevelek. Fábián Gyula hiába permetezett erdőit felfalták, s most is falják a hernyók milliói! Még fel sem ocsúdtunk a rettenetes kábulatból, a „rémálomból”, mire Fábián Gyula keserű számvetésbe kezd:
– Harminchat hektár cserfást megettek a hernyók, mint ahogyan a 12 hektáros 1–4 éves telepítésű csemetés tölgyesemet, s ezt a kis fenyves erdőt is félig. Többmilliós károm keletkezett, annak ellenére, hogy a saját költségemen többször is permeteztem – sóhajt hatalmasat. Csak csendesen jegyzi meg, hogy a saját erdeiből kitermelt tölgyfa köbméteréért például 1200 forint erdőfenntartási járulékot (útalaphoz hasonló áladó – a szerk.) fizet, s cserében az állami erdőkben kifejlődött rovarok próbálják tönkretenni.
Ahogy visszafelé autózunk, egy házcsoportra leszek figyelmes. Idős embereknek integetünk bizonytalanul. A Veszprém Megyei Önkormányzat Idősek Otthonának igazgatójától, Óvári Istvántól megtudom: állami erdő veszi őket körül, és bizony májusban, júniusban olyan hernyójárás volt az otthonban, hogy a csúszómászóktól szinte még a ház falát is alig lehetett látni. Mivel kérésük ellenére szakmai segítséget nem kaptak, házilag permeteztek, de az kevésnek bizonyult. – Harminc éve dolgozom itt, de ilyet még nem láttam, s azóta nem ért minket ilyen természeti csapás – szögezi le az idősotthon vezetője.
A környékbeli szőlők és gyümölcsösök gazdái nem dicsérik a kormányt. Mint mondják, néhány tízmillió forintból megelőzhető lett volna a hernyójárás, és öszszességében százmilliós, milliárdos kárt előzhettek volna meg. Olyan kárt, amelynek kifizetéséről, mérsékléséről szó sincs. – Egy államilag fizetett szakember azt nyilatkozta a rádióban, hogy nincs baj, s a gyümölcsfákra elhelyezett petecsomókat el lehet pusztítani egy egyszerű drótkefével is – emlegeti fel egy gazda. Aztán szétnéz a lepermetezett fáin hemzsegő hernyókon, s szinte a fogai közt szűrve mondja:
– Hát akkor jöjjön ide segíteni, s álljon neki a minisztereivel s a kormányfőjével együtt!
lestyán
Két titkos összetevő, amitől csodás lesz a vasárnapi húsleves
