Holnapután után

Emberi ésszel beláthatatlan idő, 15 ezer év múlva várható leghamarabb a következő jégkorszak a Földön, ha a klíma addig nem változik drasztikusan az emberi beavatkozás hatására – állapították meg európai kutatók az antarktiszi jégtakarón végzett fúrásokkal felszínre hozott eddigi legősibb jégmag elemzésével. A szakemberek a több mint három kilométer hosszú, tíz centiméter széles mintába fagyott anyagok vizsgálataival az elmúlt 740 ezer év időjárásáról kaptak adatokat, s tudnak jósolni az elkövetkezendőkre.
Majd egy évtizedes munka után az európai országok antarktiszi jégfúrási projektje, az Epica (European Project for Ice Coring on Antarctica) szakembereinek a hatodik kontinens keleti fennsíkján található Dome C körzetében a közelmúltban sikerült az eddigi legrégebbről származó, 3300 méter hosszú, tíz centiméter széles jégmagot a felszínre hozniuk. A Nature című tudományos lapban publikáltak szerint a tíz ország kutatóiból álló csapat az előzetes geofizikai és geodéziai felmérések után az 1995–96-os ausztrál nyár idején jelölte ki a fúrás helyszínét, ahol a munka évente csak két hónapban, januárban és februárban folyhatott a zord körülmények miatt: a térségben a hőmérséklet csak ekkor emelkedik némileg az átlagos mínusz 54 Celsius-fok fölé, bár ilyenkor is gyakoriak a hóviharok.
A nyolc év munkájával felszínre hozott minta nem az egyetlen hasonló a világon, de kétszer nagyobb mélységből emelték ki, mint az eddigi rekordert, a hajdani Szovjetunióhoz tartozó – szintén az Antarktiszon lévő – Vostok területéről származó, 1980 és 1988 között kifúrt darabot.
A mínusz negyvenfokos környezetben, a legközelebbi kutatóállomástól több ezer kilométerre, steril körülmények között felszínre került mostani jégmag közel egymillió év alatt hullott és összetömörödött hórétegekből állt össze. A szakemberek az éghajlat változásaira a jégrétegek és a bennük lévő hidrogénizotópok arányának változása alapján következtettek.
A kirajzolódott kép szerint az elmúlt 740 ezer évben nyolc hosszabb jégkorszak, illetve rövidebb ideig tartó felmelegedés, szakszóval interglaciális periódus követte egymást. A régmúltban mindez azt jelentette, hogy egy-egy – hozzávetőleg nyolcvanezer évig tartó – jégkorszakot átlagosan mindössze hatezer éves melegebb időszak követett, egészen 430–450 ezer évvel ezelőttig, amikor hirtelen megváltozott a klíma ritmusa. (A szovjet kutatók által kiemelt jégmag legöregebb része 420 ezer évvel ezelőttről származott, így az nem tudott árulkodni a változásról.)
A jelzett időben szokatlanul hosszú, 28 ezer évig tartó felmelegedés következett. A hőmérséklet ekkor hasonlított leginkább a mostanihoz, ráadásul a Föld Nap körüli mozgásában megfigyelhető szabálytalanságok, az úgynevezett Milankovich-féle ciklusok periódusideje is megegyező volt a mostanival. Ezt követően átlagosan tízezer éves interglaciális időszakok következtek, a napjainkban tapasztalható enyhe klíma az eddigi második leghosszabb: 12 ezer éve tart. A jégmag mintáiból kikövetkeztetett fenti számokat és a jelenlegi globális környezeti körülményeket összevetve a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi beavatkozással nem számolva (!) a mostani meleg periódus végét, tehát az újabb jégkorszak kezdetét legkorábban 15 ezer év múlva várhatjuk.
James White, a University of Colorado profeszszorának, a téma nemzetközi hírű szakértőjénak a Science hasábjain közzétett kommentárja szerint egészen 430 ezer évvel ezelőttig hozzávetőleg öt–tíz százalékos esélye volt annak, hogy az említett interglaciális periódusokban a hőmérséklet a napjainkban mért értékekig kússzon, az azt megelőző időszakban pedig semennyi. A professzor úgy véli: hozzávetőleg egymillió évvel ezelőtt a jégkorszakok és az interglaciális időszakok között nem volt olyan jelentős különbség, mint később, hiszen ekkoriban a Földön kiegyensúlyozottabb éghajlat uralkodott. Mint rámutatott: valaminek történnie kellett akkor, amitől bolygónk klímája jóval változatosabb lett. Mindezek tükrében – mondja White – jövőnk szempontjából az egyik legfontosabb dolog megérteni, miként és miért kezdődik az eljegesedés folyamata.
Tudják ezt jól az Epica szakemberei is, akik az elkövetkezendő évben szeretnének az Antarktisz kontinentális talapzatára halmozódott jég még fel nem tárt, 900 ezer – 1 millió évvel ezelőttről tanúskodó rétegéig is lejutni. A hátralévő száz méter átfúrásához egy szezont kell várni; a már felhozott jégdarabok részletes vizsgálata még évekig eltarthat. Ha a kutatók végeztek a munkával, még több fontos kérdésre meg kell találniuk a választ. Az európai tudományos alap (European Science Foundation) honlapján közzétett célok szerint tisztázni kell többek között, hogy a több mint tízezer éve tapasztalt viszonylag stabil, meleg időjárás vajon a rég múlt interglaciális szakaszokban is megszokott volt-e, avagy a mostani csak kivételes időszak az elmúlt 500 ezer évben. Azt sem tudni, hogy a meleg és jeges időszakok váltakozásának szabályszerű sémája van-e, vagy a jégkorszakok a legkülönfélébb, előre kiszámíthatatlan „égi” forgatókönyvek szerint érkeznek.