Szavakból font olümpiai koszorúk

Hír: „Az olajfa leveléből készült, Olümpiában szedett koszorút kap minden győztes az athéni olimpiai játékokon.”

A kerttörténész: „A görög sportversenyeken több növényfaj ágával is díjazhatták a győzteseket. Ma a köztudatban az olajág él, pedig a fenyő, a babér, a mirtusz, sőt a zeller is lehetett koszorúnövény. Iphitosz éliszi király Kr. e. 776-ban újjászervezte az olimpiai versenyeket, s 772-ben a delphói jóshely tanácsára a győzteseket olajkoszorúval tüntették ki. Attikában törvények gondoskodtak az olajfa zavartalan termesztéséről, évente két fánál többet senki sem vághatott ki.” (Surányi Dezső Kerti növényeink regénye.)
A virágárus: – Újra divatba jön a koszorú? … Tudvalévő, hogy az ókorban a virágot minden alkalomra koszorúba fonták, és sem Görögországban, sem Itáliában nem ismerték a vázába tett virágot. A fejre koszorút volt szokás helyezni és ez volt az elmaradhatatlan ajándék is.
Az orvos: – Állítólag már az ókori orvosok megállapították, hogy melyik koszorú van rossz és melyik jó hatással az agy működésére… Az alkotó elmék azonban mindig képesek voltak túlélni a legrosszabb oktatást (koszorút) is.
A sírásó: – Koszorú, koszorú… nekem egyre megy. Néha megnyugvás a léleknek, hogy koszorút vihetsz, pedig már nyilvánvalóan semmit sem tehetsz. (Mező Ferenc Az olympiai játékok története című aranyérmet nyert könyvében olvashatjuk: „Egy krotoni olympiai győző, amikor odament a hellénbírákhoz, hogy átvegye a koszorút, nyavalyatörésbe esett, utána hirtelen összeesett és meghalt. Ugyancsak már koszorúval a fején lehelte ki a lelkét Olympiában az Amyklaiból való pentatlongyőztes, Ainetosz is.”) – Csak az ostobák koszorúznak, a bölcsek – elismernek.
A sportoló (egynémelyik): – Koszorú? … Aranyból? … („Aranykoszorút viselni különösen előkelő dolog volt. Szíriában, egy ünnepi menetben – Kr. e. 200-ban – háromezer könnyű fegyveres, kétezer bíborruhás lovas és nyolcszáz ifjú vett részt; mindnyájan aranykoszorút viseltek.” – Gabriele Tergit: A virágok regénye.) – Koszorú aranyból? Hízelgő… Kár, hogy nem lélegezhetem be mélyen…
A nyelvész: – Megköti (elköti vagy beköti) a koszorúját – használjuk a szólást, és rendszerint fenyegetésként, amikor valaki kíméletlenül elbánik valakivel… A sportra értelmezve mondhatjuk azt, hogy a versenypályán az ellenfeleivel… Ugyanakkor az emberi cselekvés egyetlen más területén sincsenek a rendszer szabályai és a megszegésükért járó büntetések olyan szilárdan és mennyiségileg is pontosan meghatározva, mint a sportban. Ajánlom ezt a tényt a politikusok figyelmébe!
Az irodalomtanár: – Aiszóposz egyik meséje a fák és az olajfa vetélkedéséről szól. A fák egyszer elhatározták, hogy kézfelemeléssel királyt választanak, ki uralkodjék rajtuk. Így szóltak az olajfához: „Uralkodjál rajtunk!” Az olajfa azonban ezt válaszolta nekik: „Mondjak le a zsíros folyadékról, melyet bennem az isten és az emberek oly nagyra becsülnek és menjek uralkodni a fákon?” És nemet mondott. A fák ekkor a fügének szóltak: „Jer, uralkodj felettünk!” A füge azonban így szólt: „Mondjak le nemes gyümölcsömről és menjek uralkodni a fákon?” A füge is visszautasította az ajánlatot. A fák ekkor a tövisnek szóltak: „Jer, uralkodjál rajtunk!” A tövis pedig így szólt a fákhoz: „Ha valóban királlyá kentek, jöjjetek és hódoljatok nekem; ha nem, tűz csap fel a tövisemből és elhamvasztja Libanon cédrusait.”
Hát így maradt meg az olajfa az emberek örömére olajfának, ágai pedig koszorúnak.
A sporttörténész: – 1986-ban, az athéni birkózó Európa-bajnokságon olajfa leveléből készült, Olümpiában szedett koszorút kapott minden bajnok. Biztos voltam abban, hogy ha Athén egyszer olimpiát rendez, a hagyomány újra életre kel.
Az újságárus: – Hát, kérem szépen, ezzel a hírrel a rikkancs nem sokra ment volna abban az időben, amikor még kiabált az ember. Bezzeg, ha így szólt volna a szöveg: „Os-lóban a Ferencváros!” Ebben már van valami… Pedig csak arról kaptunk hírt, hogy a neves futballcsapat a norvég fővárosba érkezett.
A humorista: – Bocsánat, és mit kap a vesztes Athénban? Olajfamagot?