A júniusi csatát a kormánykoalíció elvesztette, Ron Werbert elcsaphatják, hazaküldhetik, de ne gondolja senki, hogy a háború véget ért. Ellenkezőleg: a hatalom elvesztésének lehetősége fokozni fogja mohóságukat. Minden veszélybe kerül, ami még állami kézben van. A Radnai György nevével fémjelzett törvénytervezet a közfinanszírozású egészségügyi rendszer szabadpiaci rendszerré történő átalakításának első állomása. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy a nemzetközi nagytőke – bankok, biztosítótársaságok – kockázat nélküli vagyon- és haszonszerzésének jogi köntösbe öltöztetése. Az egészségügyi ingatlanvagyon átjátszásának a neve „egészségügyi reform”, de nem csak az elnevezés megtévesztő, a törvénytervezet egésze hamis.
Az ellátásszervezők (esz-ek) az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) és a szolgáltatók (kórházak, szakrendelők, alapellátás orvosai) közé iktatott befektetők, amelyeknek finanszírozása részben az OEP, részben az ellátandó betegek terhére történne. Egy esz meghatározott területen tevékenykedne, 150–450 000 lakossal rendelkező terület kizárólagos gazdája lenne, amely a betegellátást szervezi és uralja. A tervezet szerint az esz által ellátott lakosok száma nem haladhatja meg az egymilliót, azaz egy társaság két területegységgel rendelkezhet. Joga van meghatározni az adott területen a háziorvosok, fogorvosok, szakrendelők számát, és módosíthatja a körzethatárokat. A tulajdonosok korlátlan hatalmuk révén azt tehetnek a betegellátással, amit akarnak, azokkal a szolgáltatókkal szerződnek, amelyekkel akarnak, és beavatkozhatnak a gyógyítás folyamatába, „meghatározhatják a biztosítottak helyi beutalási rendjét. Az adott területen az esz kizárólagos joggal rendelkezik: nem az orvosok fogják eldönteni, hogy mi történjen a betegekkel, hanem a bankárok. Szabad orvosválasztás helyett a beteg ahhoz a szolgáltatóhoz köteles menni, amellyel az esz szerződést kötött. A törvénytervezet nem ismer kibúvót, rendelkezései a kötelező egészségbiztosítás valamennyi biztosítottjára kiterjednek. Az esz a kötelező biztosítás keretében a maga által szervezett, vagy támogatott szolgáltatásokat nyújtja, ezenkívül többletszolgáltatásokat vásárol, és a többletszolgáltatásokhoz feltételeket szab. Az esz „vállalja”, hogy az OEP terhére finanszíroz.
A kötelező alapellátás korlátozására nem kell számítani, „többletszolgáltatás azonban megengedett”. Hogy mi a többlet, majd ők mondják meg: a kötelező biztosítás keretében igénybe vehető szolgáltatások körét később külön jogszabályban fogják meghatározni. Valószínűsíthető, hogy a kötelező szolgáltatások megnyirbálására számíthatunk, hogy növekedjen azon többletszolgáltatások köre, amelyekhez az esz már feltételeket szabhat, azaz megállapíthatja azok árát. Az esz jogosult a kötelező biztosítás terhére történő ellátást nyújtó szolgáltató ellenőrzésére, nehogy az orvosok tevékenysége meghaladja a megengedettet. A lényeg, hogy „növekedjék a gyógyítás hatékonysága” – azaz legyen a gyógyítás olcsóbb. Az így nyert megtakarításból az esz-ek és a szolgáltatók – de a biztosítottak is részesedhetnek. Az esz rt.-ként, kft.-ként, kht.-ként működhet, alapítására a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény érvényes. Az esz-társaságban nem szerezhet tulajdont gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz gyártója, forgalmazója, más esz vezető tisztségviselője, és egészségügyi szolgáltató. Egy esz-társaság azonban egy másik ellátásszervező GT-ban szerezhet tulajdont. Valamennyi esz-nek rendelkeznie kell megfelelő irodákkal, személyzettel, az adatkezeléshez, nyilvántartáshoz szükséges számítástechnikai eszközökkel.
A zavaros és túlbürokratizált rendszer – a viszonylag szerény invesztálás mellett – hatalmas anyagi terhet jelentene az országnak, amelyet az adófizető polgárok fedeznének. Mit nyújtanak mindezért az esz-ek? Az OEP-nél is kevesebbet. Az esz a területén szolgáltatási szerződést köt a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező és nem rendelkező szolgáltatókkal. A szerződést az eddigi finanszírozási szerződéshez képest 15 százalékos eltéréssel kötheti meg. Az esz tehát a szolgáltatónak 15 százalékkal kevesebbet fizethet. A profitszerzés további módja, hogy az esz magánorvosokkal, magánintézményekkel is köthet ellátási szerződést, függetlenül attól, hogy a szolgáltató által nyújtott ellátást az OEP finanszírozza-e. A területileg illetékes háziorvosok helyett az esz más orvosokkal is köthet ellátási szerződést, és a betegeknek ezt kell igénybe venniük. A régi háziorvosokat egyszerűen fel lehet számolni a körzethatárokkal együtt. Bár a szolgáltatót közvetlenül az OEP fizeti, de csak akkor, ha ezt az esz jóváhagyja. Az esz megtagadhatja a kifizetést, ha az orvos nem tartotta be a betegút előírt rendjét, vagy ha jogosulatlan szolgáltatást végzett. Ha például egy háziorvos a betegét oda küldi, ahová szükséges, előfordulhat, hogy a térítést meg fogják tagadni.
Az esz az OEP-pel az eddigi áron köt szerződést, viszont a szolgáltatóval 15 százalékkal kevesebbért szerződhet. Az esz nyilvánvalóan azzal a szolgáltatóval köt szerződést, amely az ellátást az eddiginél olcsóbban, 85 százalékért is vállalja. Az esz-ek zsebre vágják a 15 százalékot – évi 150 milliárd forintról van szó! – és a többletjuttatásokat. A megtakarításból meghatározott százalékot egészségügyi fejlesztésre, a szolgáltatók jutalmazására, valamint „a veszteségek mérséklésére” szolgáló céltartalék képzésére kell fordítani, de évenként közel 25 milliárd forint a tiszta haszon. A betegellátás eddig is többe került, mint amenynyit az OEP fizetett érte, 85 százalékos térítés esetén a betegellátás csak az ellátás szűkítésével (a szakmai összetétel módosítása a rosszul fizető szakmák megfaragásával, elbocsátásokkal, az ápolási idő kritikus csökkentésével, a szolgáltatások megnyirbálásával), illetve a költségek betegekre hárításával biztosítható. Most is van olyan kórház, ahol néhány napos ápolás után hazabocsátják a betegeket, felszámolnak rendeléseket, korlátozzák a kezelések időtartamát, délután már nem működik a lift, a kapuk egy részét bezárják, mert elküldték a portásokat, az étkezés minősíthetetlen stb. A lehetőségek korlátlanok. A betegek terheinek növekedése is megindult, a kormány mintegy szoktatja a lakosságot: május 1-je óta a nappali kórházi ellátásért több mint 400 forint napidíjat kell a betegeknek fizetnie, egy kúra költsége meghaladja a 6000 forintot. Ezt azonban nem jelentette be a tárca, és elhallgatta a sajtó. Az esz tevékenysége ugyanakkor tökéletesen kockázatmentes, az elvi számla hiánya esetén a pótlásra az esz vagyoni biztosítéka, a céltartalék, illetve a központi költségvetés nyújt fedezetet. Felszámolásuk esetén az ellátások teljesítésére az állam az OEP útján garanciát vállal, ha tehát szükséges, az OEP majd a zsebébe nyúl.
Mit nyernek a betegek? Üres szóvirágokat. A járulékon kívül fizetniük kell majd a kiegészítő biztosítást, a részleges térítési díjakat és a paraszolvenciát, ha tudják. A beteg járuléka nem csökken, csak a járulék fejében kapott ellátás. Amit megvonnak a járulékfizetőktől, azt ezentúl kiegészítő biztosítás révén kaphatják csak meg, és ha ragaszkodnak választott orvosukhoz, fizethetik az ellátás 10 százalékát is. Ha pedig erre nem képesek, kihullanak a szociális hálón, amelyet a szociálisan oly érzékeny kormány biztosít a részükre. A szegények ki fognak szorulni az ellátásból, de a magyar lakosság egészsége árán a multinacionális tőkéstársaságok busás profithoz juthatnak.
A magyar betegellátás szétbombázása, átszervezése külföldi érdekeket szolgáló heroikus kísérlet, amelyben a magántőke részére kockázat nélkül lehetővé válik az OEP nagymértékű megcsapolása. Ha pedig a kísérlet csődöt mond, sebaj, az OEP majd állja a cehet! Ilyen rendszer a világon sehol nem működik, de mi majd megmutatjuk!
Nemcsak az orvosi kamara, nemcsak a szakszervezet, de az egészségügyi társadalom egésze, minden orvos, asszisztens, nővér felelős, felismeri-e a tervezett törvényben a magyar betegellátás és saját egzisztenciájának súlyos fenyegetettségét.
A szerző az orvostudomány kandidátusa
Európai Unió
Ursulát reggelire
