Húsz kilométert autózunk Kaposvártól a somogyi kistelepülés, Somogysárd nevezetességéig, a Somssich-kastély bejáratáig. A XVIII. század közepén épült barokk stílusú épület gyönyörű kertje természetvédelmi terület, s egyben az ötvenegy esztendővel ezelőtt létrehozott méntelepnek is helyet ad. A kastély 1993-ban a Belügyminisztérium tulajdonába került, azóta ez a telep az Országos Rendőr-főkapitányság lovasbázisa is, ahol az ország összes lovas rendőrét képzik.
A magyar képviselőház egykori elnökének, Somssich Pálnak a nevét viselő kastély előzetes bejelentkezéssel látogatható ugyan, de mi most nem az elfogadható állapotban megmaradt épület megtekintésére kaptunk engedélyt. Egy fiatal lányra vagyunk kíváncsiak, akit két társával együtt azért helyeztek ide két hónapra, hogy a lónak és lovasának kötelező háromfokozatú vizsgarendszer középső lépcsőjét teljesítse. A lovas rendőr ugyanis először öt hónapot tölt Somogysárdon, hogy a sikeres vizsga után mezei portyaszolgálatra vagy zártkerti járőrözésre indulhasson. A második lépcső már a gyér gépjárműforgalomban való járőrözésre is jogosítja a rendőrt és lovát, míg a hármas fokozat a bevetési csapatban való részvételi jogot jelenti futballmérkőzések vagy tömegmegmozdulások alkalmával.
A telepre küldött rendőrök élete nem csak lovaglásból áll, segíteniük kell az állatok gondozásában is, így a riportalanyra várva van időnk szétnézni. Megtudjuk, hogy a rendőrló nem csak a díszszemlére jó: a nyeregben ülő járőr összetorlódott forgalom esetén jobban átlátja a helyzetet, és a kocsik között akkor is elfér, amikor már autós vagy motoros kollégái tehetetlenek. A rendőrló praktikus és környezetkímélő megoldás, a budapesti Városliget járőrszolgálatának megszervezésénél például nem elhanyagolható szempont ez sem.
A bázison nem mi vagyunk az egyetlen vendégek: Pintér Enikő szülei is eljöttek lányuk látogatására. Míg az őrmester (szeptembertől törzsőrmester) a lovát csutakolja, kiderül, hogy a család női ágán sokkal békésebb foglalkozást űző példaképek is vannak szép számmal, hiszen akad színész-rendező, a nagymama szobrász volt, az édesanya pedig zongoraművészként ma is tanít a Zeneakadémián. A lány is kipróbálta ugyanezt a hangszert, de aztán az apai ág győzőtt: itt ugyanis csaknem mindenki lovas katona volt. A dédapa például huszártiszt, majd a bécsi spanyol iskola lovaglótanára, a nagyapa lovas felderítő, míg az édesapa, Pintér Tamás (vagy ahogyan mindeki ismeri, Oroszlán) válogatott öttusázóként és a Magyar Kaszkadőrszövetség elnökeként a lovak közt élte és éli életét.
A szülők szerint Enikő már kisegyerek korában pacis képekkel tapétázta ki a szobáját, korán megtanult a nyeregben maradni, és a középiskolát is a kaposvári Pannon Lovas Akadémián végezte. Azóta élt és dolgozott belovaglóként Németországban és Amerikában, majd előbb magyar közalkalmazott lett, hogy aztán három évvel ezelőtt elszegődjön a rendőrséghez. Édesanyja azt is elmondta: a lányát szerette volna ugyan a zongora mellett látni, de így is büszke rá, és néha csak azért nézi a híradókat, hogy éppen munka közben láthassa a lovas rendőröket.
Időközben Enikő is előkerül az istállóból, és a kastély ebédlőjében – miközben egy műholdas csatornán angol nyelven nézik a Leggyengébb láncszem című vetélkedőt – társaival egyetemben eltüntetnek jó néhány szilvásgombócot ebéd gyanánt. A beszélgetés elején megtudom, hogy a budapesti rendőrség kötelékén belül irigyelt státus a huszonkilenc lovas rendőré – közülük négyen lányok.
Az élet nekik sem fenékig tejfel: amikor nincs lovas szolgálat (melyet többnyire a Városligetben, a Margitszigeten és a Népligetben, régebben pedig a Várban is végeztek), akkor őket is beosztják, mondjuk MÁV-pályaudvart vagy metrót őrizni. Ebben a műfajban szerintük a legunalmasabb az éjszakai követségi védelem télen, amikor sokmínuszos hidegben szűk területen, eseménytelenül kell végigvacogni a szolgálatot.
Enikő kiváló angol- és németnyelv-tudása különben jól jön a városligeti járőrszolgálatban, ahol külföldi turisták gyakran rácsodálkoznak a Police feliratú trikót viselő női lovasra. A lovas rendőr kicsivel hosszabb gumibotot kap felszerelésül és életlen kardot – ez utóbbit csak dísznek, hiszen egy ideje betiltották a kardlapozást. A gyalogos járőrökhöz hasonlóan nekik is van marokfegyverük, gázspray és bilincs, de a csizma már speciális, és van védőmaszkjuk is. Mindekinek saját lova van, amelyet naponta lovagolni és gondozni kell, de kötelező módon törődnek a szabadságos kollégák állataival is. Jó az, ha a képzés előtt az ember már ült nyeregben, de nem feltétlenül muszáj, hiszen az első öt hónapban még ugratni is megtanítják őket.
– A női lovas rendőrön a közönség néha meglepődik – meséli Enikő –, pedig a lósportban már jó ideje megfigyelhető a nőiesedés. Azt mondják, mi finomabban bánunk az állatokkal, ezért a lovak jobban hallgatnak ránk. Nem volna muszáj mindennap ápolni őket, de mivel szeretem őt, hiányozna, ha egy napig nem láthatnám Cézárt. Ezt a munkát különben főleg szeretetből csinálja mindeki, hiszen a fizetésünk csak azóta érte el a nettó százezer forintot, hogy az egységet az ORFK alá rendelték.
Eddig kétszer volt szolgálatban meccsen, de még egyszer sem vetették be őket a tömeg ellen. Nem fél, mert mint mondja, a többmázsás állatokkal szemben egyenlőtlen volna a küzdelem, így a legvérmesebb szurkolók sem mennek neki az alakzatban felvonuló lovas rendőröknek. A lovas rendőr tehát elsősorban elrettentésre, tekintélyteremtésre való – az állat különben, ha teheti, nem lép rá az emberre, de a tömegbe bemegy, ha erre kiképezik.
– A kollégák elfogadták már, hogy nők is nyeregbe szálltak, és bevetésen valószínűleg nem minket küldenek majd az első sorba – meséli mosolyogva. (Igaz, most kicsit gondban van, mert jelentkezett az államigazgatási főiskolára, és ha ezt sikerül elvégeznie, akkor valószínűleg „át kell nyergelni” a lovakról valami másra.)
Somogysárdon reggel hét órakor az istállókban kezdődik a munka. Ki kell trágyázni, szalmát tenni, megitatni az állatokat, majd kilenctől kezdődik a kiképzés. Délben kötelező lópihenő, de fél háromtól négyig újra lovaglás következik, majd etetés és az állatok ápolása. Budapesten korábban indul a munkanap, hiszen hatkor kezdenek a Nemzeti Lovardában, ha pedig járőrszolgálat van, akkor nyolckor indul a négyórás lovaglás.
– Mindig szerettem a lovakat, és olyan mesterséget kerestem, amellyel a közelükben maradhatok – avat be pályaválasztásának titkaiba.
Minden bizonnyal a lovas kaszkadőr apukának is van köze ahhoz, hogy Enikő már több filmben is szerepelt. Már 1989-ben egy amerikai film főszereplőjének, egy fekete kislánynak a dublőre volt. Az Egy jenki Arthur király udvarában című produkcióban az volt a feladata, hogy két lábra ágaskodtasson egy lovat. Természetesen lóháton szerepelt a Hídemberben és a Cyranóban is.
Lovas rendőrök részt vesznek a magyar lovas díszszázadban is – Enikő ide is szeretne bekerülni, de mivel korábban nem volt női huszár, ezért egyelőre csak fiúk öltözhetnek be a zsinóros mentékbe. A lovas rendőrök számára szerveznek szakmai megmérettetéseket is, a járőrversenyen kívül például díjugratásban. Régen filmekben is szerepeltek, de manapság ritkán készülnek lovas mozik Magyarországon. Hívják sportrendezvényekre is őket, az idén például a magyar lovasrendőr-csapat negyedik lett a nemzetközi rendőrszövetség (IPA) által Lengyelországban megrendezett viadalon.
Enikő lova, Cézár egyébként tizennyolc éves, és még jól bírja a strapát. Ha leszerelik, lovasa meg is vásárolhatja a rendőrségtől „vágóárban”, vagyis száz–százötvenezer forint körüli összegért. Somogysárdon több száz lova van a rendőrségnek, s ezeket a kiképzésen lévőknek is lovagolniuk kell. Így nem csoda, hogy a napi három-négy gyakorlatozás után már nincs kedvük nagyon a szórakozásra: hetente egyszer-kétszer mennek csak be Kaposvárra moziba vagy diszkóba. A kiképzés két hónapja alatt minden itt töltött tíz nap után négy nap pihenő jár, ekkor tudnak hazautazni és a családdal találkozni. Beszélgetnénk még, de lassan edzésidő van. A képzést Jobbik Ákos őrnagy, a telep vezetője tartja, a csapatot pedig – Enikőn kívül – Mag Beáta és Gáspár György törzsőrmesterek alkotják. Kedden és csütörtökön vannak az ugratóedzések, ilyenkor a díjugratáshoz hasonló terepugrásokat és a fix akadályok leküzdését gyakorolják. Egyéb napokon idomítás van és a karusszelversenyeknél látható lépésfajták gyakorlása – ehhez a munkához ugyanis nagyon fontos, hogy a ló – csakúgy, mint a lovasa – precízen, pontosan hajtsa végre a feladatot.
origo.hu
Brutális képek a helyszínről: esetkocsi vitte kórházba a közútkezelőbe fékezés nélkül becsapódó sofőrt
