Fazekas Róbert olimpiai aranyérmének elvesztése fájdalmas. Legfőképpen neki, de az egész magyar csapatnak is, hiszen nem mindegy, hogy az összesítésben hányadik helyen végzünk. És az sem érdektelen, hogyan ítélik meg a küldöttséget. Mondhatjuk persze, hogy ami történt, magánügy; a többiek miért tartsák miatta a hátukat? Ki-ki egyénenként felelős a cselekedeteiért. A tisztákat, a becsületeseket, a fair play szellemében versenyzőket miért sújtsa az, hogy valaki megengedhetetlen eszközökhöz nyúl?
Kérdés, honnan nézzük a dolgot.
Karinthy Frigyes örökérvényű mondata kívánkozik ide: nemcsak az a fontos, melyik oldalt helyezzük előtérbe, hanem az is, hogy „minden másképpen van”. Legyen az szerelem, politika, sport: minden másképpen van, mint ahogy tudjuk, hisszük, mondjuk.
Egyszer újra kellene írni az olimpiák történetét, különösen bizonyos éveket újra láttatni – magyar szemüvegen keresztül. Hogyan is volt másképpen? Miért nem nyert a tőrvívó olimpiai bajnok harmadszor is? Mi történt a magyar zászlóval az 1948-as olimpián? Miért maradtak olyan sokan kint a melbourne-i játékokon? És mi hangzott el az athéni sajtótájékoztatón a diszkoszve-tés után? Mert hányszor mondják, hogy „arról senki sem beszél, hogy…”
Fazekas esetében is érthető, ha az ember aszerint ítélkezik, honnan nézi a történteket. Esetleg kizárja a szakmai, orvosi kérdéseket, a dokumentált szabályokat, és megpróbálja beleképzelni magát a sportoló helyzetébe.
Szóval, az emberi oldal…
Szokás, nem szokás, de ez is létező nézőpont.
A Fazekas Róberttal történtek ráirányították a figyelmet Annus Adriánra is. Ismeretes, hogy barátok, feltételezik, hogy tudtak egymás dolgairól. Csakhogy Annus Adriánt nem találják… Ami kellemetlen, mert a magyar csapatvezetés aláírt egy megállapodást a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetőivel, eszerint a versenyzőket bármikor a testület rendelkezésére bocsátja. S ennek most nem tudnak megfelelni. A NOB emberei ülnek az olimpiai faluban, és Annust várják.
Ellentmondó hírek keringenek afelől, hogy a két dobóatléta hol van. Egyes hírek szerint Fazekas és Annus már hétfő délben elhagyta Görögországot.
Fazekas Róbertra két év eltiltás vár. Ilyen sok vétség még egyetlen olimpián sem fordult elő. És a játékoknak még nincs vége. Könnyen megeshet, hogy ezúttal nemcsak versenyzőket tiltanak majd el, hanem orvosokat is, akik – finoman szólva – nem tartották be hippokratészi esküjüket.
Úgy látszik, hogy a cél és az eszköz etikáját egyesek oly módon értelmezik, hogy árnyékbokszolással akarnak kiváltságokhoz jutni. Hosszú távon azonban aligha nyerhetnek.
Az egyik bírónak az a dolga az atlétikai pályán, hogy az utolsó kör előtt megrázza a csengőt, ezzel hívja fel a figyelmet a befejező szakaszra.
Hát igen. Ébreszteni kell – ha a futók aludnának.
Ifjúkorom egyik évében a Magyar Néphadsereg Színházában (ma Vígszínház) voltam díszletmunkás. A színpadon Bilicsi Tivadar lépett be egy szobába, és belülről, az ajtófélfánál megrázta a stilizált csengőt. Odakint a színfalak mögött nekem kellett csengetnem. De elfelejtettem. Valaki rám szólt: „A csengőt!” Felkaptam, és már ráztam is. Igen ám, de addigra már Bilicsi elengedte a stilizált csengőt. A közönségből meg kitört a nevetés.
Mi lenne – gondoltam –, ha az atlétikai pálya csengetőemberét annyira lekötné a verseny, hogy elfelejtené megrázni a kolompot valamelyik futószám döntőjében.
Blamázs egy olimpiai döntőben? Ez elképzelhetetlen!
Még akkor is, ha a legfontosabb jog a világon a tévedés joga.
Meg aztán lehet, hogy a csengetőember álmában is csenget…
A görög érmesekről – nemcsak az első helyezettekről! – máris bélyeget adtak ki, ára 0,65 euró. Íme a megbecsülés egyik formája. Nálunk, ahol igazából csak az aranyéremnek van becsülete, az ilyesmi elképzelhetetlen.
Sokáig azt hittem, hogy a görög Pürrosz Dimasz a 85 kilós súlyemelők mezőnyében aranyat nyert, akkora ünneplés vette kerül. Pedig „csak” harmadik lett. Három gyerekét is felállította a dobogóra nagy örömében.
A bélyeg maradandóbb a hírnévnél, a népszerűségnél.
Attól a perctől kezdve, hogy a világra jöttünk, végigkísér bennünket a súlyemelés. Átvitt értelemben is. Mindig kérdés, hogy felemeljük-e a súlyt vagy sem? A súlyemelés, a sport életünk minidrámája. Egyetlen pillanatban az egész élet.
A 77 kilogrammosok viadalát a török Taner Sagir nyeri. 202,5 kilót lök a feje fölé, de mielőtt megtenné, még lefúj egy porszemet a keresztrúdról. És porrá zúzta a második helyezett kazak Szergej Filimonov reményeit.
Petíció. Tiltakoznak a magyar szurkolók „a Fazekas Róbertet (olimpiai bajnokunkat) ért durva, méltatlan eljárás ellen”, elsősorban azért, mert „Fazekast a doppingvizsgálat alkalmával megalázó helyzetbe hozták, és emberi méltóságában sértették meg”. A NOB-hoz intézett petíció teljes szövege a http://petitiononline.com/atti0007/ petition.html internetes honlapon található meg, a csatlakozás lehetőségével együtt.
Tárgyalnak a diszkoszvető ügyéről. Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára szerint a nemzetközi sportdöntőbíróság előtt elsősorban azzal érvelhet az athéni olimpiáról doppingvétség miatt kizárt diszkoszvető Fazekas Róbert, hogy azt hitte, a leadott menynyiség kivizsgálható. Ma ülésezik az IAAF tanácsa, amelyen várhatóan napirendre kerül a téma, és felfüggeszthetik Fazekas versenyzési jogát. Ezután az IAAF a magyar szövetség hatáskörébe utalja az ügyet. „Nem fogadom el a döntést” – áll a sportolónak a távirati irodához korábban eljuttatott közleményben. – „A diszkoszvetés döntője után valóban nem sikerült a szabályban előírt mennyiségű vizeletet produkálni, ugyanakkor a WADA helyszínen tartózkodó ellenőre az általam leadott mennyiségű vizeletet lezárta és szabályos körülmények között tárolta. Ekkor úgy gondoltam, hogy a minta megvizsgálása után nem veszik el az olimpiai aranyérmemet. Gyulai István főtitkár támogatásáról biztosított, és segít a szükséges lépések megtételében. Biztos vagyok benne, hogy a fellebbezés után korrekt döntés születik, és az olimpiai aranyérem visszakerül hozzám, aki megnyerte ezt a versenyszámot.”
Baj és pech
Balczó András az egyik magyar bajnokságon a lóval együtt hanyatt zuhant a mélybe, csak hajszállal kerülte el a halált. Az edzésnaplójában a következőket jegyezte fel: „… jó lovat húztam, de egy leugrásnál hátrafelé lépett a lovam, és leestünk. Hétszáznegyven pontot lovagoltam. Pech.”
Fazekas Róbert nagy ünneplés közepette vonult körbe a magyar zászlóval az athéni olimpiai stadionban, másnap pedig elvették az aranyérmét, doppingvétség miatt.
Ez nem pech, ez baj.
Nagy a különbség.
Mert a baj visszavonhatatlan, befejezett múlt, a pech viszont a jövő idő rokona. Majd megváltozik minden, jobbra fordulhatnak a dolgok. A bajt tudomásul kell venni, a pechet el lehet intézni egy vállrándítással is. A baj nem áll meg háromig – tartja a mondás – a pechre nincs ilyen fordulat. Ha valaki humorizálni akar, mondhatja, hogy pechje volt, de a bajjal senkinek sincs kedve viccelődni.
A pechet senki sem keresi, a bajt viszont egyre többen. A pech lehetőség a jobbra, a baj kitévelygés a jóból. A baj nehéz, a pech könnyű. A baj ritkán könnyű, a pech csak lehet nehéz. A baj nem népszerű, a pech majdhogynem szükségszerű.
És mégis: a bajnak nincs szinonimája – a baj az baj – a pechnek viszont számtalan.
Fazekas Róbert bajban van.
Ez faktum.
Schmitt Pál szerint súlyos hiba történt
Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke szerint Fazekas Róbert súlyosan hibázott, amikor nem csinálta végig a dopping-ellenőrzési procedúrát. A diszkoszvetésben győztes atlétát, mivel elégtelen mintát adott, doppingvétség miatt kizárták az athéni olimpiáról, és megfosztották aranyérmétől.
– Nem személyes hangvételt kell megütni ebben az ügyben, hanem szigorúan a tényekhez kell ragaszkodni – mondta Schmitt Pál. – Itt van előttem az esetről szóló jegyzőkönyv, amelyben nincs szó pozitív mintáról, ugyanakkor leszögezi, hogy Fazekas nem fejezte be az ellenőrzést. Amikor négy óra próbálkozás után csak 25 millilitert adott le, a minimálisan szükséges vizeletmennyiség harmadát, közölte, hogy ezt nem tudja tovább folytatni. Felajánlották neki, hogy kórházba viszik, ahol folytatódhat a vizsgálat, de ezt elutasította. Ekkor írásban figyelmeztették őt és az orvost, hogy távozásuk automatikusan vétségnek számít.”
Schmitt hozzátette, bízik benne, hogy Fazekas tiszta volt, de súlyosan hibázott, amikor nem csinálta végig az ellenőrzést.
– Ha valaki nem teljesíti száz százalékra az előírt ellenőrzési pontokat, vét a doppingszabályok ellen, aminek a következménye, hogy kizárják a játékokról, törlik eredményeit, visszavonják akkreditációját, bárkiről legyen is szó. A levett mintát tudomásom szerint nem vizsgálták meg, de erre nincs is szükség, mert amit adott, az nem volt elegendő.
A MOB elnöke reagált azokra a hírekre is, hogy Fazekas után barátja és klubtársa, a kalapácsvető Annus Adrián aranyérme is veszélybe került.
– Annus Adrián a kalapácsvetés döntője után szabályos és megfelelő mennyiségű mintát adott, amelynek eredménye negatív lett. Ezután 48 órát még az olimpiai faluban tartózkodott, majd engedélyt kért a távozásra, s kedden elhagyta Athént. Annust itt Athénban négyszer ellenőrizték, ezek közül az egyik vizsgálat kombinált vér-vizelet teszt volt. Az ő eredménye megkérdőjelezhetetlen.
Ugyanakkor az MTI információi szerint a NOB illetékesei keresik Annust, akinek egyelőre nem ismerik tartózkodási helyét.
– A világranglista első húsz helyezettje kötelezett arra, hogy hollétéről mindig tájékoztatást adjon, állandóan elérhető kell hogy legyen. Attól, hogy véget ért az olimpia, még bármikor vizsgálhatják. Mi természetesen megadtuk a NOB-nak Annus telefonját és címét.
Tegnap esti hír szerint Annus Adriánnak vasárnap éjfélig újabb mintát kell adnia.
