Fazekas Róbert olimpiai aranyérmének elvesztése fájdalmas. Legfőképpen neki, de az egész magyar csapatnak is, hiszen nem mindegy, hogy az összesítésben hányadik helyen végzünk. És az sem érdektelen, hogyan ítélik meg a küldöttséget. Mondhatjuk persze, hogy ami történt, magánügy; a többiek miért tartsák miatta a hátukat? Ki-ki egyénenként felelős a cselekedeteiért. A tisztákat, a becsületeseket, a fair play szellemében versenyzőket miért sújtsa az, hogy valaki megengedhetetlen eszközökhöz nyúl?
Kérdés, honnan nézzük a dolgot.
Karinthy Frigyes örökérvényű mondata kívánkozik ide: nemcsak az a fontos, melyik oldalt helyezzük előtérbe, hanem az is, hogy „minden másképpen van”. Legyen az szerelem, politika, sport: minden másképpen van, mint ahogy tudjuk, hisszük, mondjuk.
Egyszer újra kellene írni az olimpiák történetét, különösen bizonyos éveket újra láttatni – magyar szemüvegen keresztül. Hogyan is volt másképpen? Miért nem nyert a tőrvívó olimpiai bajnok harmadszor is? Mi történt a magyar zászlóval az 1948-as olimpián? Miért maradtak olyan sokan kint a melbourne-i játékokon? És mi hangzott el az athéni sajtótájékoztatón a diszkoszve-tés után? Mert hányszor mondják, hogy „arról senki sem beszél, hogy…”
Fazekas esetében is érthető, ha az ember aszerint ítélkezik, honnan nézi a történteket. Esetleg kizárja a szakmai, orvosi kérdéseket, a dokumentált szabályokat, és megpróbálja beleképzelni magát a sportoló helyzetébe.
Szóval, az emberi oldal…
Szokás, nem szokás, de ez is létező nézőpont.
A Fazekas Róberttal történtek ráirányították a figyelmet Annus Adriánra is. Ismeretes, hogy barátok, feltételezik, hogy tudtak egymás dolgairól. Csakhogy Annus Adriánt nem találják… Ami kellemetlen, mert a magyar csapatvezetés aláírt egy megállapodást a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetőivel, eszerint a versenyzőket bármikor a testület rendelkezésére bocsátja. S ennek most nem tudnak megfelelni. A NOB emberei ülnek az olimpiai faluban, és Annust várják.
Ellentmondó hírek keringenek afelől, hogy a két dobóatléta hol van. Egyes hírek szerint Fazekas és Annus már hétfő délben elhagyta Görögországot.
Fazekas Róbertra két év eltiltás vár. Ilyen sok vétség még egyetlen olimpián sem fordult elő. És a játékoknak még nincs vége. Könnyen megeshet, hogy ezúttal nemcsak versenyzőket tiltanak majd el, hanem orvosokat is, akik – finoman szólva – nem tartották be hippokratészi esküjüket.
Úgy látszik, hogy a cél és az eszköz etikáját egyesek oly módon értelmezik, hogy árnyékbokszolással akarnak kiváltságokhoz jutni. Hosszú távon azonban aligha nyerhetnek.
Az egyik bírónak az a dolga az atlétikai pályán, hogy az utolsó kör előtt megrázza a csengőt, ezzel hívja fel a figyelmet a befejező szakaszra.
Hát igen. Ébreszteni kell – ha a futók aludnának.
Ifjúkorom egyik évében a Magyar Néphadsereg Színházában (ma Vígszínház) voltam díszletmunkás. A színpadon Bilicsi Tivadar lépett be egy szobába, és belülről, az ajtófélfánál megrázta a stilizált csengőt. Odakint a színfalak mögött nekem kellett csengetnem. De elfelejtettem. Valaki rám szólt: „A csengőt!” Felkaptam, és már ráztam is. Igen ám, de addigra már Bilicsi elengedte a stilizált csengőt. A közönségből meg kitört a nevetés.
Mi lenne – gondoltam –, ha az atlétikai pálya csengetőemberét annyira lekötné a verseny, hogy elfelejtené megrázni a kolompot valamelyik futószám döntőjében.
Blamázs egy olimpiai döntőben? Ez elképzelhetetlen!
Még akkor is, ha a legfontosabb jog a világon a tévedés joga.
Meg aztán lehet, hogy a csengetőember álmában is csenget…
A görög érmesekről – nemcsak az első helyezettekről! – máris bélyeget adtak ki, ára 0,65 euró. Íme a megbecsülés egyik formája. Nálunk, ahol igazából csak az aranyéremnek van becsülete, az ilyesmi elképzelhetetlen.
Sokáig azt hittem, hogy a görög Pürrosz Dimasz a 85 kilós súlyemelők mezőnyében aranyat nyert, akkora ünneplés vette kerül. Pedig „csak” harmadik lett. Három gyerekét is felállította a dobogóra nagy örömében.
A bélyeg maradandóbb a hírnévnél, a népszerűségnél.
Attól a perctől kezdve, hogy a világra jöttünk, végigkísér bennünket a súlyemelés. Átvitt értelemben is. Mindig kérdés, hogy felemeljük-e a súlyt vagy sem? A súlyemelés, a sport életünk minidrámája. Egyetlen pillanatban az egész élet.
A 77 kilogrammosok viadalát a török Taner Sagir nyeri. 202,5 kilót lök a feje fölé, de mielőtt megtenné, még lefúj egy porszemet a keresztrúdról. És porrá zúzta a második helyezett kazak Szergej Filimonov reményeit.
Petíció. Tiltakoznak a magyar szurkolók „a Fazekas Róbertet (olimpiai bajnokunkat) ért durva, méltatlan eljárás ellen”, elsősorban azért, mert „Fazekast a doppingvizsgálat alkalmával megalázó helyzetbe hozták, és emberi méltóságában sértették meg”. A NOB-hoz intézett petíció teljes szövege a http://petitiononline.com/atti0007/ petition.html internetes honlapon található meg, a csatlakozás lehetőségével együtt.
villamosenergia kereslet
A rugalmassági megoldások jelenthetik a megoldást a magas és ingadozó energiaárakra
