Vajon miként fordulhat elő, hogy egy műtárgyat valamelyik árverésen tízmillió forintért vásárolnak meg, s ugyanez a darab négy hónap elteltével a feléért kel el? Ha ilyesmi évtizedenként egyszer fordulna elő, az ember arra következtetne, hogy a vevő időközben megszorult, ezért kényszerből az ötmillió forintos veszteséggel is kiegyezik. Ám ennél jóval gyakrabban fordulnak elő ilyen esetek.
S hogy miért? Az ilyen jelenségek mögött az árverezőházak által a beadókkal titokban kötött háttéralku áll. A tulajdonos árverésbe ad egy műtárgyat, ám kiköti, hogy a darab mondjuk egymillió forintnál alacsonyabb áron nem adható el. A tételt természetesen kisebb összegről indítják pszichológiai megfontolásból, hiszen egy kedvezőnek tűnő ár jobban ösztönzi az érdeklődőket arra, hogy licitálni kezdjenek. S amennyiben a legmagasabb vételi ajánlat nem éri el az egymillió forintot, mert a licit megáll például 800 ezer forinton, az árverést vezető előzetes vételi ajánlatra hivatkozva egy lépcsőfokkal magasabban, 850 ezer forinton leüti a tételt. Vásárlás tehát nem történt, a tulajdonos visszakapja a tárgyat. Az aukciósházak azzal érvelnek a becsérték bevezetése ellen, hogy a hazai piac még nem áll azon a fejlettségi szinten, hogy közzé lehessen tenni a limitárat, mert az zavart keltene. Ez a feltételezés azonban enyhén szólva vitatható. „Bár az árverések nyilvánosak, ha valamely meghatározó jelentőségű információ nem publikus, megkérdőjelezhető az üzlet tisztasága” – szögezi le a Műértő című művészeti és műkereskedelmi folyóirat főszerkesztő-helyettese a lap 2003. július–augusztusi számában. A szerző megállapítja, hogy „az árveréseken a licitek végén történő leütések – a kritikus tömeget meghaladó mértékű – meghatározhatatlan hányada nem valós, azaz mivel a tételért felajánlott vételár nem érte el a titkos limitet, nem történik tényleges adásvétel, pénzmozgás. Ugyanakkor a házak a közönség és a sajtó előtt ezeket a nem valós leütéseket valódiakként tüntetik fel.”
Visszatérve a becsértékre, az említett Nagyházi-árverésen a vételre kínált 202 néprajzi tétel közül 145 elkelt. (A becsértékeket bizonyos esetekben alsó és felső értékhatár között állapították meg, s nem minden tárgy esetében szabtak meg limitárat.) A tételeket a becsült érték 60 százalékáról indították, a kezdőárak 6000 és 1,2 millió forint közé estek. A becsült értékek alsó határa tízezer és kétmillió forint, a leütési árak pedig nyolcezer és hárommillió forint között mozogtak. A gyakorlat tehát bebizonyította, hogy nem a becsérték közzététele, hanem eltitkolása okoz zavart.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
