A törvényeket tiszteletben tartjuk

A körülmények egyoldalú beállításával a Magyar Nemzet 2004. augusztus 16-i cikkében a Rozmaring Szövetkezetre kívánják hárítani a felelősséget az arra a
napra összehívott demonstráció szervezői a kárpótlási árverések elmaradása miatt (Nánási Tamás: Kárpótlási huzavona, Magyar Nemzet, augusztus 16.). A cikkben a Solymár Szövetkezet elnöke, Víg Ferenc szándékosan vagy tudatlanságból csúsztat, és figyelmen kívül hagyja a tényeket.
A Solymár Szövetkezet 1997. február 6. óta perli a Rozmaring Szövetkezetet döntően abból a célból, hogy a kárpótlási árverésre a földeket ne a Rozmaring, hanem a Solymár Szövetkezet jelölje ki. Egyezség reményében 1998-ban a pert szüneteltették, és a törvényes határidőn belül a Solymár Szövetkezet elmulasztotta a per újrafelvételét kezdeményezni. Az általa újonnan indított per 1999. június 7-én kezdődött. A következő bírósági tárgyalás 2004. augusztus 26-án volt, vélelmezhetően a demonstrációval valamiféle ráhatást akartak elérni a független bíróságra. A bíróság ítéletet nem hozott, a következő tárgyalási nap 2004. szeptember 23-án lesz.
A solymári földrendező bizottsággal folytatott egyeztetési folyamat elhúzódása miatt Solymáron a földkiadásokat csak 1994. december 20-án kezdhette meg a Pilisvölgye Földkiadó Bizottság. Az eredeti földtulajdonosok részére, akik a földhivatalban nyilvántartott aranykorona-értékkel rendelkeztek, összesen 121 hektár és 7701 négyzetméter földterületet jelöltek és adtak ki. A tsz-tagok és alkalmazottak részére, beleértve a Solymáron élőket is, 90 hektár és 3955 négyzetméter terület lett kijelölve és kiadva. Kárpótlásra 266 hektár és 3578 négyzetmétert jelöltek ki. A kárpótlási törvény jogerőre emelkedését követően a Solymáron élő Rozmaring szövetkezeti tagok és alkalmazottak mintegy egyharmada, valamint több környékbeli településen élő tag és alkalmazott úgy döntött, hogy új szövetkezetet alakítanak. A kivált tagokkal és alkalmazottakkal a szövetkezet elszámolt, és biztosította számukra ugyanazt a lehetőséget a földjuttatásban, mint a Rozmaringban maradt tagoknak.
A kárpótlási törvénynek megfelelően Budapest II. kerületében és Nagykovácsiban az árverések lezajlottak a Solymáron élő kárpótlásijegy-tulajdonosok jogszerű részvételével. A földkiadások végső szakaszában, 1996. június 3-án, amikor megkezdődtek volna Solymáron is a kárpótlási árverések, és befejeződött volna a részaránytulajdonok kiadása, a solymári szövetkezet kezdeményezésére a legfőbb ügyész helyettese óvást emelt a földalapok kijelölését elfogadó jogerős határozat ellen. Erre az intézkedésre az Országos Kárpótlási Hivatal a földalapokra vonatkozó jóváhagyását visszavonta.
A cikkben említett földkiadásokat a jóhiszeműen szerzett jogok tiszteletben tartásának teljes mellőzésével (Alkotmánybíróság 2/2000. (II. 25.) Ab.), politikai nyomásra az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztálya 13610/2002. utasításával jogtalanul állíttatta le a Pest Megyei Földhivatalnál. A földkiadások felfüggesztéséhez, a kárpótlási földalap jogerős megállapításának elmaradásához a Rozmaring Szövetkezetnek semmiféle érdeke nem fűződik, és a halasztásban nem érdekelt.
A régi, kivált tagok mellett – akik korábban elfogadták a Rozmaring Szövetkezet közgyűlésén hozott vagyonmegosztási határozatot és a részükre juttatott földet – hangadók lettek az újonnan, vagyon nélkül belépettek, mint Víg Ferenc. Neki és másoknak is érdeke fűződik ahhoz, hogy az esetlegesen a Solymári Szövetkezethez köthető kárpótlási jegyek ellenértékéből részesedjenek. Víg Ferencnek igaza van abban, hogy a jogvita mögött anyagi érdekek is vannak. Ez azonban mindkét félre igaz. A kárpótlási törvény az árverésekben való részvételi lehetőséget biztosítja. A Rozmaring Szövetkezet (nem rt.!) tiszteletben tartja a törvényeket, és nem vállalja magára, hogy az állampolgárok törvényben biztosított jogait ne azok szellemében biztosítsa.
Murvai László elnök,
Rozmaring Szövetkezet, Budapest