– Egy percre sem érezte az előző egy hét során, hogy szégyellnie kellene magát?
– Nem.
– Netán büszkén vállalja, hogy törvényellenesen kizárt az MDF frakciójából öt képviselőt?
– Nem, de a törvényellenesség kérdését a parlament ügyrendi bizottsága rendezte.
– Az ügyrendi bizottság csupán azt mondta ki egy korábbi általános érvényű állásfoglalására hivatkozva, hogy az Országgyűlés elnökének nincs lehetősége a frakcióvezető bejelentésében foglaltak vizsgálatára, vagyis nem ellenőrizhetik, házszabályszerű volt-e az öt képviselő kizárása.
– Igen, megjegyzem, az ügyrendi bizottság Salamon László fideszes képviselő vezetésével hozta ezt az állásfoglalást az előző ciklusban, amikor a Fidesz politikai érdeke ezt diktálta.
– Ez mit sem változtat azon, hogy a házszabály azt írja elő, csak a képviselőcsoport dönthet a frakciótagok kizárásáról.
– Az ügyrendi bizottság állásfoglalása értelmében viszont a házelnök csak formai szempontból vizsgálhatja a bejelentésemet.
– Elbeszélünk egymás mellett. Ön szerint a házszabály vagy az ügyrendi bizottság állásfoglalása a magasabb rendű szabály?
– A házszabály nem más, mint az ügyrendi bizottság állásfoglalásaival teletűzdelt országgyűlési határozat. Ennyi.
– Azt csak elismeri, hogy nem volt frakciódöntés a kizárásról.
– Soha nem állítottam, hogy volt. De kár erről tovább beszélni, szerintem zárjuk le ezt a témát.
– Megfordult a fejében, hogy a képviselőcsoport elé vigye az öt képviselő kizárását célzó javaslatot?
– Nem.
– Esetleg attól tartott, hogy a 22 képviselő többsége nem szavazná meg a kizárásokat?
– Nem erről van szó. A frakció többsége hosszabb ideje meglehetősen messze áll az MDF vezető testületeitől, a választmánytól, az országos elnökségtől, sőt az országos gyűlés határozataitól. Egy olyan helyzet állt elő a frakcióban, amelyet fel kellett oldani, és más módon nem lehetett feloldani. Ennek egyébként minden erkölcsi és jogi következményét egy személyben vállalom.
– Kizárása után Font Sándor azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy egyfajta politikai terrorizmus indult meg az MDF-ben, s az egyetlen gépfegyver az ön kezében van. Horváth Balázs pedig azt mondta, ők képviselik azt az eszmeiséget, amely össze kell, hogy tartsa a jövőért felelősséggel gondolkodókat, nem a percemberek, azok a „sejthalmazok”, akik a sorsukról döntöttek. Mi a véleménye ezekről a megjegyzésekről?
– A képviselő urak most a jobbik arcukat mutatják a nyilvánosságnak, gondolja el, milyenek lehettek, amikor egymás között voltunk, és az igazi arcukat mutatták.
– Mire számíthat a Lakitelek munkacsoport frakcióban maradt nyolc tagja, illetve az őket nyíltan támogató Medgyasszay László?
– Nézze, először is nem mi alakítottunk munkacsoportot, nem mi teremtettünk magunknak ily módon többséget a frakcióban. Az országos választmány azonban a hét végén hozott egy határozatot, ami szerint nem értenek egyet a Lakitelek munkacsoport működésével, azt az MDF céljaival és érdekeivel ellentétesnek tartják, és jelezték, hogy egyetértettek az öt képviselő frakcióból történt kizárásával. Emellett felkérték a képviselőcsoportban maradt lakitelekieket, hogy nyilatkozzanak arról, a továbbiakban más módon az MDF érdekeit szolgálva dolgoznak tovább a frakcióban. A hűségnyilatkozatuk világos helyzetet teremt majd, jó út, és meggyőződésem szerint nagy lépés a rend felé. A frakcióban eddig nem volt rend.
– Ez azt jelenti, hogy akkor maradhatnak a frakcióban a lakitelekiek, ha felhagynak nézeteik hangoztatásával, és mindenben egyetértést mutatnak az elnökség és a választmány határozataival?
– Ez annyiban várható el tőlük, ha a szóban forgó határozatok nem sértik a politikusokat a szabad képviselői jogok gyakorlásában. Nem lehet úgy a 2006-os választásoknak nekifutni, hogy egy pályán focizunk, a csatársor megpróbál gólokat rúgni az ellenfél kapujába, oldalról viszont a szövetséges időnként üvegeket hajigál be a pályára, a hátvédek pedig vagy öngólt rúgnak, vagy a csatárok lábát gáncsolják. Ez így biztos kudarc.
– A hátvédek volnának a kizárt lakitelekiek?
– Horváth Balázs és Balsai István Magyar Nemzetnek adott interjúja, ami az európai parlamenti választások kampányában jelent meg, aligha szolgálta az MDF választási sikerét. Tudja, én olyan ember vagyok, aki úriemberekkel és demokratákkal szemben úriemberként viselkedik. De ha egy kalózzal találom szemben magam, bennem másfél kalóz lesz. Antall Józsefet mindig azzal vádolták, hogy demokratikus eszközökkel akart megoldani olyan problémákat, amit úgy nem lehetett. A mostani helyzetben egy elenyésző, 13 tagú kisebbség túszul ejti, zsarolja saját pártját, és amikor odáig mennek, hogy kínjukban lemondásra szólítják fel Dávid Ibolyát, mert már mást nem tudnak tenni, szerintem átlépnek egy olyan határt, ahonnan már nincs visszaút.
– Mivel zsarolták az MDF-et?
– Például azzal, hogy amikor az elnökség döntése ellenére a frakció, pontosabban annak a lakitelekiek által alkotott többsége leszavazta, hogy Dávid Ibolya mondja el a kormányválságról szóló napirend előtti felszólalását. Helyette Horváth Balázs beszélt, a mondandója azonban nem esett egybe az elnökség e kérdésről alkotott álláspontjával.
– Nem a frakció joga, hogy döntsön a parlamenti felszólalások ügyében?
– Ez a frakcióvezető hatásköre. Én azonban igen demokratikus módon bevezettem azt a gyakorlatot, hogy a vitás kérdésekben a képviselők szavazással határozhatnak.
– Ezután meg fog szűnni ez az engedékeny gyakorlat?
– Nem, de visszaállítjuk a rendet a frakcióban az eredményes munka érdekében. A kuszaság, az egyéni érdekek érvényesítésének mindenekfelettisége oda vezetett, hogy a közös cél, a közös érdek háttérbe szorult. Teljességgel elfogadhatatlan számomra, amikor egy képviselő fontosabbnak tartja egyéni boldogulását, mint a jobboldal győzelmét. Amikor egyesek olyan helyzetet akartak teremteni az MDF-ben, hogy még véletlenül se kerüljünk az öt százalék közelébe 2006-ban. Ebből következne ugyanis a közös Fidesz–MDF indulás kényszere. A mi úgynevezett barátaink pedig nagyobb eséllyel juthatnak parlamenti mandátumhoz, amennyiben közös Fidesz–MDF-jelöltként méretik meg magukat.
– Komolyan gondolja, hogy a lakitelekiek közül például Lezsák Sándor, az MDF alapítója vagy Font Sándor, aki a parlamenti statisztikák szerint az egyik legtöbbet felszólaló képviselő az Országgyűlésben, azért harcol, hogy a párt ne lépje át az ötszázalékos küszöböt 2006-ban?
– Az egyéni érdekek azt diktálják, hogy ne önállóan induljunk, így gondolom. Csakhogy így kisebb a jobboldal esélye a kormányalakításra 2006-ban, mintha a kétfordulós választási előírások követelményének megfelelően járunk el. A jobboldali összefogás nem cél, csak eszköz. A cél a jobboldali kormány megalakítása. Ennek lehet eszköze az összefogás, de annak időpontját és módját nagyon okosan kell megválasztani. Meggyőződésem szerint a két forduló között jön el ennek az ideje. Ez volt a fő nézetkülönbség a lakitelekiek álláspontja és a mi meggyőződésünk között.
– A kizárt lakitelekiek szerint az MDF a kormánykoalíció külső támogatójává vált, érdekszövetséget kötöttek az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Mit szól ehhez?
– Ez egyszerűen hülyeség. Ha kifogynak az érvekből, mindig ezt a vádat zúdítják ránk.
– Az ön véleménye szerint Gyurcsány Ferenc alkalmas a miniszterelnöki feladatok ellátására?
– Teljesen alkalmatlannak tartom erre.
– Ez azt jelenti, hogy nem szavazzák meg a parlamentben a kormányfővé választását?
– Természetesen a „nem” gombot nyomjuk majd meg valamennyien.
– A kormányoldal számára minden voks számít majd a miniszterelnök megválasztásakor. Elképzelhetőnek tartja, hogy Szili Katalin házelnök helyett, aki maga is tagja a szocialista frakciónak, éppen Dávid Ibolya fog elnökölni a szóban forgó szavazáskor? Ez csak azért fontos, mert tudvalévő, hogy az elnöklő személy nem voksolhat.
– Erről fogalmam sincs, nem az én dolgom az alelnöki munka beosztása, de javasolni fogom Dávid Ibolyának, hogy erre az időre ne vállaljon elnöklést.
Publicisztika a 6. oldalon
origo.hu
„Telefonozott az úszómester” – megszólalt a Palatinus tragédia szemtanúja
