Több tíz millió forintnyi közpénz jutott eddig a Kultiplex támogatására, de ennek nincs nyoma a pénztárnál: a hétszáz forintért cserébe lemoshatatlan óvodai pecsételőből kapok jelet a kezemre, hogy bemehessek a koncertre. A jegy mellé Buzi-e vagy? matrica is jár, a lemezt – nomen est omen – a logójában vulvát formázó Vulgar Records kiadó adta ki. Az igazi alternatívok homlokukra-mellükre ragasztják a matricát: a koncert közönsége különben a pesti undergrund világ alakjaiból jön össze, minden második nézőn tarisznya vagy övtáska, no meg derékra csomózott pulóver.
Sok a rasztahaj, a dohányfüstbe néha marihuána illata vegyül. Lassan háromnegyed órája csúszik a program, már az obligát híres ember is megérkezett Müller Péter Sziámi személyében, és legalább kétszer annyian vagyunk a nagyteremben, mint ahányan kényelmesen el lehetne férni. A mikrofonhoz lépő énekes arca ismerős, később jövök rá, hogy ő az a Tilos Rádió-s munkatárs, aki (egyszemélyes ellentüntetőként) részt vett a Barangó kijelentése ellen szervezett megmozduláson. Paizs Miklós akkor saját versét írta transzparensre (nem az igazság, csak a hús irgalmatlan tömege), de az „intoleráns jobboldali csürhe” nem bántotta a provokátort.
Betegpatkányember – így lehetne magyarra fordítani legújabb művésznevét, amely korábbi együttesében, a Belgában viselt Secretmannek a továbbfejlesztése. Az énekes ugyanis kivált a mostanában egyre népszerűbb zenekarból, mert annak nem elég durvák a szövegei. Mostani zenekarában erre nem lehet panasz: a hetvenes-nyolcvanas évek alternatív zenéire emlékeztető dalai hemzsegnek a trágárságtól. Megtudhatjuk, hogyan végezné ki az aluljárók árusait, de igen részletes elemzést hallhatunk saját végtermékéről is, amely a biliből bámul a világra. A fekália visszatérő téma az est során – az egyik dalban egy székletoptimalizáló segítségével olyannyira selymessé sikerül tenni azt, hogy akár saját gyerekének is odaadhatja gyurmázás céljából. A művész egy históriás éneket szentelt egykori kollégája, Barangó karácsonyi beszédének is, aki dühében nagyot ütött a keresztényeken, és az ügy későbbi folyományaként „P. Nagy Lajos otthagyta a szövetséget, mert nem bírta a hülyeséget”. A dalok sokszor szándékoltan magyartalanok és fájóan bunkók – nyilván mindkét eszközt iróniának szánta a szerző, de többnyire jócskán túllőtt a célon (az erőltetett szókimondásra a kiadó is rátett egy lapáttal, szerintük a művészből úgy tört elő a lemez anyaga, mint érett furunkulusból a genny). A dalok közt van néhány szellemes és hallgatható nóta is: a saját közönséget is kifigurázó Nesze, hülye paraszt!-ban például a könnyen megjegyezhető, dallamos refrénre vágyók kapják meg a magukét. Érdekes élmény volt, amikor az egész ház skandálta boldogan, hogy „nesze, hülye paraszt, itt egy sor, ismételd velem, és jól szórakozol!” Egy másik refrénben Nagy László versét fordítja ki meglehetősen obszcén módon (Gyönyörűm, nyald ki a …), és nem maradt el a kötelező kereszténysértegetés sem. A Mária című „dalban” ugyanis megdöbbentően vulgáris öszszefüggésben beszél Szűz Máriáról. A szerzőnek a magyarsághoz fűződő viszonyát egy reneszánsz dal taglalja, amelyben fennen siratja „búval baszott nemzetét”. A legdurvább viszont a saját csecsemőjének elfogyasztásáról vizionáló alkotás, amelyet csak a tahóságtól való félelem okán nem tud megvalósítani: „a babapiskóta finom lehet nagyon, de a rendőrség biztos kijönne, nem vállalom”.
A nagy slágert, a Buzi-e vagy? címűt a közönség kívülről fújta a zenészekkel, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal legnagyobb örömére. Az együttes rajongóinak világhálós fórumán Paizs is részt vesz a beszélgetésben (már amennyire valószínűsíteni lehet, hogy ő rejtőzik az egyik nick mögött). Itt a következőképpen fogalmaz a fekáliamániáját firtató kérdésre: Hol, illetve mikortól válik gusztustalanná a csecsemő érzelmeket nem kavaró kakikája? Miért nem volt gáz, amikor ma a nőmnek lefosta a gyerekem a bokáját tisztába tevés közben, illetve miért lett volna gáz, ha én tettem volna ugyanezt? (…) Miért nem látjuk a mákos tésztában a másnapi szart? Miért nem látjuk a mai szarban a tegnapi mákos tésztát? Miért nem ciki beletúrni egy zacskó szarból érlelt jó zsíros termőföldbe? (…) Röviden: nem a szar foglalkoztat, hanem az, hogy mitől tabu a szar. Hogy ezt valaha is megfejtsem, ahhoz sajnos foglalkoznom kell a szarral magával, éspedig olyan szenvtelenül, mintha egy közönséges dolog felől gondolkodnék.
Budapesten már van olyan szórakozóhely, amely túl durvának tartotta a Buzi-e vagy? című lemez szövegvilágát, és lemondta a koncertet. Ennek ellenére könnyen lehet, hogy nagy közönségkedvenc lesz Sickratmanből. Minden adott: az irodalmi hetilap már hozsannát írt a „megbabonázhatatlan néplélek, a lázadó paraszterő” új képviselőjéről, amely az „egészséges neobarbarizmus” jegyében harcol az előítéletek és a tabuk ellen. Mert ilyen a világ: ha valaki a jobboldalon buzizik, az homofób, de ha liberálisként ír egy számot magyartalanul megfogalmazva a kérdésről, akkor az tabudöngető és előítélet-mentesítő prédikátor.
Trubadúr
Dózsa, Koppány, Görgey és Hunyadi Péter
Münköt mündég majd mündönki cafatosra szétver
Jő az jenki, ruszki, talján
Jő az tót és rác és cselák
Jő az zsidrák és más rémek
Szegény magyar mindtől félhet
Jő az aszály, jő az árvíz
Sívó homok vagy az belvíz
Borús az ég, éget az nap,
Szegény magyar csak bút arat
Dózsa, Koppány, Görgey és Hunyadi Péter
Münköt mündég majd mündönki cafatosra szétver
Mohács, Buda, Trianon, Baja büszke vára
Kihal az mi nemzetünk, jaj, talán nemsokára
Gyilkosunk török, tatár, oláh, labanc, német
Mert búval baszott nemzetem, jaj fennen sírok érted
Jött az cián, Tiszánk halott
Az Balaton jaj, elapadott
Bősnél Dunánk léket kapott
Szegény magyar szopott nagyot
Nem nő virág, fogy az gyerek
Baszni viszik kedvesemet
Munkám is sincs, nincsen bérem
Szikkadt szittya magyar vérem
Kő lesz majd az Eunió
Ragályt hoz az globáció
Sírunk ássák liberálok
Buzisok és pufajkások
Dózsa, Koppány, Görgey és Hunyadi Péter
Münköt mündég majd mündönki cafatosra szétver
Mohács, Buda, Trianon, István üszkös ökle
Kihal az mi nemzetünk, talán mindörökre
Gyilkosunk török, tatár, oláh, labanc, német
Mert búval baszott nemzetem, jaj fennen sírok érted
