Miskolc önkormányzati temetkezési cége sérelmezi, hogy a szintén önkormányzati helyi orvosok nem feltétlenül nekik szólnak elhalálozás esetén. Vagyis ha visszaadja a lelkét valaki a nagyvárosban, előfordul, hogy nem az önkormányzat teríti rá a szemfedőt, hanem a konkurens halottiparos, és abból nincs bevétele a helyhatóságnak. Ejnye!
Szűcs Erika alpolgármester minap levelet is küldött a város orvosi ügyeletét szervező önkormányzati kórházaknak, illetve a háziorvosoknak, kapjanak már a fejükhöz, és hozzájuk vigyék a megboldogult hullákat, ne máshová.
Azért ábrázat kell az ilyesmihez. Nem ismerem személyesen Szűcs alpolgármester asszonyt (talán nem sokat veszítettem), de föl tudnék tenni neki néhány bátortalan kérdést. Temetőőr tetszik-e lenni vagy parcellacsősz? Milyen felkérés alapján tetszik ösztönözni felesküdött orvosokat arra, kit értesítsenek a szomorú esemény nyomán? Tetszik-e tudni, mi a kegyelet? Hát a jó ízléssel hányadán áll?
Nyírő Pál, az önkormányzati temetőgondnokság nemrégiben kinevezett vezetője (amúgy szocialista önkormányzati képviselő) nem nyilatkozott munkatársunknak, úgy ítélte meg, temetőügyben nem ő az illetékes, ő csak a temető vezetője. Nem nyilatkoztak a város temetkezési magánvállalkozói sem, merthogy ez rontaná az önkormányzattal való tárgyalási pozíciójukat (a halottakkal már minden meg van beszélve).
Hogy ez az egész választási fogás-e a leendő referendumhoz, nem tudni. Ha igen, rossz fogást kerestek a kegyeletcsőszök. Magukat fektették két vállra. Helyesebb lenne, ha Miskolc alvezér asszonya nem az elhalálozással, inkább a fogantatással, a gyarapodással foglalkozna. A szófukar temetőgondnok meg beszélne arról, amit rábíztak. Ásó, kapa, nagyharang.
origo.hu
Fiatal édesanyákat zaklat egy férfi Makón
