A társadalomtudományi könyvpiacon a kezdetektől ambiciózus Osiris Kiadó kétségbevonhatatlan érdeme, hogy a tudományterületek új, összefoglaló műve megszülethetett. Szintetizáló munkába kiadói biztatás és támogatás nélkül nem fognak a szerzők, a felsőoktatás számára is készülő kézikönyvekre pedig valóban szükség van, a rendszerváltoztatás óta eltelt tizennégy esztendőben egyes társadalompolitikai tételek alaposan átértékelődtek. A magyar nyelv állapotának felmérésére és áttekintésére szerencsére nem efféle szempontok szerint lehet szükség. A nyelvet, a nyelvtudomány téziseit nem tudja megrengetni a politika, bár történtek erre nézve korábban kísérletek (lásd Sztálin munkálkodása a területen).
Értelmük és divatjuk most a különféle magyar–magyar szótáraknak van: az új szavakat és kifejezéseket rögzítő nyelvi lexikonoknak. Az Osiris Kiadó arra készül, hogy tíz kötetben közreadja a magyar nyelv eddigi legteljesebb képét. Ami a tervek között szerepel, műfaji újdonsággal nem szolgál, hiszen már létezik a közforgalomban értelmező (méghozzá új), nyelvtörténeti, szinonima- és szólás-, közmondás-, valamint idegen szavakat magyarázó szótár, miként a legtöbb család polcán ott a helyesírási szabályzat és a helyesírási tanácsadó szótár is. A tervezett sorozat első kötetében megvizsgálhatjuk, hozhat-e újdonságot az Osiris Helyesírás című műve, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila munkája.
Nem túl szerencsés egyetlen vaskos, ezért kézikönyvként nehezen forgatható kötetbe beletuszkolni a helyesírási szabályokat és a nyelvhelyességi szótárt. Két vékonyabb inkább megjárta volna. Emellett azonban azt kell tapasztalnunk, hogy a segédkönyv hasznos munka, elsősorban azért, mert nem riogatni, inkább édesgetni szeretné az olvasót, bizonyítani előtte, hogy a nyelvtan nem az ördögtől való tudomány. Ha tehát valaki leküzdi a betűtengertől való borzongását, érthető megfogalmazású helyesírási szabályzatot kap (sok-sok példával, mely a nyelvtan alapja), majd egy minden korábbinál több szócikket tartalmazó helyesírási szótárt. Míg az előbbi legfeljebb megfogalmazásában hozhat újdonságot, hisz téziseit az MTA nyelvi testülete alkotta meg, s azon változtatni nem szokás, a szótári rész koncepciója változott. A címszóbővülés mellett feltűnő, hogy a szerzők szótár és lexikon ötvözetét alkották meg, melyben nemcsak a helyes írás segítése volt a cél, hanem bizonyos műveltségi elemek (személy-, földrajzi és intézménynevek), lexikális ismeretek bevonása a helyes írás s ezzel talán a helyes ejtés körébe. A törekvés mindenképpen helyénvaló. Talán felhívja ugyanis a számtalan kis és nagy nyomtatvány, újság, röplap és reklámlevél készítőinek a figyelmét is arra, hogy a nyelvhelyesség több, mint nyelvtani kérdés. Nevezzük kulturális küldetésnek.
(Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 5980 forint)
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
