Az internet segítségével világméretű piac kínálatából válogathatunk, ám célszerű szem előtt tartani, hogy egyedi műtárgy esetében jól tesszük, ha elkerüljük ezt a lehetőséget. A számítógép képernyőjén virtuálisan megjelenő tárgyról ugyanis nemigen állapítható meg, hogy eredeti-e, így jelentős anyagi veszteségtől és hoszszú ideig tartó, költséges pereskedéstől kíméljük meg magunkat, ha nem a küldeményként érkező darab kicsomagolása után igyekszünk meggyőződni az előre kifizetett tárgy valódiságáról és állapotának kifogástalanságáról.
Az internetes műtárgy-kereskedelem kétféleképpen zajlik. Az egyik esetben egy internetes szervező cég felteszi a hálóra a megrendelő által eladni kívánt tárgyat, s az értékesítésért felszámol 1-3 százaléknyi jutalékot. A másik megoldás, hogy műkereskedés kínál tulajdonában lévő vagy bizományba bevett műtárgyakat interneten keresztül. A Központi Antikvárium ezt kibővítette azzal, hogy szerződést köt kisebb cégekkel, s e partnerek könyveit, metszeteit is megjelenteti a képernyőn. Persze például egy dedikált kötet esetén kérdés, hogy ha nem eredeti a kézírás, ki a felelős. Az áru tulajdonosa vagy a közvetítő? Esetleg mindkettő? Az internetes kereskedelem kapcsán számos olyan kérdés merül fel, amely törvényi szabályozást követel.
A neten a bélyegektől a porcelánokon át a bútorokig az összes műtárgytípus fellelhető. Ám arra ügyeljünk, hogy amit érdemes hamisítani, arra ne adjunk megrendelést.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!