Katonadolog

Valami nincs rendben a Magyar Honvédség háza táján. Miközben seregeink harcban állnak bizonyos iraki erőkkel, számos magyar laktanyában nincs hivatásos szakács, illetőleg takarítószemélyzet. Így aztán a zsoldos bajtársak látják el ezeket a feladatokat. Laptársunk értesülései szerint tizenegyezer legénységi beosztású, szerződéses katonát kellene foglalkoztatnunk, ehhez képest csak nyolcezer-háromszázan vannak a boldogtalanok. A minisztérium szóvivője természetesen cáfolta az adatokat – általában cáfolni szoktak –, de hogy melyek a helyes számok, azt nem árulta el. (Szófukarok a szóvivők.)
Tessék belegondolni, milyen lelki törésnek vannak kitéve a katonának álló fiatalemberek. Jelentkezik szegény hivatásos bakának, hogy akkor ő most teljes erővel vigyázni fog a hazára, erre azt mondja neki a főtörzs, hogy maga, Homogén Béla elmegy a konyhára krumplit pucolni, aztán meg, ha végzett, ténykedhet egy kicsit a toalett környékén is. El lehet képzelni, mit érez erre a vitézi terveket szövő Homogén bajtárs, aki titkon várkapitány szeretett volna lenni vagy mesterlövész, erre ott van neki százharminc kiló megpucolandó Ella-krumpli plusz a budi.
Bármilyen gördülékenyen mondja is a semmit Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, harsog a sorkatonai szolgálat ellen az úgynevezett Szabad Demokraták Szövetsége, nem biztos, hogy jól van ez így. Nem a fegyverkezésre buzdítok itt (még az ellenséget is homlokon csókolom, ha megbékül), de azért nem ártana ennek az országnak egy takaros – tisztességesen tartott! – hadsereg. Meg aztán nem biztos, hogy rosszat tenne néhány hónapnyi katonáskodás a lúdtalpas, tyúkmellű magyar legénynek, aki ez idő tájt plazákban és melegfesztiválokon múlatja az idejét. Nem rohamra buzdítok, de olykor sorakozni kéne.