Külföldiek is földhöz juthatnak

Módosulhatnak a hazai birtokpolitikai irányelvek. Az új szabályozás révén akár külföldiek is földtulajdonhoz juthatnak, méghozzá az állattartó telepek „beiktatása” révén. Az új koncepció a nagyüzemeket segíti, miközben nem mindenben egyezik az uniós elképzelésekkel. Egyes intézkedések alkotmányellenesek is lehetnek.

Hamarosan módosulhat a földtörvény, vagy megváltozhat a hazai birtokpolitika. A Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Kerekasztal (NAVK) elképzelései szerint az állattartó telepek földtulajdonszerzése sem kizárt. Ez azt jelentené, hogy a gazdasági társaságok, amelyek jogi személyek – akár külföldi tulajdonban lévők is –, szerezhetnek földet adott keretek között. Erre ma a hatályos jogszabályok szerint nincs lehetőség, mert földtulajdont csak hazai magánszemély vásárolhat.
Értesüléseink szerint az új birtokpolitika az életképes vagy középtávon azzá tehető gazdaságok fejlesztésére koncentrálna, de előtte rendezné az osztatlan közös tulajdonú földek helyzetét is, akár úgy, hogy a részarányok cseréjét államilag is támogatnák. Gond azonban a külföldiek tulajdonszerzése.
*
Magyarország ugyanis 2001-től kezdődően hétéves mentességet kapott, így ezen időszak alatt külföldi állampolgár – kivéve ha Magyarországon letelepedett önfoglalkoztató mezőgazdasági termelő, aki folyamatosan és legálisan legalább három éve nálunk tartózkodik – nem vásárolhat földet.
Ugyanakkor az EU-tanács mérlegelési jogot kapott arra, hogy ezt az időszakot három évvel lerövidítse vagy meghosszabbítsa. Az átmeneti időszakban tehát van lehetőség a külföldi tulajdonszerzés mértékének szabályozására – áll egy lapunk birtokába került dokumentumban. Más a helyzet azonban a földbérlettel, mert arra semmilyen átmeneti mentesség nem vonatkozik. A szakértők alaposságát jól jellemzi, hogy az EU-országokból és más országokból érkező külföldi földvásárlókat egy csoportba veszi, pedig a földvásárlási lehetőség a korlátozás feloldása után csak az EU-polgárokat illeti meg.
Mivel a termőföld-privatizáció során szétaprózódott birtokstruktúra jött létre, s elvált egymástól a földtulajdon és a földhasználat, az új birtokpolitikai elképzelések ezt a helyzetet változtatnák meg. Mégpedig úgy, hogy az intézkedések hatására öt-tíz év alatt megkétszereződhetne az ötven hektár feletti gazdaságok száma, a tíz és ötven hektár közötti gazdaságok átlagterülete növekedne, az öt és tíz hektár közöttiek fele méretnövekedést könyvelhetne el, az ez alatti kategóriában azonban a gazdaságok száma és földterületük nagysága is csökkenne 20-30 százalékkal.
A NAVK megfogalmazása szerint olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek elősegítik és gyorsítják a termőföld üzemi koncentrációját, de gátolják a nemkívánatos méretek kialakulását. (A kívánatos üzemméret azonban nincs meghatározva – a szerk.) A NAVK elképzelései szerint az üzemek létesítésére törvényt kellene hozni, hogy élet- és versenyképes gazdaságok alakuljanak ki, de arra is ügyelni kellene, hogy egyetlen település határában se alakuljon ki monopolhelyzet. Eközben az állami birtokpolitikai szabályozásokkal meg kellene akadályozni a birtokok további elaprózódását, és lehetőség szerint részt kellene vállalni ezen kisbirtokok felvásárlásában. A koncepció szerint fontos, sőt kiemelt feladat a nagyobb táblák, birtoktestek közé szorult, két hektárnál kisebb területekre a földcsere vagy a kötelező értékesítés előírása.
Az elképzeléseket munkatársunknak egymástól független szakértők úgy foglalták össze, hogy mindez az állattartó telepeket hozza (földvásárlási) helyzetbe, ám azok kétharmada gazdasági társaságok birtokában van, másrészt – bár ez az összefoglalóban nem szerepel – a 300 hektáros vételi (tulajdonosi), illetve bérleti maximum feloldására irányul. A területi monopóliumok kialakulásának megakadályozását pedig a helyi önkormányzatokra bíznák, amely csak bonyodalmakat, konfliktusokat szülhet. A szakemberek a nagyobb táblák közé szorult, két hektár alatti területek kötelező értékesítését felháborítónak tartják, és egyikük szerint az sem elképzelhetetlen, hogy ez a kényszerítés alkotmányellenesnek is minősülhet. Összességében úgy vélték, hogy a NAVK végső munkaanyaga nem agrár- és vidékfejlesztési stratégia lett, hanem a versenyző agrárium érdekeit szolgálja, és megfeledkezik a vidékfejlesztésről, mert e koncepció szerint csak a nagyüzem lehet versenyképes üzem. Ez a felfogás azonban ellentétes az EU vidékfejlesztési koncepciójával, amely az agrárstratégiánál magasabb szintű prioritást élvez. A vidékfejlesztési koncepció viszont életképesnek tekinti azt a gazdaságot is, amely ökológiailag és a környezetvédelmileg versenyképes terméket állít elő. Akkor is, ha az adott gazdaság kevesebb és netán olcsóbb terméket állít elő, mert ezekért a gazdálkodási formákért az EU jelentős dotációt nyújt, amelynek segítségével a versenyképesség megvalósítható. A hazai elképzelések azonban mintha felülbírálnák ezen uniós irányelveket. Itthon ezt a célt szolgálták volna a szeptember elsejével meg nem hirdetett ökológiai termelést segítő pályázatok, amelynek öszszege körülbelül 20 milliárd forint lett volna – mutattak rá szakemberek, aki úgy látják, hogy a meghirdetett agrárstratégiára most egy, a nagyüzemeknek kedvező földstratégiát akar a kormányzat ráépíteni, amelyre 2007–2013 között egy agrár- és vidékfejlesztési tervet is rá akarnak „húzni”.
Csakhogy ettől az időszaktól kezdve már csak vidékfejlesztés lesz majd, amit külön erre a célra szolgáló alapból finanszíroznak.
Augusztus 30-án ezt a kérdést tárgyalta a NAVK, de nem jutottak dűlőre a kérdésben, sőt információink szerint egymásnak teljesen ellentmondó vélemények és érvek hangzottak el. Horn Péter akadémikus – aki megpróbált tájékoztatást adni a NAVK üléséről és az egyeztetés állásáról – mindössze annyit közölt, hogy megoldás jó esetben is csak szeptember végére születhet.