Komolyan fennáll a veszélye annak, hogy ismét lángra lobbanjon az amúgy is feszültségekkel terhes ingus–oszét konfliktus. A két eltérő identitású nép szembenállása könnyen muzulmán–keresztény szembenállássá válhat, állítja Konsztantyin Szimonov, a moszkvai Politikai Konjunktúrák Központjának főigazgatója, emlékeztetve az 1992-ben kirobbant harcokra, amelyek következtében 30 ezer ingusnak kellett elhagynia korábbi lakóhelyét. A Szovjetunió felbomlását követően ekkor a vitatott, az ingusok 1944-es deportálása idején az oszétekhez kerülő, 1957-ben sztavropoli terület néhány járásával kárpótolt (ezek Csecsen- és Ingusföld 1991-es szétválása után azonban az előbbinél maradtak) Prigorodnij járás miatt fajult fegyveres összecsapásokká az egyébként történelmi szembenállás. Ennek alapja, hogy a muzulmán hitű csecsenekkel, illetve ingusokkal szemben az oszétok pravoszláv keresztények.
Nem nehéz mindezek után elképzelni, hogy a legkisebb szikra is lángra lobbanthatja a két nép közötti feszült viszonyt, s ez például lehet az a tény, hogy a túszejtők között állítólag ingusok is voltak. Elég azonban az is, hogy a jelenleg amúgy is elkeseredett oszétek a terroristákat a muzulmánokkal azonosítják, a legközelebbi iszlám hívők pedig az ingusok.
Ráadásul az esetleges konfliktusnak azonnal nemzetközi vetületet ad az a tény, hogy az oszétek területileg is megosztottak, és a Chinvali központtal gyakorlatilag évtizede Tbiliszitől függetlenül működő Dél-Oszétiában is kiéleződött az ellentét a grúz hatalommal. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy Ingusföldre a nyár elején törtek be a terroristák, Dagesztánban is mind bizonytalanabb a helyzet, érezhető a vahhabizmus térnyerése, Kabar- és Balkárföldön pedig a közelmúltban hiúsítottak meg egy szélsőséges akciót, akkor nem túlzás állítani, hogy a most történtek után még nehezebb lesz ellenőrzés alatt tartani az amúgy is nyugtalan térséget.
origo.hu
Sikertelen és buta emberekből csinál politikusokat Magyar Péter
