Nem kellett jóstehetségnek lenniük azoknak, akik tavaly év végén arra számítottak, hogy az idén nem folytatódnak az elmúlt egy esztendő árcsúcsdöntései. Pedig a múlt év decemberében azzal szembesülhetett a műtárgypiac, hogy egy esztendő alatt négyszer dőlt meg a hazai aukciókon a II. világháború óta műtárgyért kifizetett legmagasabb összeg rekordja. Az élen 2002 decemberéig négy éven át Szinyei Merse Pál a Kieselbach Galéria és Aukciósház által elárverezett Parkban című festménye állt, amely hetvenmillió forintért kelt el. 2002. december 6-án Gulácsy Lajos Nakonxipánban hull a hó című festményét nyolcvanmillió forinton ütötték le ugyanezen galéria aukcióján.
Ám ez a rekord mindössze három napig élt. A Mű-Terem Galéria december 9-én megrendezett árverésén ugyanis egy másik Gulácsy-kép, a Régi instrumentumon játszó hölgy 95 millió forintért váltott tulajdonost.
S következett a 2003-as esztendő, egészen pontosan április 12., az uniós népszavazás napja. A Mű-Terem Galéria ekkor árverezte el Munkácsy Mihály A baba látogatói című festményét, amelyet 160 millió forintért vihetett haza újdonsült tulajdonosa. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen nem mindennap árvereznek festményt a Magyar Nemzeti Galéria faláról.
A Vida-gyűjteményből 1944-ben a Szépművészeti Múzeumnak kölcsönadott, s 2002-ben a tulajdonos örököseinek visszaszolgáltatott Munkácsy-képeknek köszönhetően ma már ez az ár is a múlté. A Poros út című festmény ugyanis a Mű-Terem Galéria december 15-én megrendezett árverésén 220 millió forintot ért meg a legkitartóbb licitálónak.
Ehhez képest viszont az idei év eddig eltelt szakaszában csendesebben zajlottak az események, bár a Mű-Terem Galéria tavaszi árverésén a Vida-gyűjteményből árverésre bocsátott utolsó Munkácsy-kép, a Két család 75 millió forintért cserélt gazdát, s ezzel jelenleg az ötödik helyen áll az idei hazai árveréseken legmagasabb összegért elkelt műtárgyak sorában. A Munkácsy-festményt a leütési ár nagysága szempontjából Patkó Károly Ádám és Éva című festménye követi, amely 38 millió forintért váltott tulajdonost ugyancsak a Mű-Terem Galéria árverésén, a harmadik legmagasabb árat pedig Csók István egyik alkotása, A tavasz ébredése érte el, e kompozícióért 34 millió forintot fizetett ki újdonsült birtokosa a Kieselbach Galéria aukcióján.
Összességében elmondható, hogy nem fordultak elő kiemelkedő események, mert nem kerültek elő olyan műtárgyak, amelyek ezt előidézhették volna. Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása sem hozott különösebb változást, de ezt már tavaly, sőt tavalyelőtt is lehetett látni, hiszen évekkel korábban megkezdődött a külföldön lévő magyar képek „beözönlése” az országba, mert ezeket nálunk lehet a legmagasabb áron értékesíteni. A Sotheby’s június második felében megrendezett londoni árverésén magyar festmények szerepeltek, s ez szintén igazolta a fentieket. A brit fővárosban vételre kínált Munkácsy-kép kevesebbért kelt el, mint a Két család, s talán az sem véletlen, hogy a XX. század első feléből nem is vonultattak fel nagy formátumú művet – érthető módon, hiszen Magyarországon magasabb árakra számíthatnak a beadók.
A hazai piacon egyelőre még szembetűnő, hogy a Blitz Galéria továbbra is a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek klasszikus festészetét és a kortárs műveket kínálja. Zárt körű árveréseket tart, meghívott közönséggel. Külföldön a kortárs alkotások ma már ugyanannyiért kelnek el, mint a klasszikusok.
E tendencia az Egyesült Államokban kezdődött; a számítástechnikán meggazdagodott, negyven évnél nem idősebb műkedvelők kezdték intenzíven vásárolni a kortárs műveket, ők még Picassót sem vesznek. A II. világháborút követően a képzőművészet központja Európából a tengerentúlra, nevezetesen New Yorkba helyeződött át, így nem véletlen, hogy napjaink festészete mára kontinensünk nyugati felén is felértékelődött. Az új generáció tagjai saját nemzedékük képeit veszik. Azt nézik, hogy az adott kompozícióval laknának-e együtt, a mű kifejezi-e az életérzéseiket. Rejt ez magában rizikót, nem is keveset, hiszen előfordulhat, hogy jelentéktelen alkotást vásárolnak, de van mit kockáztatniuk.
S ez tendencia, ha késéssel is, de várhatóan hazánkba is begyűrűzik. Ma már Rippl-Rónai nem annyira népszerű a klasszikusokat kedvelők táborában sem, hiszen a sokadik női fej már őket sem hozza lázba, a vagyonosodó új generáció tagjairól pedig szinte elképzelhetetlen, hogy Munkácsyért vagy a szecesszióért lelkesednek a jövőben. A klasszikus repertoár egyébként is kimerülőben van, bár jó néhány restitúciós perben várható ítélethirdetés, miközben az unió is igyekszik nyomást gyakorolni a kormányokra, hogy szolgáltassák vissza jogosulatlanul megszerzett műtárgyaikat az eredeti tulajdonosoknak, illetve azok örököseinek. Jelenleg árrobbanás igazából restitúció következtében képzelhető el a hazai műtárgypiacon.
Könyv és kiállítás. A két vezető aukciósház tulajdonosai, Virág Judit (Mű-Terem Galéria) és Kieselbach Tamás (Kieselbach Galéria és Aukciósház) a kereskedés mellett újabb nagyszabású vállalkozásba fogtak. Virág Judit magántulajdonban lévő művekből rendez kétrészes kiállítást, amelyre olyan kompozíciókat fogad be, melyek legalább 15 éve nem fordultak meg galériában, s kiállításon sem szerepeltek. Az első tárlatot a tervek szerint októberben nyitja meg. Kieselbach Tamás kétkötetes albumot állított össze Modern magyar művészet címmel, amelyek közül az első a múlt esztendő karácsonyán látott napvilágot, a második pedig ez év végén jelenik meg.
