Megelőző csapás orosz módra

Visszatetszés, meghökkenés – ilyen szavak kísérték azt a szerdai moszkvai bejelentést, miszerint a beszlani túszmészárlást követően Oroszország a világ bármely térségében kész megelőző csapást mérni a terroristák bázisaira. Jurij Balujevszkij orosz vezérkari főnök talán nem véletlenül akkor ejtette ki száján a bűvös szavakat, amikor James Jonest, a NATO európai egyesített fegyveres erőinek amerikai parancsnokát fogadta.
Nemzetközi szakértők rögvest találgatni kezdték, hogy vajon mit kell érteni a bejelentésnek is felfogható közlésen. Különös tekintettel arra, hogy az rendkívüli hasonlóságot mutat Bush amerikai elnöknek a megelőző globális csapásra vonatkozó doktrínájával. Leszögezve, hogy az a nemzetközi jogba ütközik, úgy vélték: a vezérkari főnök közlése a volt szovjet tagköztársaságokra, legfőképp pedig a kaukázusi és közép-ázsiai régióra vonatkozik, aligha az egész világra. Egy brit Oroszország-kutató szerint a „célország” Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán és az öt közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság lehet.
De vajon helyes-e az a gondolkodás, mely az orosz közlés gyakorlati implikációit csak geográfiailag korlátozott keretek közt képes értelmezni? Következik-e a túszdráma körüli helyi hatósági káoszból, az orosz fegyveres testületek nehéz (pénzügyi) helyzetéből, hogy Moszkva képtelen globális szinten akciókat végrehajtani? A jelenlegi orosz képességeket ismerők szerint nem, legfeljebb a vezérkari főnök által említett „csapásmérő eszközökön” mást kell érteni, mint az amerikaiak esetében.
Hogy konkrétan ez mit is jelent, azt paradox módon a potenciális célpontok egyike pedzegette. Ahmed Zakajevről van szó, Aszlan Maszhadov csecsen „elnök” londoni vendégszeretetet élvező szóvivőjéről, aki egy korábbi eseményt idézett fel gondolatai alátámasztásául. „Nem zárom ki, hogy megpróbálják majd Európa bármely országában megtenni azt, amit már elkövettek Katarban” – mondta Zelimhan Jandarbijev február 13-án bekövetkezett halálára utalva. Bár Moszkva tagadja, tényként lehet elfogadni, hogy a volt csecsen elnökkel – aki a háttérből irányíthatta a moszkvai Dubrovka színházban lezajlott túszejtést – két orosz ügynök robbantásos merénylete végzett Dohában.
Valóban, a terroristák, illetve búvóhelyeik titkosszolgálati úton történő felderítése és megsemmisítése az az eszköz, amelyre a szerdai közlés leginkább vonatkozhat. Hogy gyakorlatba ültesse ígéretét, Oroszországnak nincsenek repülőgép-hordozói vagy globális bázishálózata, mint az Egyesült Államoknak. Van viszont egy újjáépülő, régi és új kapcsolatrendszereket egyaránt kihasználó titkosszolgálati apparátusa, kibontakozó speciális hadműveleti erői, amelyek globálisan bevethetők – akár a nagyszámú orosz „civil” diaszpórára támaszkodva is. Ezen eszközök részleteit, felépítését és működését lényegüknél fogva természetesen homály fedi, ám hatékonyságuk ezért még nem kérdőjelezhető meg. Sőt, azt sem túlzás kijelenteni, hogy – műveleti értelemben vett – kifinomultságukkal még az amerikaiak műholdas és elektronikai felderítése nyomán végrehajtott precíziós csapásai sem versenghetnek. Röviden: Moszkva a megelőző csapások doktrínáját meghirdetve ezúttal sem a technológiára, hanem az emberi tényezőre épít.