Merre van Lakitelek?

A Magyar Demokrata Fórumnak. Helyben.
Ti is megbolydultatok, Kedveseim? Rátok jött a kisgazdakór, a kereszténydemokrata átok, a szociáldemokrata nyavalya? Vegyetek hideg fürdőt, olvassatok Szolzsenyicint, Wass Albertet. Magyar történelemkönyvet.
Az MDF-nek élnie kell! Ennek a pártnak gyökere van, múltja, jelene. És – remélem és hiszem – jövője. Ebben a pártban nem lehet szakadás. Viták lehetnek, nézetkülönbségek lehetnek, csetepaték, szócsaták – de szétszakadni, egymás kezét elereszteni: soha. A talppont – a nadír – Lakitelek, semmi más. Aki elfelejtette, hogy onnét indult, vegye a kalapját. De pártot ne szakítson.
Apróvá töpörödött, de nyomon követhető, gerinces párt volt mindig a fórum. Ha kiszakadt is belőle a MIÉP, később a Szabó Iván-féle sápadt különítmény – a Lezsák-csapat megmaradt. Az alma mater. A kiindulópont. A null kilométerkő.
Én Font Sándoréknak drukkolok, Lezsák Sanyiéknak, akik sátor alá szervezték a Kádár–Grósz-világ megmaradt gerinceseit. Akik elkezdték. Akik nem kacérkodnak a „centrumpolitikával”, maradnak, akik voltak.
Még tíz sort kellene írnom, de száz sem lenne elég, hogy kifejtsem; együtt kell maradni, találjátok meg a közös pontot, az istenért!
Barátom mondta, kell ez a párt, kontroll, lelkiismeret, magyarságtudat. Felkiáltójel. Nem szabad kettészakadni.
A Magyar Demokrata Fórumnak. Helyben.
Maradjatok az ülepeteken, Kedveseim. Tízig kell számolni, nagy levegőket venni, Lakitelekre gondolni. Béke van, nyugi.