Őfelsége ellenzéke

Tisztújító tanácskozásként tét nélküli országos gyűlésre készült szombaton a Magyar Demokrata Fórum. A belső infrastruktúrát kezében tartó pártvezetés által alaposan megdolgozott tagságot képviselő küldöttek egyetlen elnökjelöltről szavazhattak; a másként gondolkodók elől a demokratikus normákat és néhol alighanem a jogszabályokat is áthágva (feloszlatott szervezetek, egyszemélyi, diktatórikus frakcióvezetés) szívták el a levegőt. Ehhez képest meglepően sokan – majd minden negyedik küldött – voksoltak nemmel a régi-új elnök asszonyra, akinek hívei korábban imponáló, 90-95 százalékos támogatottságról beszéltek. Elgondolkodtató, hogy a beszédének aránytalanul nagy részében a Lakitelek munkacsoportot szapuló Dávid Ibolya az erő birtokában mennyire nem tudott nagyvonalú, méltóságteljes győztesként fellépni. Az pedig egyenesen példa nélküli, hogy az elnök asszony emberei a tisztújítást megelőző csatában, csak azért, hogy lejárassák Lezsák Sándort, pártjuk eredetmítoszát (Lakitelek) is kikezdték. Mindez azonban nem változtat a lényegen: az MDF-et biztosan uralja Dávid Ibolya és köre, nyilvánvaló, hogy a következő időszakban az általuk képviselt politikai irányvonal érvényesül a parlament kisebbik ellenzéki pártjában.
Ennek legfontosabb eleme a Fidesztől való még egyértelműbb elhatárolódás. Ha végképp legyűrik a frakcióban jelenleg többségben lévők ellenállását, az Országgyűlésben két egymástól jól megkülönböztethető ellenzéki stratégiát figyelhetünk majd meg. A különbség máris plasztikusan megjelenik a Gyurcsány-kormány megalakulásához való viszonyban. Az MDF az ellenzéki lét formális kötelmeire tekintettel szerdán nemmel szavaz a miniszterelnök-jelöltre és a kormányprogramra. A ciklus közbeni kormány(fő)váltást ugyanakkor szokatlan, ám normális jelenségként kezeli, kerülve a választópolgárok megkérdezését mellőző folyamat kapcsán a legitimáció kérdésének felvetését. Az MDF semmiféle eljárási akadályt nem gördít Gyurcsány Ferenc hatalomátvétele elé: Dávid Ibolya az új kormány mielőbbi megalakulását sürgette az államfővel folytatott tárgyalásán, s makacsul tartja magát a híresztelés, hogy a sorsdöntő parlamenti szavazáskor, ha a szocialista házelnök erre megkéri, hajlandó vezetni az ülést, kézzelfogható segítséget nyújtva ezzel a szűk többséggel rendelkező koalíciónak. A Fidesz ezzel szemben különválasztja a jogi legitimációt a politikaitól. Az ellenzék vezető ereje minden megnyilvánulásával azt érzékelteti, hogy a kormányváltás tervezett módja – ha betű szerint nem is sért törvényt – nem illeszthető a normális Magyarország ideájához, ahol általános választásokon kap felhatalmazást a kancellári jogosítványokkal rendelkező új miniszterelnök, s kezdődik meg egy új kormányprogram végrehajtása. Ebből pedig az is következik, hogy a leendő, politikai szempontból illegitim Gyurcsány-kormány méltatlan azokra a formális ellenzéki gesztusokra, amelyekre eddig minden, választás útján hatalomra került kabinet számíthatott. Az MDF magatartásának értékelésekor persze azt is számításba kell vennünk, hogy a kormánypártokhoz hasonlóan az előre hozott választás neki sem érdeke, amíg a felmérések szerint a Fidesznek jó esélye van egyedül is felhatalmazást nyerni a kormányzásra. Dávid Ibolya tehát közvetett módon legitimálja Gyurcsány Ferencet, miközben Orbán Viktor lépéseit, nyilatkozatait rendre az ellenzéki oldalról ellenpontozva talán még ennél is nagyobb szolgálatot tesz a baloldalnak.
Ha én lennék az MSZP, pont ilyen ellenzékről álmodnék.